A borsó meg a héja - interjú Dorogi Krisztával és Dorogi Fernandával

1981-ben születtek, ikrek, csodaszépek. Húsz évvel ezelőtt álltak először a kamera elé Sinkovits Imrével egy joghurtreklámban, szerepeltek a Valami Amerika 2-ben, és az Első generáció című legendás tévésorozatban. Fernanda reklámmodell és színésznő, Kriszta Magyarországon forgó amerikai produkciók gyártási részlegén dolgozik. Elmesélték, mennyire kedves az életben Anthony Hopkins és Christopher Lambert, milyen hangulatú volt a Hellboy 2 forgatása, miért nem élvezhette az itt tartózkodást Madonna, valamint, hogy miben hasonlítanak, és miben különböznek egymástól, továbbá kitértek arra is, hogy miért nem vetkőznének le soha egy férfimagazinnak.

- Hogyan kerültetek a filmezés közelébe?

Dorogi Fernanda: Hét- nyolcévesek voltunk, amikor egyszer a nagymamánkhoz menet felvettünk egy stoppos lányt. Anyuék beültették közénk a hátsó ülésre, és ő nagyon aranyosnak talált minket és mondta, hogy a barátja reklámfilmekben rendezőasszisztens, és biztos nagyon tetszenénk neki is. Elkérte anyuék telefonszámát, és nem sokkal később telefonált, hogy lenne valami reklámfilm. Anyuék nem ismerték ezt a világot és emlékszem, tőlünk kérdezték, hogy van-e kedvünk hozzá. Mi meg mondtuk, hogy persze, van.

- Milyen reklám volt ez?

Dorogi Fernanda: Joghurt. Sinkovits Imre játszotta az apukánkat és arra emlékszem, hogy nagyon nem szerette a joghurtot, és töltögettek neki valami kamu löttyöt, hogy azt igya. Volt is valami szövegünk, hogy én a citromosat szeretem, én meg a málnásat. Játéknak fogtuk fel. Ezután még pár éven keresztül szerepeltünk reklámokban, aztán abbamaradt az egész, mi sem foglalkoztunk vele, anyuék sem erőltették. Pár évvel később, amikor már kamaszok voltunk, anyu munkatársának a barátnője beajánlott minket egy reklámügynökséghez, mivel pont ikreket kerestek egy reklámfilmhez.

- Egy csomó ikerpár volt azon a válogatáson?

Dorogi Fernanda: Igen. De volt olyan is, hogy más válogatáson bementünk egymás után, és az alkotók a videó láttán hirtelen kreatív sokkot kaptak, hogy miért is ne forgatnának ikrekkel.

Dorogi Kriszta: Az ezt követő években jártunk válogatásokra, és többször előfordult, hogy ha együtt dolgoztunk egy rendezővel vagy operatőrrel, akkor legközelebb már ragaszkodtak hozzánk.

- 2000-ben mindketten szerepeltetek a magyar televíziózás egyik legendás sorozatában, az Első generáció-ban.

Dorogi Fernanda: Igen, és például annak a meghallgatásán is az volt, hogy egymás után mentünk be, és ránk csodálkoztak. Pont akkor ment egy brazil sorozat, amiben ikrek voltak, és gondolták, hogy ha az népszerű volt, akkor meg lehetne lovagolni ezt a témát.

Dorogi Fernanda | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

- Amikor készült az Első generáció, az volt a levegőben, hogy az egy baromi jó dolog lesz?

Dorogi Fernanda: A gyártó cég olyan sorozatot akart, ami más, mint a Szomszédok. Panelben élő emberek helyett olyan fiatalokról szólt, akik már jártak külföldön, megérintette őket a diszkókorszak, a drog, meg a divat. Ez egy új hullám akart lenni, ami Amerikában egy aránylag működő és eladható dolog, de itthon - egyrészt a témája, másrészt egyéb hibái miatt - nem tudott vele mit kezdeni a közönség.

Dorogi Kriszta: Amennyire nem lett sikeres a sorozat, meg amilyen gyorsan levették a műsorról, olyan sokat profitáltunk belőle magánemberként. A sorozaton sok jó ember dolgozott, több barátunk lett onnan, akikkel még a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Emberileg megérte, és sokat adott élményekben is.

- Akkor tizennyolc évesek voltatok kábé?

Dorogi Kriszta: Igen. A nyitóbuliról korán is kellett hazamennünk, mert készültünk az érettségire.

Dorogi Kriszta | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

- Árpa Attila felügyelte ott a dolgokat?

