Fejetlen apa-dömping

Itt az újabb magyar romantikus vígjáték: az Igazából apa teljes gőzzel beveti a jól ismert sablonokat, egy ideig zsonglőrködik velük, aztán hagyja az egészet és inkább belefullad Kapócs Zsóka dekoltázsába. De Scherer Péter legalább elpoénkodhat azon, hogy mennyire dübörög a magyar gazdaság.

Kecskeméten vagyunk, ide tér haza Ausztráliából Márk, a sikeres, de pénztelen festő (Kaszás Géza) és haverja-menedzsere, Frankie (Scherer Péter). Vissza akarják szerezni Márk régi képeit az egykori barátnőtől (Kiss Diána Magdolna), de a lány régóta halott, a képeket meg az özvegye őrzi, Tárnok Bálint (Kamarás Iván), aki egy arrogáns, korrupt, kecskeméti vállalkozó. Tárnoknak van egy kislánya, Kata (Varga Boglárka), akit gyakorlatilag odaadó titkárnője, Emma (Polyák Lilla) nevel. Telnek a napok, Márk és Frankie becsajoznak, aztán arra is rájönnek, hogy Tárnok gyereke valójában Márké. Katát nem sokkal később elrabolják és beindulhat végre a film.

A film nem indul be, mert mire eddig eljutunk valahogy, vége is lesz nagyon hamar. Az Igazából apa első háromnegyedében szép komótosan felvezetik az alaphelyzetet, a néző fülébe rágják hússzor azt, amihez elég lenne a kétperces trailert megnézni: Márk egy érzelmes művész, Tárnok egy gátlástalan, nőfaló pali, Scherer-Frankie pedig időről-időre benyom egy poént ("Dübörög a magyar gazdaság!"). A hosszúra nyúlt bevezetőben megjelenik Gryllus Dorka, mint helyi galériás és a pasija, Rudolf Péter, mint Kecskemét önjelölt művészpápája, akiről éppen német tévések forgatnak dokumentumfilmet. Elő-előbukkan a melodráma, az elveszett lehetőségek feletti busongás és a bimbózó románc is, főleg Kaszás és Gryllus jeleneteiben, de a film nagy része a változó sikerű gegekből áll össze. Aztán jön a gyerekrablás és onnantól kezdve szép csendben maga alá omlik a film.

Gryllus Dorka és Rudolf Péter

Annak ellenére, hogy rengeteg két-három apás vígjáték taposta már ki a műfaji ösvényt az Igazából apa előtt, a magyar verzióban hevenyészett a koncepció, zilált és egyenetlen a stílus, és úgy tűnik, ez a film nem tudja eldönteni, mi a műfaja: bevállaltan érzelmes, de könnyed vígjáték vagy bárgyú, ovis poénokkal operáló bohózat. A film hivatalos oldalán, a stáblistán nincs feltüntetve rendező, és a főcím is azt hirdeti, hogy Novák Emil csak "leforgatta" az Igazából apá-t, de nem rendezte meg. Különös helyzet ez a rendezőtlen állapot és talán magyarázatot ad a vad fejetlenségre, erre a zavaros, felemás filmre. Elindul valahogy, aztan lesz belőle valami más, valami, ami aztán feleannyira nem veszi magát komolyan, mint az elején.

De nézzük a jót, a szépet. Kaszás meglepően egyszerűen és hatásosan, kertévés ripacskodás nélkül játssza Márkot, Gryllus pedig piszok jól néz ki; természetes bájjal bújik a finomlelkű, szerelemről álmodozó galériatulajdonos bőrébe. Gryllusra jó ránézni az Igazából apá-ban: magyar közönségfilm-színésznőkre nem jellemző, normális ruhákban, normális hajjal, normális sminkben jelenik meg. Csukás Sándor operatőr tisztességesen megkomponált, szépen összerakott képeket fényképezett, és örültem annak is, hogy az olyan rutinos színészek, mint Rudolf és Scherer, a Szuperbojz-zal ellentétben, itt több időt kaptak és szórakozhattak-szórakoztathatnak kedvükre.

Varga Boglárka és Kamarás Iván

Melléfogás viszont a gyerekszereplő, az elméletileg gyakorlott filmes Varga Boglárka, aki Csányi lányát játszotta az S.O.S. Szerelem-ben - Boglárka szegény úgy beszél ebben a filmben, mint egy kis robot és körülbelül annyi élet szorult bele, mint egy súgógépbe. Emma, a szerelmes titkárnő szerepében Polyák Lilla hagyja, hogy 1992-esre fújják a haját és leforgassák az Igazából apa legkínosabb jelenetét, ami arról szól, hogy Kamarással ül az első randiján egy étteremben, a kecskeméti csajok meg kétpercenként beszólnak nekik, mert a züllött múltú Kamarásnak korábban már mindegyik megvolt.

Van még egy vállalhatatlan KGB-s szál is a történetben, ami végképp Szeszélyes évszakok-irányba viszik el a történetet: Józsa Imre és a csak Baltafejűnek emlegetett Hunyadkürthy István fényképe, neve és kecskeméti címe természetesen mind fent vannak a világhálón, ugye, mint KGB-s ügynökök; ők azok, akiket a végén meggyanúsítanak a gyerekrablással, ami aztán szégyentelen, béna poénkodásba fullad. Ugyanez a kategória Kapócs Zsóka melleinek ámokfutása, ami teljesen feleslegesen került bele a filmbe, de úgy látszik, még mindig sokan hisznek abban a tételben, hogy a magyar filmet csak a csöcsnotizálás mágikus ereje mentheti meg.

Polyák Lilla

A vége felé van egy jelenet a bíróságon, amiben valószínűleg egy kecskeméti gimnázium lelkes tanulói játsszák az összes statisztát, és ezen a ponton már jobban járunk, ha inkább őket figyeljük ahelyett, hogy a végére teljesen lebutult sztorira összpontosítanánk. Itt ülnek, fiatalok, bambák, és élvezik, hogy ha elindul a kamera, valami megváltozik és vibrálni kezd a levegő.