Kevés szöveg, lelakott arcok Dyga Zsombor thrillerében

Dyga Zsombor egy sötét, kemény, mégsem teljesen reménytelen thrillert forgat Miskolcon nemzetközi szereplőcsapattal, angolul. Kimentünk az Utolér című film forgatására, és elbeszélgettünk az összevérezett Bartsch Katával, az összesarazott Andrew Heflerrel és az alkotókkal, akik szeretnék, ha a magyar közönségfilm nem jelentene egyet a romantikus blődlivel.

Ónodi Eszter, Bartsch Kata és Seress Zoltán egy hónapja vámpíréletet él a miskolci éjszakában. Ők játsszák ugyanis a főszerepeket Dyga Zsombor (Tesó, Kész cirkusz) csupa éjszakai felvételből álló, egészen karácsonyig forgó Utolér című thrillerében, amelyet a szereplők és alkotók ezekkel a jelzőkkel illetnek: sötét, kemény, naturalista, izgalmas, reménykeltő, őszi-téli, pokoli és nyers.

Mivel csavaros thrillerről van szó, sem a rendező, sem Lovas Balázs forgatókönyvíró nem akar részletesen mesélni a sztoriról, amikor ellátogatunk a miskolci forgatás helyszínére. Dyga Zsombor annyit árul el, hogy a film egy "három szálon futó történet öt teljesen hétköznapi emberről, akik akarva-akaratlanul, lépten-nyomon rossz döntéseket hoznak. A film egy baleset következményeit járja körbe: hogy kire milyen hatást gyakorol, ki hogyan tudja feldolgozni a történteket és hogyan tud elszámolni saját magával. Azaz, hogy a saját lelkiismeretük hogyan éri utol őket - erre utal a cím is." A három szál egyikében a pincérnőt és anyát játszó Ónodi Eszter áll a középpontban, a másikban egy Péter nevű, komoly dilemmával szembesülő mentőorvost ismerünk meg, akit a Los Angeles-i Andrew Hefler alakít, a harmadik szál főhőse pedig Alma, az egykori korcsolyázónő, akit Bartsch Kata formál meg.

Az éjszakai forgatáson csak a stábbuszban van fény és meleg

Amikor délután fél három körül megérkezünk a hotelbe, ahol a színészek laknak, éppen itt az ébresztő ideje, egyenként szállingóznak le a társalgóba, gyűrt fejjel. Bartsch Kata elmondja, hogy nem is a fordított élet a legnehezebb, hanem, hogy egy "nagyon kemény, karakán nőt kell ábrázolnom, akit megedzettek az életében bekövetkezett tragédiák. Ezeket színészként le kell fordítanom valami olyanra, ami velem valójában megtörtént. Szélsőséges érzelmi állapotokat kell megjelenítenem, és muszáj, hogy az ember hagyja magán átfolyni ezeket, mert különben lebukik. Nem lehet hazudni." A színésznőt láthatóan feldobja a kihívás: "Zsombor kőkemény, kiélt, lelakott, durva arcokat fog mutatni, ami nem feltétlenül legyezgeti az ember hiúságát, de egy ilyen helyzetben megmutatni magad nagyon jó lehetőség".

A színészeknek egy speciális nyelvi feladattal is meg kell birkózniuk, ugyanis a film teljes egészében angolul forog. Az Utolér producere, Tóth Péter Miklós a rendezővel és az osztrák koproducerekkel egyetértésben azért döntött így, mert ez jelentősen növeli a film külföldi forgalmazási esélyeit. Emiatt - bár a rendező elmondása szerint nem a dialógusokon van a hangsúly a filmben - csak angolul jól beszélő színészek jöhettek szóba a főszerepekre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az angolt remekül bíró Ónodira és a Londonban egy évig biciklisfutárkodó Bartschra esett a választás. Bartsch Katának nem jelent nehézséget, hogy nem az anyanyelvén játszik, úgy oldja meg a feladatot, hogy "először visszafordítom a szöveget magamban magyarra, kódolom az érzelmi töltetet, és azt próbálom átvinni az angolba".