Dorogi Fernanda: A forgatáson nem találkoztunk vele, csak az első rész bemutatóját követő bulin. Ott készült is egy közös fotó rólunk abban a pillanatban, amikor bemutattak minket egymásnak, és azt belerakta a könyvébe. Vicces, mert összesen ennyi volt az ismeretségünk.

- Nagy csalódás volt, hogy nem érdekelte a nézőket az a sorozat?

Dorogi Fernanda: Annyira nem. Sok munkánál érzem azt, hogy az energia, amit belefektetsz, meg a produkcióban résztvevő emberekkel való kapcsolat fontosabb számomra, mint maga a produktum. Van egy csomó olyan reklám és film is, amiben forgattam, de nem is láttam őket soha. Szerintem a színészek sem élték meg kudarcként azt a sorozatot, mert őket is sok mindenbe hívták utána.

- Akkor már gondolkoztatok továbbtanuláson?

Dorogi Fernanda: Külkereskedelmi középiskolába jártunk, kéttannyelvű külkerosztályba, ahonnan nagyon könnyű dolgunk volt a felvételivel. Kereskedelmi főiskolán végeztünk, mindkettőnknek kereskedelmi közgazdász diplomája van.

Dorogi Fernanda | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

- Mikor mentél el Földessy Margit iskolájába?

Dorogi Fernanda: Az Első generáció után egy-két évvel. Nagyon szerettem Margithoz járni, egészen más élményeket gyűjtöttem nála, mint a forgatások során. Egy barátommal tanultunk együtt verseket, jeleneteket és adtuk elő a Jókai Színpadon. Más érzés kiállni sok ember elé, úgy hogy nincs javítási lehetőség, nincs még egy felvétel, iszonyú koncentrációt igényel a pillanat. Később tanultam magán úton Balkay Gézánál, tőle is nagyon sokat kaptam. Nagyon különleges, ellentmondásos ember volt számomra. Foglalkozott velem egy Magyarországon élő New York-i színművész is, Michael Mehlmann, aki egészen más iskolát képvisel, mint a hazai színészek.

- A színművészetit sosem próbáltad meg?

Dorogi Fernanda: De, kétszer is megpróbáltam. Egyszer Gálffi osztályába próbáltam meg felvételizni, egyszer pedig Jordán Tamáséba.

- Hányadik rostán estél ki?

Dorogi Fernanda: Az elején. Úgy a biztos.

Dorogi Kriszta | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

- Kriszta, te is próbálkoztál a színészi pályával?

Dorogi Kriszta: Nem. Én mindig szívesen szerepeltem együtt Fernivel, szerettem forgatni, tetszett a közeg, de nem volt ambícióm a szereplés. Engem sokkal inkább a szervezés része érdekelt. Mindig azt éreztem, hogy tök jó, hogy ott vagyunk egy forgatáson, de az érdekelt, hogy mitől működik az egész. Hogy áll össze egy ilyen gépezet, hogyan lehet ennyi ember munkáját összeszervezni.

- Hogyhogy nem mentél el mondjuk gyártásvezető szakra, hogy ezt kitanuld?

Dorogi Kriszta: Nekem ez automatikusan jött. Ismertem egy csomó embert a filmszakmában, és miután lediplomáztam, egy reklámfilmgyártó cégnél kezdtem el dolgozni. Először runnerként kezdtem, aztán asszisztens voltam, és szép lassan haladtam a gyártási vonalon, voltam felvételvezető, koordinátor, stb.

- Mikor kerültetek be először külföldi filmbe?

Dorogi Kriszta: A Harag napja volt az első 2005-ben.

- Hogy lehet bekerülni egy ilyen filmbe?

Dorogi Kriszta: Addigra már dolgoztam elég sok reklámban, élveztem is, de nagyon szerettem volna már egy nagyjátékfilmben dolgozni. Az egy más világ, sokkal hosszabb munkafolyamat, más légköre van a forgatásnak. Adott esetben a végeredmény is sokkal értékesebb tud lenni, ha minden jól megy. Addigra már volt egy szakmai önéletrajzom, és az egyik divatfotós barátunkon keresztül kerültem a produkcióba. Produkciós asszisztensnek mentem oda. Ez volt az első nagyjátékfilm, amiben dolgoztam.

Dorogi Fernanda az Amusement című amerikai filmben

- Ha már benne vagy egy ilyen filmben, akkor könnyebb bekerülni a következőbe?

