Kern András Negyven évvel ezelőtt egymásra néztünk, és azt mondtuk: mi barátok leszünk. Játszottunk együtt a Vígszínházban a Kakukkfészek-ben, amelynek nagy sikere volt, akkor lettünk igazán jóban. Aztán megcsináltuk A Pogány Madonná-t, és annak is sikerszaga volt. Utána arra gondoltunk, miért ne csináljunk még egyet, ha tetszik az embereknek. Csináltunk még egyet és még egyet, egészen tavaly előtt nyárig, amikor az utolsó tévéváltozatot készítettük. Gondoltunk rá, hogy bár már elég öregek vagyunk, csinálunk talán még egyet, de ahogy elnézem, most már nem fogunk.
Ez egy jó barátság volt, ami haverságnak indult, és barátsággá nemesedett, mint egy jó bor, amit egyébként mindketten nagyon szerettünk. Nagyon szerette az egészet, amit életnek nevezünk. Szerette a játékot, szeretett kosárlabdázni, teniszezni, vitorlázni, gyerekeket tanítani, és azt is, amit úgy hívnak, színjáték. Mindent játékosan, jókedvűen, derűsen csinált, és az, ami most történt, egyáltalán nem illik hozzá. * * * Hernádi Judit Életem első szerepét a Vígszínházban játszottam a Száll a kakukk fészkére című Ken Kesey-regény színpadi adaptációjában, amit Kapás Dezső rendezett. Bujtor István ekkor játszotta először az indiánt, azt a szerepet, amit azóta nagyon sokszor eljátszott. Főiskolás voltam még, akkor találkoztunk először. Két filmben játszottunk együtt: A pogány Madonná-ban és a Ki látott engem? címűben, de ez utóbbit nem látta a kutya sem. Később nem hozott össze minket a sors, csak privát találkoztunk néha-néha.
Úgy emlékszem vissza rá, ahogy az összes kollégámra, akik még hál' istennek élnek: nagyon szerettem és nagyon tiszteltem őt. Hihetetlenül életerős ember volt, tele ötlettel és a képességgel arra, hogy ezeket az ötleteket meg is valósítsa. Újszerűen gondolkozott a színházról, a filmről, vállalkozó ember volt és én ezt borzasztóan szerettem benne. Nagyon sajnálom és fáj a szívem. * * * Sándor Pál Nekem nem halt meg, annyit tudok mondani. Nekem olyan emlékeim vannak róla, amik őt számomra nem teszik nem élővé. Hét éven keresztül minden este pókereztem vele, majdnem olyan jó pókeres volt, mint én.
Imádtam vele dolgozni. Tele volt élettel, tele volt ellenkezéssel. De meg lehetett győzni arról, hogy mi a jó, és ő is meg tudott győzni arról, ha rosszat mondtam neki. Pont olyan volt, amit nagyon szeretek: amikor két ember egymásnak feszüléséből létrejön valami, amiben mindketten jól érzik magukat. Ha rágondolok, csak a mosolya jut eszembe. Nálam három fejjel magasabb volt (van), és mindig simogatta a fejemet, hogy "na, mi van, kicsi?". Én meg mondtam neki, hogy "na, mi van, nagy?". Nagyon szerettem, nagyon fog hiányozni, ez az igazság. * * * Benedek Miklós Nagyon kedves ember volt, felszabadult és életszerető. Közelebbi kapcsolatom nem alakult ki vele, de szerettük egymást és nagyon tiszteltem őt. Még pályakezdőként bámultam őt és a társait, ezeket a nagyon felszabadult kollégákat, akik nem vetették meg az italt, a nőket, az életet.
Amikor felkért A három testőr Afrikában egyik szerepére, nagyon megtisztelve éreztem magam. Nagyon pontosan dolgozott, ugyanúgy, ahogy élt. De nem volt szigorú rendező, a rendezésben is a mókát látta. Persze komolyan vette a munkát, de sokat nevetett, jókedvű volt a forgatáson. Nagyon szerette Rejtőt, és ragaszkodott hozzá, hogy a filmben megőrizzük a stílusát. * * * Nyertes Zsuzsa Az utolsó közös munkánk A három testőr Afrikában volt, ahol több mint egy hónapig kint voltunk a stábbal Tunéziában. Amikor így hosszabb távon egymásra utalva együtt van a csapat, akkor kiderül az emberi oldala is a művészetnek. Ő csodálatos ember volt és nagyszerű, nagy tudású rendező. Jó kedélyű, életvidám, életerős volt, pezsgett körülötte az élet.
A barátai imádták, mert becsületes és karakán volt, mindig meg merte mondani a véleményét. A Veszprémi Színház felüdülés volt neki, ott lélegzethez jutott ő, aki az élet semmilyen területén nem tudta elviselni az igazságtalanságot. A művészek nem halnak meg, ő is fönnmarad a filmjei, darabjai által. A Vígszínház Indiánját sosem felejtem el. * * * Kulka János Az életet nagyon szerető, szenvedélyes ember volt, és nagyon jó színész. Mindig irigyeltem azért a rengeteg energiáért és az életszeretetért, ami annyira jellemző volt rá. Nagyon megrendít a halála, olyan ember volt, akihez nagyon nem illik a halál.
Talán két évig rendezte a Szomszédok-at, amikor Horváth Ádám tévéelnök volt, és emlékszem, hogy nagyon üdítően hatott a jelenléte a sorozatban. Egy friss szem volt, jó kontroll volt nekünk, színészeknek. Talán az volt a legjobb, hogy annyi év után valaki ránk szólt. * * * Rátóti Zoltán
Nagyon szerettem a humorát és az emberségét. Jókat lehetett vele viccelődni munka közben is. Színészként tudta, hogy kell a színészekkel bánni, amikor a rendezői oldalra került, és ezért nagyon jó volt vele dolgozni. Tudott színészül, érezte, hogy hol, hogyan kell segíteni egy-két szóval. Emellett szigorú ember volt, de következetes szigorúság volt benne. * * * Eperjes Károly Nagyon fáj és nagyon hiányzik. |