Még egy Kaptár, a Mami kedvéért

Paul W. S. Anderson ismét hóna alá csapta az asszonyt (Milla Jovovich), rendelt egy csokorra való zombit, pár oldallal megtoldotta a forgatókönyvet, és uccu neki, megrendezte A kaptár - Túlvilágot. A speciális effektekért felelős részleg tovább fokozza a rusnyaságot, Jovovich fűzőre cseréli a harisnyakötőjét, a túlélők igyekeznek túlélni, valamint 3D-ben hasít az óriásbárd.

Az a kellemetlen igazság, hogy A kaptár filmfolyamnak addig nem lesz vége, míg Milla Jovovich csúnyán meg nem öregszik, el nem hízik, vagy el nem válik. És senkit se tévesszenek meg a tetszés szerint felcserélhető alcímek, mert ebben az univerzumban az Apokalipszis csak a kezdet, a Teljes pusztulás smafu, a Túlvilág meg - a tartalom ismeretében - egyszerűen értelmezhetetlen. Ezek után a Becsszóra ez az utolsó alcímben is félrevezetést szimatolnánk.

Aki nem ismeri a videojátékból kifejlesztett horror-akció-sci-fi Kaptár-filmeket, az jó, ha megtanulja, hogy akármilyen fertőző is a T-vírus (amitől zombi lesz az ember), és akármilyen fergeteges sebességgel is terjed (a Föld lakosságának 98 százaléka már élő halott), mindig lesznek túlélők. Ők lehetőség szerint egy színes kis csapatot alkotnak, (míg beléjük nem harapnak szépen sorban) főként topmodell külalakú, ám harcos nőkkel és kicsit butább, de jól kiképzett férfiakkal. A kaptár 4-ben egy Los Angelest lefedő reprezentatív merítést kapunk, nyámnyila és önző filmproducerrel, sztár kosárlabdázóval és az elmaradhatatlan színésznőnek aspiráló pincérlánnyal. Ők egy börtönben barikádozzák el magukat és hozzájuk talál el Alice (Milla Jovovich), a főtúlélő, akinek úgy örülnek, mint év elején a dögös új csajnak a suliban.

Alice a vírusért felelős, mocskosan emberellenes kísérleteket folytató, és pfuj, de undorítóan multinacionális Vállalat, az Umbrella (leálltak a cég nevének nevetséges magyarosításával) egykori alkalmazottja, össze-vissza klónozott, fertőzött, majd semlegesített, ki-be kapcsolható bábja, aki mégis mindig öntudatára ébred és teszi a jót. Párszor meg is halt, ennek ellenére még mindig él, sőt, klónjaival rögtön a film első tíz percében megtizedel egy komplett hadsereget. Alice tehát sosem fogy el és mindenhol ott van. Kisrepülővel járja a vidéket, túlélők után kutat, közben videonaplót készít, ami teljesen szükségtelen, viszont ügyes beszámoló azokról az érzésekről, amiket az arcán kéne látnunk, ha el tudná azokat játszani.

Továbbá felütik fejüket az elmaradhatatlan zombik, akik általában a vásznon egyedül hagyott szereplők nyakába penderülnek, a köztes időben azonban udvariasan máshol rázzák a rácsot, hogy a szereplők válthassanak egymással néhány szót. Újdonsággal kizárólag az ocsmány lények külalakjában szolgál A kaptár -Túlvilág, amelynek prezentációjához azonban semmi szükség nem lenne egy újabb filmre, lehetne például inkább vásárokon mutogatni, mint látványos fejlesztéseket.

Az Umbrella ellenszenves elnöke is visszatér, csak most kitüremkedik a szájából egy zombi polip-alkatrész, és hiába roppant furfangos, ha közben elfelejti kormányozni a repülőt. Kell még egy eléggé megkedvelt karakter is, akit megfertőz a vírus, és hiába tudják ezt a többiek, nem bírják kinyírni, és inkább hagyják baráti körben megveszni, mert akkor könnyebb szívvel loccsantják ki az agyát.

A történet a legminimálisabb mértékben mozdul előre, a túlélők célja továbbra is Arcadia, a menedék, de ehhez igénybe kell venniük egy különösen szigorúan elzárt rab, Chris (Wentworth Miller - Szökés) segítségét, aki határozottan otthon van a témában, és sunyi kis szemei felett ráncolja a homlokát. Paul W. S. Anderson nyilván nagy tisztelője Hitchcocknak, ami Kaptár-életművében épp csak annyira mutatkozik meg, hogy előszeretettel nyúlja le a mester motívumait. Az előző részben zombivarjak támadásában merült ki az idézet, most közvetlenül a baljós zuhanyrózsa mutogatása után jelenik meg az újfejlesztésű, szegecses, baltás óriás. Az ő szerszáma vetődik 3D-ben az arcunkba.

A film minden tekintetben legerősebb pillanata a nyitójelenet, amely után már csak a tökéletesen begyakorolt klisék variálása történik. Így a legjobb, ami elmondható A kaptár -Túlvilág-ról, hogy nem rosszabb, mint a sorozat bármely másik, eddig bemutatott része.