5. Mark Duplass (A legmelegebb nap) Duplass egy fiatal férjet játszik, aki egy régi haverjával kitalálja, hogy meleg pornót fognak forgatni. A film egyik felében a haverral, a másik felében a feleségével dumál erről, és más nem is nagyon történik. Duplass iszonyatosan természetes a kamera előtt, látszik, hogy a saját szavait használja, a saját közegében mozog. Pont úgy kamuzik, úgy elvhű, úgy jön zavarba, ahogy bármelyik harmincas csávó, akit ismerünk. Az év legéletszerűbb alakítása. * * * 4. Leonardo DiCaprio (A szabadság útjai) Ezért a filmért DiCapriót igazából Kate Winslettel együtt a legjobb párok kategóriájában kellett volna méltatnunk, de most kiköszörüljük ezt a csorbát. Mindketten elképesztően precíz alakítást nyújtanak, pedig a szerepek sokat követelnek: DiCaprio a frusztráltságtól kezdve a végletes lelkesültségen keresztül a megalkuvásig és teljes összeomlásig járja be elkeserítő útját úgy, hogy egy pillanatra sem hagyja el a nézőt. Olvasnivaló: kritikánk a filmről * * * 3. Tahar Rahim (A próféta) Ott majrézik az a szerencsétlen hülyegyerek az elején! És mekkora májer a végén, látszik, hogy mindig is bűnözők főnöke volt! - Nos, aki két és fél órán belül egy fejlődéstörténet kiinduló- és végpontját is ennyire hitelesen megjeleníti, annak egyértelműen helye van ezen a listán! Olvasnivaló: kritikánk a filmről * * * 2. Mickey Rourke (A pankrátor) Ez nem nagyon szokott összejönni. Mickey Rourke az eltékozolt évek után nem egy szánalmas önparódiával önmaga árnyékaként (pedig a szerepben ez is benne volt) bukkant fel újra a vásznon, hanem egy igazi, nagyformátumú visszatérést produkált. Aronofsky valószínűleg nem túlozza el saját szerepét, amikor azt mondja, Rourke azért ilyen jó A pankrátor-ban, mert ő nem hagyta lustálkodni. Kitaposta belőle Randyt, a kost, és jól tette. Olvasnivaló: kritikánk a filmről, interjúnk Mickey Rourke-kal * * * 1. Christoph Waltz (Becstelen brigantyk) Christoph Waltz a zsidóvadász Hans Landa megformálásáért sok leg-re igényt tarthat: legjobb gonosz, legnagyobb felfedezés, és amiért itt elsőnek választottuk: legszórakoztatóbb alakítás. Mindenki azt hitte, Tarantino filmjének a bajuszkás, déli akcentusos Brad Pitt lesz a sztárja, erre kiderül, hogy ez a tök ismeretlen osztrák tévészínész az. Waltz nem szimpla gonosz, hanem egy nagystílű játékos, egy alamuszi macska, aki kíméletlenül packázik áldozataival. És ezt iszonyatosan élvezetes nézni. Olvasnivaló: egyik kritikánk a filmről, másik kritikánk a filmről ---- A Tahar Rahimról szóló bekezdést Hun Péter írta. ---- |