Készül Bartsch Kata vérsminkje | Nézz még több képet a forgatásról!

Meglepő, de a legnehezebb dolga az angol anyanyelvű Andrew Heflernek van, mert nem használhatja saját kaliforniai kiejtését, helyette meg kellett tanulnia egy magyaros akcentust, hogy az ő beszéde is nagyjából úgy csengjen, ahogy a többieké. Hefler egyébként tizenöt éve Magyarországon él, több magyar filmben, köztük a Kontroll-ban és a Fekete kefé-ben is szerepelt, és remekül beszél magyarul. Ez főleg Dyga Zsombor dolgát könnyíti meg, aki így magyarul instruálhat, csak a Bartsch Kata történetszálában felbukkanó osztrák Heinz Trixnerrel kommunikál tolmács segítségével.

Heflerrel beszélgetve kiderül, hogy az ő figuráját is eléggé megviselte az élet: "ez a mentőorvos valamikor szorgalmas, érzékeny ember és büszke apa lehetett, aki szerelmes volt a feleségébe, de a sors keményen bánt vele. Mindenkinek megvan a maga keresztje, az övé elég nagy és nehéz. De úgy dönt, hogy lépni fog valamit, és lényegében erről szól a film." A színész korábban nem igazán ismerte Miskolcot, de nagyon bejönnek neki azok a lepusztultságukban is szép városrészek, ahol a forgatás nagy része zajlik, még a börtön környéke - ahol szintén forgattak - is tetszett neki.

Andrew Hefler | Nézz még több képet az Utolér forgatásáról!

Aznap, amikor a forgatáson járunk, éppen Görömbölyben, egy Miskolctól délre fekvő faluban dolgozik a stáb. Természetesen éjszaka van, ráadásul a sztori szerint nemrég még eshetett is, mert a felvételvezető és segítői szorgalmasan locsolják az utat és az autót, amellyel Alma és Péter megérkezik a házhoz, ahol Fekete (Seress Zoltán) bujkál. Ő ma nincs itt, de a férfi nagyon fontos szerepet tölt be a cselekményben, és annyit elárulhatunk a jelenetről, hogy Alma és Péter nem baráti kávézásra érkezik hozzá. Ez már abból is sejthető, hogy a felvétel előtt a sminkesek egy szivaccsal alaposan összesarazták Péter kabátját, a terhes Alma arcát és dekoltázsát pedig vérfoltokkal festették tele.

Hogy a közönség vevő lesz-e erre a sötét, éjszakai, nagyjából valós időben játszódó történetre, azt persze az alkotók sem tudhatják előre, de Lovas Balázs bizakodó: "hiszünk abban, hogy a szélesebb közönség figyelmére számot tartó, szórakoztató filmek nem csak romantikus blődlik lehetnek, és szeretnénk is változtatni ezen a tradíción, egyrészt, mert nagy szükség van itthon a műfaji spektrum frissítésére, másrészt mert Zsomborral nagyon szeretjük a thriller műfaját és otthon érezzük magunkat benne."

Lovas Balázs, az Utolér forgatókönyvírója | Nézz még több képet!

Az író elárulja, hogy a forgatókönyv alapvető változásokon ment keresztül az első változat óta: a végső verzióban háttérbe szorult az akció és előtérbe kerültek az emberi viszonyok. "Olyan filmet akartunk csinálni, ami a lehető legközelebb áll a valósághoz, igyekeztünk olyan szituációkat kitalálni, amik bárkivel megtörténhetnek. Nem akarjuk megváltani a világot, de túl akarunk lépni a megfáradt sémákon." Lovas reményei szerint a végeredmény egy olyan naturalista thriller lesz, ami "igénybe veszi a néző idegrendszerét és érzelmeit, de nem azért, mert annyira nyomasztó, hanem inkább a hatalmas izgalmak és a feszültség miatt".