A fantázia mozdulatlan marad

Jelenet a Metropa című filmbőlA velencei filmfesztiválon bemutatott Metropa című svéd animációs film legfőbb tanulsága az, hogy ha a rendezőnek lövése sincs arról, hogyan kell érdekesen elmesélni egy történetet, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire gyönyörű a látványvilág, a néző mindenképpen halálra unja magát. Ez az 1984 és a Dark City elemeiből összetákolt zagyvaság a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor egy óriási metróhálózat köti össze Európa nagyvárosait és az állampolgárokat a samponon keresztül a fejükbe juttatott adóvevők segítségével figyelik meg. Vagy valami ilyesmi. A figuráknak a testükhöz képest két számmal nagyobbra csinálták a fejüket, és úgy mozognak, mintha dróton ráncigált fabábúk lennének, az arcmimikájukat pedig minimálisra csökkentették. A Moby-kinézetű főhős hangját Vincent Gallo szolgáltatja, de ennyire rossz szinkronalakítást azt hiszem, még életemben nem hallottam. Legtöbbször hebeg-habog, mint egy Woody Allen-imitátor, aztán meg elkezd üvöltve káromkodni totál indokolatlanul. A legszomorúbb az egészben, hogy ez a film hat teljes évig készült.