Dorogi Kriszta: Persze, mert akkor az már kreditként benne van az önéletrajzodban. És nyilván, ha egy cégnél úgy dolgozol, hogy elégedettek veled, akkor a következő produkciójukba is hívni fognak. Velem is így volt.

- Mostanában mikben dolgoztál?

Dorogi Kriszta: Tavaly dolgoztam a Katedrális című minisorozatban, utána a Monte Carló-ban, ami egy amerikai vígjáték, és most kezdtem el a The Borgias című tévésorozatban dolgozni.

- Láttam, hogy játszottatok a Diótörő 3D-ben, amit Andrei Konchalovsky rendezett. Róla Koltai Lajos múlt héten azt mondta, hogy egy szörnyeteg. Nektek milyen tapasztalatotok volt vele?

Dorogi Fernanda: Annyira a film vége felé volt a két nap, amit velük forgattunk, hogy igazából már az egész stábon lehetett érezni, hogy mindenki fáradt és ingerült. Nem tudom, hogy ez a rendezőből áradt-e, kétlem, de a magyar stábon is érződött a kimerültség. Konchalovskyval csak röviden beszélgettünk. Külsőben hatalmas díszleteket építettek fel; novemberi idő volt, viszont nem esett a hó, csak az eső szakadt, ezért műhavazni kellett. Ez tök jól néz ki a vásznon, viszont nagyon kényelmetlen vele forgatni. Jött, ment ő is a maszkjában, és darálták a munkát, ráadásul éjszakai forgatási napok voltak, ami még több energiát vesz ki az emberekből.

Dorogi Fernanda | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

- Melyik volt a legjobb hangulatú forgatás, amin dolgoztatok?

Dorogi Kriszta: A Hellboy 2-ben nagyon jó stáb volt. Ott a forgatást kiszolgáló egységekért felelős részlegben voltam koordinátor. Ezek elég fiús csapatok általában, csak ketten voltunk lányok.

- Mi volt a munkád pontosan?

Dorogi Kriszta: A Hellboy 2 hatalmas produkció volt, nagy stábbal, és a location-unit részlegek feladata a helyszínek leszervezése, a stáb és technikai kamionok, felszerelések helyszínre szállításának leszervezése, a stábtagok parkoltatásának megoldása, a szereplők trailereinek elhelyezése, a statiszta tartózkodók, öltöztető buszok, helyiségek biztosítása, az étkeztetés helyének leszervezése, a közterület lefoglalása, helyszínbiztosítás.

- Ez azt jelenti, hogy tárgyalsz mondjuk egy nénivel, akiknek van egy pajtája?

Dorogi Kriszta: Akár.

- És te akkor végzed jól a dolgodat, ha úgy lealkudod az árat, hogy odaadja egy tyúkért? Vagy a pénz nem számít?

Dorogi Kriszta: Azt nem mondanám, de mindenre van egy keret. Azt az összeget, amit a produkció megengedhet magának, azt el lehet költeni.

Dorogi Kriszta | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

Dorogi Fernanda: Jobban végzi a munkáját, ha valamivel olcsóbban szerez meg egy helyszínt, mert sokszor próbálják meg felverni az árakat, ha jön egy amerikai film. Csak abba nem gondolnak bele, hogy ha ugyanolyan drága Magyarország, mint mondjuk egy amerikai helyszín, akkor miért is jönnének ide. Bizonyos elvárásoknak meg kell felelni. Az amerikaiak is utánajárnak, hogy mik a magyar árak, nagyjából tisztában vannak azzal, hogy mivel kell kalkulálni, a pénzköltések ellenőrzése a supervisor, a gyártásvezetők, könyvelők és a producerek feladata is.

- Néha eléggé lesajnálóan nyilatkoznak Magyarországról az itt forgató amerikai sztárok. Akikkel ti találkoztatok, milyen véleménnyel voltak országunkról?

Dorogi Fernanda: Én többször szembesültem azzal, hogy valaki minél nagyobb név, annál kevésbé problémás ember. Számomra a profizmussal összeférhetetlen a hiszti és a kiállhatatlanság. Legutoljára egy olyan amerikai filmen dolgoztam, aminek Anthony Hopkins a főszereplője. Ő mindenkivel baromi kedves volt. Ha odament hozzá a huszadik statiszta, hogy szeretne fotózkodni vele, akkor ott állt készségesen. Nekünk is valakinek meg kellett ígérni, hogy odajöhet majd, és Hopkins szó nélkül fogadta ezt a vadidegen embert, jó pofát vágott hozzá, még a trailerébe is behívta. Amikor Christopher Lambert forgatott itt, annyira megszerette Magyarországot, hogy el is kezdett házat keresni magának. Ő minden reggel kezet fogott a statisztákkal, a stáb takarítónőjének puszival köszönt, és simán leült enni a többiekkel a közös étkezőbe.

