A háromdimenziós makk esete a csalfa cafkával

A Jégkorszak 3 - A dínók hajnala részleteiben remek, az első két filmhez tökéletesen méltó folytatás. Kedves, Őskorból szalajtott cimboráink, a fergeteges új hős, a 3D nyújtotta plusz élmény, a mindig jókor adagolt poénok, és a Motkány térnyerése, szinte elfeledteti a mégis kikívánkozó kérdést: ennyi tehetséges alkotó, miért nem képes elfogadható sztorit kreálni?

Épp egy mamutvemhességnyi idő telt el a legutóbbi kaland óta, és a mindig szorongó mamut, Manny, aggódva-gügyögve, várja kölyke világra jöttét. Csendesen csordogálnak az eseménytelen, hólepte hétköznapok, mígnem a hiperaktív lajhár Sid, rá nem döbben, hogy a kis jövevény érkezésével elveszíti a csapatban elfoglalt kényelmes gyerekstátuszát. Ezt megoldandó, alternatív családalapításba kezd, és hamarosan három kicsi T-Rex egyedülálló papájává avanzsál.

Lesz is bonyodalom, mert a morcos anya dinoszaurusz nem hajlik kompromisszumra a dínóelhelyezési ügyben, sőt a higanytestű lajhárt is magával hurcolja a buja földalatti dzsungelbe. Ebben a titokzatos világban merül el a rögtönzött mentőcsapat, Diego, a megkopott állóképességű, háziasított tigris legnagyobb örömére.

Forrás: [origo]

Ez a sovány kis cselekmény lenne hivatott arra, hogy a film egészét összetartsa, és valamiféle ívet adjon neki. Azt értjük, hogy nem feltétlenül szükséges globális éghajlati katasztrófa ahhoz, hogy a multikulturális őskori csorda újfent útnak eredjen, és másfél órás búfelejtésben részesítse rajongóit. Meg aztán a korábbi részeknek sem a kidolgozott narratíva volt a legfőbb erőssége, de mégiscsak kínos, ha a rettegett szörny, vagy a vándorlás apropója annyira elsikkad, hogy szinte zavaró, mikor valamelyiket mégis begyömöszölik a poénmentes üresjáratokba.

Így aztán, a cselekmény fő szálát a humoron kívül az ügyesen eltalált szituációk viszik el a hátukon. A játszótéren egymásnak feszülő, különböző nevelési elveket valló szülők paródiája, vagy az egyik legkiélezettebb pillanatban, a röhögőgáz hatására végre valahára ellazuló, beszívott Manny fetrengése, megmentik a sehova sem tartó történetet. Na, meg a dinoszaurusz univerzum magányos dzungelharcosa, az elvadult szörnyvadász, és időnként skizofrén jegyeket mutató menyét, Buck, aki beszólásaival, az eddigi filmek patetikus-szentimentális momentumait sikeresen csökkenti a minimumra. (A tanulság sem mutat túl a "kell egy csapat", és a "mindig lesz egy hely neked a csordában" jól ismert Jégkorszak-alapigazságokon, és ez így is van jól.) Buck a Jégkorszak Rambója, az antiszociális remete, aki felpörgeti az akciókat, ha kell, ha nem nyomkövet, rekonstruál, és hatásos legendákat gyárt.("Meghaltam, de túléltem.")

Forrás: [origo]

Talán épp a sztori hiányossága lop egyre nagyobb és jelentősebb játékidőt kedvenc ősrágcsálónknak, Scratnek, és így lesz A dínók hajnala, a makkját rögeszmésen hajkurászó motkány megérdemelt, és dicsőséges hatalomátvétele a prehisztorikus mesevilág fölött. A megpróbáltatások egy pillarebegtető, erotikusan riszáló nőstényrágcsáló személyében tetőznek, aki a makk megszerzése érdekében beveti végzetes vonzerejét, és a női praktikák teljes tárházát. Az ideges szemrángásban szenvedő, makkra fixálódott motkány és femme fatale-ja egy látványos, a moziterem felett buborékban szállingózós jelenet után tüzes tangóban forr össze.