Így veszítetted el a szüzességed

A Love You More című rövidfilmben egy gimis fiú és egy gimis lány óra után összetalálkoznak a lemezboltban, ahol mindketten ugyanazt a Buzzcocks-kislemezt akarják megvenni. Sajnos csak egy van belőle, ezért ellopják, felmennek a csajhoz, felteszik a lemezt, isznak egy sört, elveszítik a szüzességüket aztán a fiú hazamegy a mamájához. Tizenöt perc az egész, mégis több öröm van benne, mint egy irodai dolgozó egész idei nyarában.

Például azért, mert tök hiteles. "Mindketten érezzük, hogy dugni megyünk, de szégyenlősségből, esetlenségből, tapasztalatlanságból úgy csinálunk, mintha zenét hallgatni mennénk" - ezt a helyzetet, a zavart feszengést aztán a hamar feloldódó gátlásokat csak nem kell bemutatni senkinek. A filmben az ágy két különböző végére ülnek, aztán sört köpnek egymásra, mielőtt a lány végre a fiúnak esik.

"Én vagyok a legeslegnagyobb király az egész világon" - azt, amit a srác hazaérkezéskor érez, ebben a formában csakis kamaszfiúk élik át szex után, amiben egyrészt teljesen igazuk van, másrészt kívülről nézve szórakoztató látni a bájos naivitást - végül is az egész helyzetben nem történt semmi más, mint az, amit és ahogy a lány akarta.

"Hát, hát, bonyolultak ezek a fiúk, de annyira azért mégse" - erre a következtetésre pedig biztos sikerült sok lánynak eljutni félszeg mosollyal, a rövidre sikerült, de igazából azért mégiscsak sokat jelentő szexről nem is beszélve. Ezeket nem misztifikálja Sam Taylor-Wood rendező (akit tavaly a kedvenc kortárs angol képzőművészünknek választottunk), de nem is csinál viccet belőlük. Valószínűleg azért, mert önmagukban is a legmenőbb dolgok közé tartoznak a világon, és mindenkinek jól esik, ha néha eszébe juttatják, hogy valaha ő is volt menő, legalább egy kicsit.

Andrea Riseborough és Harry Treadaway a Love You More-ban

Andrea Riseborough és Harry Treadaway, a két főszereplő egyébként se nem szépek, se nem menők, a lánynak ráadásul még alkoholista anyja is van, de bármelyikkel cserélnék most azonnal. Jó, igazából ez azt jelenti, hogy nagyon lennék újra tizenéves, de nem a senkit sem érdeklő személyes élményeimről van szó, szerintem erre a 15 percre az is átérzi a dolgot, aki papneveldében nőtt fel. Ebben segít a környezet is, a poszterek a falon meg a hülye napszemüveg, de főleg azért a pillanatok alatt megszerethető szereplők bénázása miatt van.

A tinédzser szerencsétlenkedést a legtöbb ember átéli, abban viszont régóta nem állapodott meg az emberiség, hogy jó e, ha szól a zene szex közben, vagy nem. Azt hittem ez a rövidfilm világos kiállás lesz az előbbi oldal mellett, de ha jól értem, inkább azt mondja, hogy tök mindegy. Oké, hogy akkor indulnak be a fiatalok, amikor felteszik a lemezt, de utána inkább csak erőtlenül szól a zene háttérben, lecsúszik a tű, újra és újra elkezdődik a szám, és igazából nincs funkciója, de nem is zavaró.

Részlet a Love You More-ból

Az mondjuk igaz, hogy egy kétperces nyári punkdaltól sem várnék ilyen jelentőségű megfejtést. Éppen elég, hogy jobb lesz a kedve tőle annak, aki megnézi, és végre talán összeszedi a bátorságát, hogy írjon egy e-mailt annak a csinos bérszámfejtő csajnak a harmadikról, hogy van-e kedve meghallgatni az új Nouvelle Vague-lemezt.

----------

A Love You More című rövidfilmet a 2008-as cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában mutatták be. A film rajta van a Wholpin nevű amerikai DVD-magazin 8-as számán, amit itt lehet megrendelni 15 dollárért. Tudomásunk szerint az internetről nem lehet ingyen letölteni.