Az 50 első randi (50 First Dates, 2004) A film sztorija ugyan olyan bárgyú, hogy élhetünk a gyanúperrel, hogy az agykárosodott főhősnőt saját magáról mintázta a forgatókönyvíró, a helyszín viszont kétségtelenül csábító. A legelső képen máris pálmafás hawaii naplementét kapunk ananásszal. Felvonul cuki lakóival a helyi állatkert, törzsvendégek leszünk egy tetovált bennszülöttek által üzemeltetett étteremben és természetesen nem marad el a tengerparti és tengeri romantika sem. Drew Barrymore szőke fürtös feje már csak hab az ananászos tortán. Mit helyettesít? Két hét sütkérezést a hawaii pálmafák alatt. Néznivaló: összejövés, nótázás és kiábrándító másnap * * * Mamma Mia! (Mamma Mia!, 2008) Bármilyen magas is a giccsfaktora, el kell ismerni, hogy az ABBA életvidám zenéje és a szikrázó napfényben villogó hófehér görög házacskák kombinációja akár orvosi recept is lehetne depresszió ellen. Külön előny, hogy még a musicalek legelszántabb gyűlölőinek szívét is képes meglágyítani ez a film az amatőr bájjal daloló Meryl Streepnek és Pierce Brosnannek, illetve a hasonlóan amatőr tánckoreográfiáknak köszönhetően. Ki ne vágyna arra, hogy lenézhessen a habzó tengerre Streep kissé rozzant, de otthonos panziójának ablakából, no meg arra, hogy a szirt tetején csücsülő kis kápolnában mondhassa ki, "I do, I do, I do, I do, I do!"? Mit helyettesít? Egy napfényes-szerelmes vakációt valamelyik görög szigeten. Néznivaló: a Mamma Mia! előzetese * * * A provence-i fűszeres (Le fils de l'épicier, 2007) A magyar forgalmazó jól tette, hogy a bájos kis egynyári film címébe belecsempészte Provence-t, valóban ez adja a szívét-lelkét. A Párizsból egy provence-i faluba hazautazó és ott egy nyáron keresztül mobil vegyesboltot üzemeltető srác meséjéhez kell még persze két szabálytalanul szép főhős és sok fura helyi lakos, akik bolondériáikkal a humort szállítják. Napsütés, tarka pamutruhák, zöldellő vidék és egy félszeg szerelem; ennél több nem is kell egy limonádékönnyedségű filmes kocsikázáshoz. De ha már Provence-ban vagyunk, meg kell említenünk a Dél-Franciaországban játszódó filmek közül a kedves Csokoládé-t is, ahol inkább a falusi lélek állt a középpontban a táj helyett, valamint Ridley Scott Bor, mámor, Provence-át (amelynek címében eredetileg szintén nem szerepelt a tájegység neve), ami sajna még limonádénak is túl híg lett. Mit helyettesít? Egy kiadós csatangolást a provence-i dombok közt. Néznivaló: A provence-i fűszeres előzetese * * * Erőszakik (In Bruges, 2008) A bénázó bérgyilkosok sztorijában folyamatosan humor forrása Bruges mézeskalács-városa, ahova főnöke azért küldte hatalmas baklövést elkövetett emberét, hogy még valami szépet lásson, mielőtt hibájáért halállal lakol. Colin Farrell gyanútlan figurája viszont cseppet sem élvezi a kiruccanást, pedig még nem is sejti, mi vár rá. A morcos fickót egyáltalán nem érdeklik a csipkés házacskák, émelyítőnek találja a belgák "homokos" sörét és a kilátás is teljesen hidegen hagyja - miközben mi nézők látjuk, hogy milyen gyönyörű körülötte minden, és ha nem lenne ez a gyilkossági ügy, szívesen cserélnénk is vele. Ő viszont kijelenti: "Dublinban nőttem fel és imádom Dublint. Ha egy farmon nőttem volna fel és retardált volnék, lehet, hogy elhasalnék Bruges-től, de így nem." Mit helyettesít? Egy bevállalós városnézést Bruges-ben, melynek során megismerkedünk a város nem turistáknak szánt oldalával is. Néznivaló: Farrell nem élvezi a városnézést * * * Lakótársat keresünk (L'auberge espagnole, 2002) Vajon hányan próbáltak Erasmusszal kijutni Barcelonába miután megnézték ezt a filmet? Statisztika híján marad nekünk a magáért beszélő film, amelynek alkotói gondosan ügyeltek arra, hogy az egyetemisták bulis estéi és szerelmi csalódásai közben a város több legyen puszta háttérnél. A Sagrada Famíliától kezdve a belváros szűk sikátorain keresztül a Güell Park játékosan kacskaringózó padjaiig jó pár jellegzetes barcelonai helyszínt belefűztek a sztoriba, és ez pont elég ahhoz, hogy aki még sosem járt itt, azonnal idekívánkozzon, aki pedig