Szimpatikus, jólelkű, egyszerű fiatalember hosszú ideig nem látja a fától az erdőt, aztán sok-sok viszontagságon túl, a történet végére rádöbben, hogy mi igazán értékes az életben. Zinos (Adam Bousdoukos), Fatih Akin török-német rendező új filmjének görög származású, hamburgi hőse egy lepattant, mirelit kajákkal zsonglőrködő étterem, a Soul Kitchen tulajdonosa. Természetesen hamar összecsapnak Zinos feje felett a hullámok: az üzlet nem megy, rászáll az adóhatóság, aztán komoly sérvet kap, amitől gyakorlatilag az egész film alatt csak fájdalmas grimaszokkal képes megmozdulni, sőt, gazdag, hozzá túl menő barátnője, Nadine (Pheline Roggan) is magára hagyja, mert Shanghajba költözik, betörő bátyja, Illias (Moritz Bleibtreu) pedig, amikor éppen nem a börtönben ül, mindig nála lopja a napot. A sok probléma ellenére mégis beindulnak a dolgok, amikor megjelenik a színen Shayn, a Rejtő-regényeket idéző, alkoholista, késdobáló mesterszakács (Birol Ünel) és menő hellyé varázsolja Zinos égett olajszagú lokálját.
A Soul Kitchen érdekes folytatása-megtörése a Fallal szemben-A másik oldalon-vonalnak: megőrzi a két előző sikerfilm multikulturális, mai német táptalaját, de a közepére egy nehéz, mellkasra nehezedő dráma helyett inkább egy ökörködő vígjátékot teremt. Nem ez az első könnyed filmje, de míg Akin tíz évvel ezelőtti balkáni road movie-ja, a Júliusban a romantikát és a szerelemkeresést tette a középpontba, a Soul Kitchen sokkal inkább az elpusztíthatatlan bohémvirtus, a szeretnivaló lúzer bukdácsoló sikersztorija. Akin itt biztosra megy: mindig jó érzés filmvásznon nézi, ahogy egy lepukkant hely kivirul és beindul. Az étterem helyszínéül választott haláldivatos indusztriál loft persze az első perctől az üvölti, hogy nem sokáig leszek olajban tocsogó mirelit-büfé, ahogyan Lucia (Anna Bederke), a morcos pincérlány elképesztően csodálatos, hatalmas bohémlakása is erősen sci-fis vonal, amit Akin hiába próbál azzal tompítani, hogy gondossa elmagyarázza a nézőnek, Lucia illegálisan foglalja a pecót és még fürdőszoba sincs benne.
Birol Ünel |
A Soul Kitchen kedves, lendületes film, de hiányzik belőle a természetesség, az igazi, hamisítatlan, mélyről jövő lazaság. A diszkós, táncos tömegjelenetek sterilek, a kaporszakállú csövi hajóskapitány, aki Zinos garázsában éldegél, sosem fizet lakbért és egy kishajót festeget, szükséges bohém-elem, minden gondosan összeválogatott szám a természetesen ezerszínű soundtrackről azt dobolja a fülünkbe, hogy figyelem, ez egy nagyon cool film. Maga a cím, az étterem neve is erről a kétségbeesett, hippis igyekezetről árulkodik, csak az a baj, hogy a hippiskedés utoljára negyven-ötven éve volt cool, azóta inkább kínosan avítt ürügy a könnyű drogozásra és a személyes higiénia nagyvonalú hanyagolására.
Pheline Roggan, Adam Bousdoukos, Anna Bederke és Moritz Bleibtreu |
De Akin nem hippi, hanem egy nagyon értelmes, nagyon személyes és nagyon ösztönös filmkészítő, aki, ha akar, a saját vérével ír forgatókönyvet. Mintha a Soul Kitchen-nel éppen ezt akarná leplezni kicsit: a humort elviszi az általános iskolai poénok irányába, így aztán a sántikáló, meghasadt szívű Zinos bezuhan egy sírgödörbe, Udo Kier pedig majdnem megfullad egy gomb miatt, amit tic tac helyett dob a szájába. Mintha tudatosan, dacosan el akarná kaszálni a saját filmjét, Akin ritkán engedi a Soul Kitchen-t szépen, természetes erőből kibomlani; mindig bele kell nyomnia valami nagyon menőt vagy valami nagyon kínosat. Szerencsére két vonal is van, ami kiragyog az erőltetett jófejkedésből: Zinos és bátyja, Illias kapcsolata, mert a Soul Kitchen sok más mellett a testvéri szeretet filmje is, és Zinos szerelmi élete, amit leginkább azzal tölt, hogy igazi, hiteles elszántsággal Nadine után sántikál. Itt jön be a képbe Gryllus Dorka, aki egyszerűen és jól játszik: Zinos jelenetei az általa megformált csendes, fizioterapeuta Annával a Soul Kitchen ritka, komolyan szép pillanatai közé tartoznak.
Gryllus Dorka |
Pörög a film, nem lehet rajta unatkozni, de nem nagyon lehet szeretni sem. Bohózat, tele mesterkélt lazulással és vaskos poénokkal. Úgy szórakoztat, hogy szinte minden percével kitörli az előző percet, hogy ne maradjon utána semmi.