Dorogi Kriszta: Szerintem ez nem függvénye annak, hogy valaki mennyire híres. Lehet valaki ismeretlenül is nehéz természetű és elviselhetetlen.

Dorogi Fernanda: Ha idejön mondjuk Madonna, akit nem tudsz nyilvános helyre elvinni, a sűrű munkabeosztása és az ismertsége miatt, és a szálloda szobáján kívül sokat nem lát az orzságból, akkor nincs semmi, ami jó benyomást tehetne rá

Dorogi Kriszta: Nyilván azon is múlik, hogy mennyire nyitott az illető, de nekem az a tapasztalatom, hogy szeretnek itt lenni, és szeretnek visszajönni. Madonnát kiállítják a novemberi fagyba, és azt mondja, hogy fú, itt hideg van, menjünk inkább Los Angelesbe. Ő más arcát ismeri meg az országunknak.

Dorogi Fernanda: De olyat is láttam, hogy egy amerikai rendező úgy összehaverkodott a magyar barátainkkal, hogy később visszajött úgy, hogy az egyik haverunknál lakott, és járt a Menzába meg mindenhova, mintha otthon lenne. Neki nem csak annyi volt, hogy itt a Halászbástya, és aztán gyerünk forgatni, hanem be tudott illeszkedni.

Dorogi Fernanda és Kriszta lába | Nézz még több képet Dorogi Krisztáról és Fernandáról!

- Fel tudják venni a magyarok azt a feszített munkatempót, amit mondjuk egy Hellboy 2 kaliberű amerikai film diktál?

Dorogi Kriszta: Abszolút. Nagyon jó szakembereink vannak, és mindenki ki tudja hozni a maximumot önmagából. És van egyfajta rostálódás. Ha valakire panasz van, akkor azt nem hívják többet.

- Hogy lehet, hogy még nem találtak meg titeket a férfimagazinok? Hogyhogy nem jelent meg még rólatok egy pucér fotósorozat?

Dorogi Kriszta: Még régebben egyszer valaki kérdezte, hogy nem érdekelne-e minket a Playboy, és mondtuk, hogy nem. Ezzel le is zártuk a témát. Szerintem az ilyen akkor talál meg, ha nyitott vagy rá, de mi nem vagyunk.

Dorogi Fernanda: Krisztának furcsa is lenne. Hogy vegye valaki komolyan egy tárgyaláson, ha közben az asztal alatt dugdossa a CKM-et, amiben szerepel? Én pedig reklámos munkákat csinálok, és azzal összeférhetetlen, hogy valaki aktmodell legyen.

Dorogi Kriszta: Szerintem azok a lányok a magazinokban inkább dekoratív hostessek, mintsem modellek.

Dorogi Fernanda: Vicces, hogy mindenki azt mondja magáról, hogy modell, de ez így önmagában kevés, mert nem mindegy, hogy milyen modell valaki. Én reklámmodell vagyok, mivel reklámfilmekben szerepelek és reklámfotózásokat vállalok, ezek a lányok a férfimagazinokban pedig aktmodellek. A közvéleményben ez összemosódik, pedig valójában két teljesen különböző szegmensről van szó. Ha mondjuk minden vágyam az aktfotózás lenne, akkor sem engedhetném meg magamnak, mert utána nem kapnék munkát. Lejáratod magad, eladod az arcodat. Egy csomó nagy cég lekérdezi, hogy milyen munkáid voltak. Volt olyan reklám is, aminél behívtak külön beszélgetésre, mert az anyacég fontosnak tartotta, hogy milyen a személyisége annak az embernek, akit a termékük arcának szánnak. Szerintem jobban megéri színvonalas munkákat vállalni, mint egyszer elsütni magadat, és abban reménykedni, hogy hátha két év múlva majd egy konkurens magazin is felkér.

Dorogi Fernanda és Dorogi Kriszta a Valami Amerika 2-ben

- Ikreknél vagy az szokott lenni, hogy energiát fektetnek abba, hogy máshogy nézzenek ki (máshogy öltöznek, az egyik rövidre vágatja a haját, stb.) vagy pedig direkt egyformán néznek ki. Ti mintha az utóbbi csoportba tartoznátok.

Dorogi Kriszta: Most gondolkodunk azon, hogy levágjuk Ferni haját...

