Könnyed, vidám öldöklés

Az átlag-tiniből szuperhős lesz, szigorúan önerőből. Aaron Johnson remek a szorongós, idealista gimnazista szerepében, aki egymagában próbálja megfékezni a rosszfiúkat. Matthew Vaughn a HA/VER-rel lendületes, szigorúan korhatáros szuperhős-filmet forgatott, ahol hiába igyekszik a szimpatikus főhős, egy tizenegy éves kiscsaj a legvérszomjasabb.

A szuperhősök köztünk vannak. Sőt, belőlünk is lehet szuperhős, akkor is, ha bénák vagyunk. Lásd Pókember meg a többi híresség. De a HA/VER (angolul a főhős fantázianeve, a Kick-Ass a cím) egy olyan képregényből készült, ahol nem radióaktív pókharapástól leszünk a bénából különlegesek, hanem attól, hogy egy nap úgy döntünk, különlegesek leszünk. Ez már alapból izgalmasabb.

Egy átlagos, geek-külsejű amerikai tinédzser, Dave (az angol Aaron Johnson, aki legutóbb cannes-i horrorban tűnt fel, előtte meg John Lennont játszotta a Nowhere Boy-ban), akinek "egyetlen szuperhős-képessége, hogy a csajok számára láthatatlan", rendel a neten egy békazöld hacukát, álarcot húz a fejére, és elindul, hogy segítsen az emberiségen. Johnson meggyőzően és humorral bukdácsol a rögös úton: a szuperhős-karrier nem indul bíztatóan. Rögtön megkéselik, aztán meg úgy áthajtanak rajta egy autóval, hogy kórházba kerül, és alig tudják megmenteni. De Dave-et semmi sem tántoríthatja el. Ahogy felépül, felpattan, mint egy rugó, és nyomul tovább a zöld cuccban. Ez az internet kora, úgyhogy amikor véletlenül valaki posztolja az egyik hősies verekedést a YouTube-on, Dave-ből, azaz Kick-Assből egy pillanat alatt sztár lesz. Most már csak az a kérdés, életben tud-e maradni ez a szimpatikus átlagember-szuperhős.

Matthew Vaughn, Guy Ritchie producer tettestársa, a pörgő, kemény Torta és a varázslatosan könnyed Csillagpor rendezője vett egy mély lélegzetet és félresöpörte az amerikai mainstreamre jellemző steril finomkodást: ez az amerikai szuperhős-film nem gyerekeknek készült. A humor fanyar, az erőszak gyors, könyörtelen és igen, százszázalékosan öncélú: a HA/VER olyan, mintha Tarantino álmodozó, dühtől feszülő, fogszabályzós kisöccse rendezte volna. Ez a film a gyomorforgató erőszak és a megkapó tini-ártatlanság furcsa keveréke. Dave ártatlan, de nem ő az egyetlen szuperhős ebben a filmben: a sztori csavarja, hogy ezt a gyámoltalan, idealista átlagembert nem a valósággal szembesíti, mint általában a legtöbb sztori, hanem a szuperhősök valóságával.

Christopher Mintz-Plasse és Mark Strong

Ha szuperhős vagy, akkor kíméletlenül kicsinálod azokat, akiket kinevezel rosszfiúnak. Itt lép be a képbe egy tizenegy éves, vérszomjas kislány, Mindy (Chloe Moretz) és pszichopata apukája (Nicolas Cage), akik kegyetlenül Dave elé tárják, mi mindent kell bevállalnia, ha komolyan végig akarja csinálni, amit egyszer elkezdett. Fröccsen az agy, sok a hulla, a húspép, tombol a bevadult öldöklés, és a néző közben elmerenghet azon, hogy igen, szép a jó szándék meg a békés egymás mellett élés, de Dave/Kick-Ass már rég nem lenne sehol, ha újdonsült barátai nem mángorolnák ki a gengsztereket. Vaughn mesterien állítja szembe a pusztítás és az elveszni készülő ártatlanság egymásnak feszülő két oldalát, és hiába dőzsöl kéjesen a gyilkolászásban, hiába csinál Dave-ből is gyilkost, a végére azért legalább Mindyt megpróbálja visszaterelni az átlagéletbe.

Nicolas Cage

A HA/VER a szélesen mosolygó, idealista befejezés ellenére sem moralizál, hanem inkább arra összpontosít, hogy a két óra alatt a néző soha egy percre ne unja magát. A filmnek stílusa van; jól néz ki, tele van remek brit színészekkel (Johnson mellett feltűnik Mark Strong, Dexter Fletcher, Jason Flemyng), friss poénokkal, akcióval, féktelen erőszakkal és gyengéd romantikával. Két óra könnyed, szórakoztató öldöklés erős gyomrúaknak.