Harry Potter langyos, de imádják

Az amerikai rajongók szerdán nulla órakor megrohamozták a mozikat, hogy elsőként láthassák a Harry Potter és a félvér herceget, a kritikusokat viszont nem indította meg túlzottan a film, és inkább már a kétrészes finálét várják.

A világ számos országában - köztük az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában - szerdán (nulla óra 1 perckor) mutatták be a Harry Potter és a félvér herceg-et. Az éjféli vetítéseken az Egyesült Államokban 22,2 millió dollárt hozott a film, amivel megelőzte az eddigi rekordtartó A sötét lovag-ot (18,5 m.). Könnyen lehet, hogy hétvégi bevételével is lekörözi majd a legutóbbi Batmant, amely összbevétele alapján minden idők második legsikeresebb filmje eddig. Magyarországon jövő hét csütörtökig kell várni a hatodik Harry Potter-re, és hogy ezt megkönnyítsük, összeszedtük, a meghatározó angolszász lapok hogyan reagáltak a legújabb varázslókalandra.

A kritikákat gyűjtő Rotten Tomatoes oldalon jelenleg 158 Harry Potter-írást találunk, melyek közül a honlap fenntartói 138-at soroltak a pozitív kategóriába, és csupán 20-at a negatívba. Ez önmagában még nem sokat mond, ahhoz el is kell olvasni a kritikákat, hogy kibontakozzon a film megítélése: a legtöbb filmes újságíró kedvezően, de lelkesedés nélkül fogadta David Yates új Harry Potter-ét.

Rupert Grint, Emma Watson és Daniel Radcliffe a film londoni premierjén

Szinte mindenki dicséri a film igényes kivitelezését, az új operatőr, Bruno Delbonnel (ő fényképezte az Amélie csodálatos életé-t is) munkáját, a remek kísérőzenét és a pazar látványt. A legtöbben leszögezik, amit amúgy is sejtettünk az előzetesek alapján, hogy ez a film sötétebb, komorabb elődeinél, de ennek megítélése már koránt sem egységes. Todd McCarthy, a Variety kritikusa elismerősen szól arról, hogy a nehéz témák felvetése és a korábbi sallangok elhagyása következtében a film sokkal inkább hasonlít egy igazi drámára, mint egy gyerek-fantasy-re, és arra a következtetésre jut, hogy "Yates Potter-filmje sokkal kevésbé behízelgő, mint a korábbi részek, és ez már önmagában az érettség jele". Ezzel szemben a New Yorker Anthony Lane-je kifogásolja, hogy a film túl komolyan veszi magát: "Miért van az, hogy Gotham városától Roxfortig abban a hitben él mindenki, hogy, ami sötét és alternatív, az már automatikusan súlyos és hatásos is? Valaki megmondhatná nekem, mi olyan komoly abban, hogy kanos tinik varázsfőzeteket kotyvasztanak."

Lane hosszasan élcelődik azon is, hogy bár a "kanosság" folyamatosan jelen van a filmben, a rendező nagyon szemérmesen kezeli a témát, és nem igen mutat meg semmit - nem véletlen, hogy a Vatikán lapja is a keblére ölelte a filmet, teszi hozzá. A Catholic News sajtószemléje ugyan csak egy mondatban érinti ezt az aspektust, mely szerint a vatikáni lap helyénvalónak és életszerűnek tartja, hogy a varázslótanoncok a valós tinikhez hasonló problémákkal küzdenek, de valóban azt írják, hogy a lap szerint ez az eddigi legjobb Harry Potter-film, amelyben a hangsúly nem a varázslatokra, hanem "a barátság, az altruizmus, a lojalitás és az önzetlenség értékeire kerül".

J. K. Rowling és a rajongók a film londoni premierjén

Több cikkben megemlítik, hogy aki netán nem olvasta a könyveket és nem látta a korábbi filmeket, az aligha fog mindent megérteni a Félvér herceg-ből, de ezt legtöbben mellékesnek tartják, hiszen, aki nem egy kő alatt élte le az elmúlt kilenc évet, az nagyjából úgyis tisztában van Harryék világával. A film felépítését a Hollywood Reporter szerzője, Kirk Honeycutt tartja a legkevésbé jónak, szerinte az első fele elsietett és zavaros, de a második felében lassan összeáll a kép. Angie Errigo az Empire-től szintén megemlíti, hogy nem teljesen követhető a sztori, ráadásul túl hosszúnak tartja a filmet. Hogy mi a túl hosszú, az viszonylagos: 153 percével a Félvér herceg csak a harmadik leghosszabb az eddigi Potter-filmek közül.

Az Empire óvatosan, név nélkül említi csak azt a tabuszámba menő tényt, hogy nem biztos, hogy mindegyik gyerekszereplő igazi színésszé érik a széria során: "a tinédzserek némelyike igazság szerint unalmas és ügyetlen" - írják. Manohla Dargis (New York Times) ezzel szemben nem finomkodik, és kijelenti, hogy a gyerekszínészek unalmas tinédzserekké nőtték ki magukat: "Mr. Radcliffe-re különösen áll, hogy képtelen a legfontosabb mozis varázslatot létrehozni, azaz a dialógust valamilyen alkímiai csodán keresztül átváltoztatni szenvedéllyé". Dargis egyébként nem csak a tini főszereplőket, hanem az egész filmet unta, és ő képviseli a leglesújtóbb véleményt az általunk megismertek közül, szerinte ez az egész Harry Potter nem több, mint egy megfáradt, szükséges, de nem élvezetes töltelék a duplára dagasztott nagy finálé előtt.