Dorogi Fernanda: A tiédet.

Dorogi Kriszta: Amikor picik voltunk, akkor nem szerettük, ha mondták, hogy "az ikrek". Harcoltunk, hogy nem "az ikrek" vagyunk, hanem én Kriszta, ő Ferni.

Dorogi Fernanda: Két különálló személyiség vagyunk, de az ízlésünk nagyon hasonló. Például az véletlen volt, hogy ma felvettük ugyanazt a felsőt. De szándékosan soha nem játszottunk rá, hogy direkt ugyanúgy nézzünk ki, de arra se, hogy most akkor Kriszta legyen baseballsapkás kisfiú, én meg nőies nő.

Dorogi Kriszta: És nem vertük át a fiúkat sem!

Dorogi Fernanda és Dorogi Kriszta | Nézz még több képet Dorogi-lányokról!

- Genetikailag megegyeztek, a neveltetésetek is ugyanolyan volt, milyen hatások miatt lehettek mégis mások?

Dorogi Fernanda: Nagyon hasonlítunk egymásra, szinte azonos az értékrendünk, majdhogynem megegyező az ízlésünk, mégsem vagyunk egyformák, inkább kiegészítjük egymást. Bizonyos tulajdonságok Krisztában karakteresebbek, más tulajdonságok pedig bennem. Hogy ezek hogyan alakulnak ki, nem tudom, de ez olyasmi, mint a Forrest Gump-ban a "borsó meg a héja" kapcsolat, nagyon közel állunk egymáshoz, és vannak olyan dolgok, amiket átengedünk egymásnak, valamiféle szimbiózis lehet közöttünk... nem tudom.

Dorogi Kriszta: Gyerekként is mindig húztuk egymást. Ha én valamit meg mertem csinálni, Ferni nem, akkor mondtam neki, hogy ne hülyéskedj, csináljuk már. Vagy ugyanez fordítva. Ha van egy tulajdonságod, ami erősebb, akkor annyira nagy az összhang, hogy ki tudjuk egymást egészíteni. Ez egy párkapcsolat.

- Általában a különbségek szoktak felerősödni. Ha az egyik valamilyen, akkor a másik azzal ellentétes próbál lenni.

Dorogi Fernanda: Ismerek egy ikerpárt, akikről elsőre ezt mondanád. Az egyik kutató, a másik modell. Tök másfajta életet választottak, és első blikkre más a kisugárzásuk. De ha időt töltesz velük, akkor rájössz, hogy személyiségben nincs akkora különbség köztük. A közöttük lévő kapcsolat is hasonló a miénkhez. És hasonló szerepmegosztást lehet náluk is felfedezni. És ők is ugyanígy szeretik egymást, hiába élnek a világ két különböző pontján, minden nap beszélnek, és megosztanak mindent egymással, mint ahogy mi is tesszük, és tettük akkor is, amikor én külföldön éltem.

Dorogi Kriszta és Dorogi Fernanda | Nézz még több képet Dorogi-lányokról!

- Hogy képzelitek el a jövőtöket? Kriszta, például a te szakmádban van előrelépési lehetőség?

Dorogi Kriszta: Most még nem látom kristálytisztán a jövőt. Ezt szeretem csinálni, ezt szeretném csinálni, tudom, hogy van előrelépési lehetőség, de azt is tudom, hogy jól érzem magam azon a szinten, ahol vagyok. Párkapcsolat-függő is, hogy mit hoz a jövő. Régebben azt gondoltam, hogy a karrier az első, de most már kezdem látni, hogy egy nő életében ez nem feltétlenül van így.

- Szeretnél már gyereket?

Dorogi Kriszta: Még nem gondolkozom ezen, de ha egyszer családom lesz, akkor nem biztos, hogy ilyen napi óraszámban szeretnék távol lenni tőlük. Ez felvet kérdéseket, de még nem aktuális.

- És te hogy látod a jövődet?

Dorogi Fernanda: A munka terén szeretném ezt folytatni, amíg lehet. Ha nem tudnám továbbvinni a szerepeket, vagy megunnám, vagy nem hívnának annyit, akkor a háttérmunkában is megtalálnám azt, ami érdekel, vagy ami szórakoztat. Mindenképpen szeretnék családot, és nem negyvenévesen szeretnék szülni. És ha kisbabám lesz, más kerül előtérbe majd az életemben, nemcsak az én munkám, meg az én életem. Minden korszak másról kell szóljon az életben, ha eljön a babás időszak, akkor elsősorban anya szeretnék majd lenni.