ismeri a várost, rögvest vissza akarjon térni. Mit helyettesít? Naná, hogy egy Erasmus-ösztöndíjjal Barcelonában átbulizott egyetemi félévet. Néznivaló: Barcelonában mindig jó a buli * * * Az élet csodái (Mua he chieu thang dung, 2000) A három nővér viszonyáról és szerelmi titkairól szóló film gyönyörű belső és külső terei, buja színvilága, szépségesen komponált képei és finom aláfestő zenéje olyan érzéki élmény, ami szinte relaxációs állapotba ringatja az embert. Még sosem jártam Vietnamban, de a film alapján természetesen úgy képzelem, ott az összes nő lábujjhegyen jár - ha nem a föld fölött lebeg -, akárhova néz az ember, harmatos levelű növényeket lát burjánzani és mindenhol andalító zene keveredik a madárcsicsergéssel. Mit helyettesít? Egy Vietnam növényvilágára fókuszáló, meditatív utazást. * * * Delta (2008) Igaz, hogy a film sztorija komoly kétségeket ébreszt a nézőben a helyiek vendégszeretetét illetően, Erdély Mátyás operatőr egyszerűségükben zseniális képei egyértelművé teszik, hogy legalább egyszer muszáj elmenni az Isten háta mögé a Duna-deltába, megtapasztalni ennek a fenséges tájnak az erejét. A film első, félbehagyott verziója a helyszín téli arcát mutatta meg, ami lehet, hogy örökre elijesztett volna bennünket ettől az utazástól, a csillogó kék és zöld nyári Delta viszont "maga az éden [ami csak arra vár, hogy] kizöldüljön, fölrobbanjon, és sikoltozva rikoltsa az élet gyönyörűségét" - ahogy a rendező megfogalmazta. Mit helyettesít? Egy kulturális antropológus Duna-deltában töltött évét. Néznivaló: a Delta előzetese * * * Éjfél a jó és a rossz kertjében (Midnight in the Garden of Good and Evil, 1997) John Cusack és Kevin Spacey párba állítása mellett a film másik fő erénye a rabul ejtő déli hangulat. A georgiai Savannah-ban vagyunk, ahol mindennapos dolog, hogy fekete boszorkányok kedvük szerint átkot szórnak az ember fejére vagy éppen segítő varázslatot mormolnak, ahol az utcán láthatatlan kutyákat sétáltatnak, ahol a korzón piszkafa kiterjedésű transzvesztiták vonulnak flitteres ruhakölteményekben, és ahol felindulásból, könnyen gyilkolnak. Az egész olyan, mint egy bűnös álom, amelyből izzadtan ébredünk. Mit helyettesít? Egy New York-i kocsibérlést követő 1400 km-es kiruccanást a misztikus délre. Néznivaló: a film alapjául szolgáló könyv írója mesél arról, hogyan varázsolta el őt Savannah * * * Palmetto (1998) Lehet, hogy a floridai Palmetto városának vezetősége nem tartotta különösebben jó imázskampánynak az erotikus film noirt, amely gyakorlatilag a bűn városaként mutatja be a címadó helyszínt, de annyi biztos, hogy az atmoszférateremtés sikerült. Woody Harrelson hátára szexisen tapad az átizzadt ing, Elisabeth Shue és Chloe Sevigny vetélkednek combhosszúságban (Sevigny nyer, de Shue csáberejére sem lehet panasz), a mennyezeten bágyadtan köröz a ventillátor, szinte mi is nehezebben vesszük a levegőt. A főhős óceánparti bungalója jó tipp arra, hogy hol érdemes szállást foglalni, ha egyszer eljutunk ide. Mit helyettesít? Egy kizárólag nagykorúak részvételével megszervezett erotikus floridai társasutazást. Néznivaló: a Palmetto előzetese * * * 101 Reykjavík (2000) Önmagukban a 101 Reykjavík-nak sem a viccesen nyomi szereplői, sem a közege (a 101 a város egyik lepukkant negyedének irányítószáma) nem hoznák meg a kedvet ahhoz, hogy azonnal Izlandra induljon az ember (aki Izland tájainak szépségét akarja filmen látni, annak inkább ajánlanánk a Heimá-t), a tél- és buliimádók viszont bizonyára azonnal beleszeretnek a városba, ahol annyira hideg van, hogy az iváson és bulizáson kívül más értelmes tevékenység alig képzelhető el. Át is adjuk a szót az izlandi bulizás fő pártolójának, Quentin Tarantinónak, aki lelkes iróniával nyilatkozta, hogy "míg Amerikában az a cél, hogy leitasd a csajokat annyira, hogy felmenjenek hozzád, Izlandon az a cél, hogy felvidd magadhoz őket, mielőtt annyira berúgnának, hogy elájulnak a fürdőszobában vagy telibe hánynak." Mit helyettesít? Egy őrületes (szilveszteri) bulit Izlandon. Néznivaló: a 101 Reykjavík előzetese |