Nagy Zsolt: A hősiességnek pálinkaszaga van

Csütörtök óta játsszák a mozik a négy éven keresztül készült Kolorádó Kidet, amelyben egy fiatal pesti zsivány véletlenül belekeveredik az 1956-os forradalomba. A főszereplő Nagy Zsolttal beszélgettünk csibészségről, hősiességről, bosszúról, háborúellenességről és bebetonozott csövű tankokról. A fiatal színész mesélt nekünk a Mundruczó Kornél rendezte darabról, amellyel nyáron körbesokkolták Európát, arról, hogy miért elégedetlen a vígszínházbeli Othellójával és hogy hamarosan Hámori Gabriella szeretőjét alakítja a vásznon, egy igazán mocskos történetben.

- Elégedett vagy a Kolorádó Kid-del?

- Nagyon boldog vagyok tőle. Nem hittem, hogy ebből a három és fél éves megaszívásból a végén tényleg kialakul valami. Az is benne volt, hogy én szétcsúszom a sok leállás miatt. Tudom, hogy a filmnek csomó hibája van, de izgalmas, nézhető és abszolút vállalható. A végterméket tekintve pedig ez az egyik legjobb munkám.

- Hasonlít az elkészült film ahhoz, amilyennek a forgatás alatt képzelted?

- Nem képzeltem én közben semmit. Azt láttam, hogy a Vágvölgyi (Vágvölgyi B. András, a film rendezője - a szerk.) gyakorlatilag a sírás határán áll minden forgatási etap elején, hogy újra együtt vagyunk és folytatódhat a munka. Nem gondoltam, hogy film lesz belőle, inkább azt éreztem, hogy az egész szét fog esni.

- Emlékszel még arra, hogy mi fogott meg a forgatókönyvben?

- Egyértelműen a párbeszédek nyelvezete, a szleng, amit először én sem értettem, meg persze az alapfelvetés, hogy csibészekről szól a film.

- A korabeli szleng használata a film egyik legerősebb hangulatteremtő eleme, de néha azért zavaró, hogy akad olyan mondat, amiből egy szót sem értek.

- Ez olyasmi lehet az embereknek, mint az angoloknak az én angolom. A szövegkörnyezetből össze lehet rakni, hogy körülbelül miről van szó és merre halad a beszélgetés.

- A forgatásról azt mondtad, hogy olyan érzés volt, mintha hazamennél. Szerinted meglátszik egy filmen, hogy jó hangulatban és összhangban készítették?

- Persze. A Vágvölgyi mesélte, hogy valami fesztiválon találkozott Peter Fondával, szeretett volna gratulálni neki a Szelíd motorosok-hoz, és elmondani, hogy mennyire sokat jelentett neki ez a történet. Mikor Fonda megtudta, hogy Magyarországról jött, akkor ő köszönte meg azoknak az emigráns magyaroknak a munkáját, akik a filmben dolgoztak, mert nélkülük hiányzott volna a Szelíd motorosok ból az a tűz, amitől végül ennyire sikeres lett. Mi mindannyian nagyon akartuk a Kolorádó Kid-et, és ez összehozta a stábot. Egyszerűen nem adtuk föl. Az egyik forgatási napon például hoztak egy tankot, bebetonozott csővel, amin már tényleg csak röhögni lehetett, meg nekiállni kivésni, hogy lehessen lőni vele.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Kreuzer Béla egy tökös vagány, aki '56-ban akaratán kívül keveredik bele a forradalomba. Ez nem a megszokott, patetikus hős kép a felkelőről. Te milyennek képzelted korábban a harcoló fiúkat?

- Harc- és háborúellenes vagyok. Úgyhogy azt gondoltam, hogy oké, hogy szabadság meg forradalom, csak közben én meg azon a filozófián nevelkedtem, hogy a hősiességnek pálinkaszaga van. A túlzott erőszakosságot nem szeretem.

- A rendező mesélte, hogy nagyon alaposan átbeszéltétek a karakteredet. Mennyire volt ismerős neked Kreuzer figurája?

- Szabolcsban éltem, rengeteg csibész barátom volt. Meg aztán sokat mentem és dolgoztam az éjszakában, ahol előbb-utóbb találkoztam ilyen emberekkel. Ők meg rögtön elkezdtek érdekelni, mert éreztem, hogy körülöttük ott az izgalom és a titok. Egy részem olyan, mint a Kreuzer Béla, csak én nem vagyok annyira vagány. Nem hiszem, hogy feltétlenül eszembe jutott volna, mikor beesik egy bomba a szobába, hogy elmenjek a Corvin közbe, odaadjam a forradalmároknak, és ha már úgyis ott vagyok, meg egyébként is rám lőttek, akkor én is fegyvert fogjak.

- A kalandvágy hajtja vagy a hősiesség?

- Előfordul, hogy a hősiesség csak egy véletlen, és majd utólag mondják rád, hogy mekkora hős voltál. Te meg nem is tudtad, hogy mi történik, csak, mondjuk, gyorsan odafutottál segíteni. Attól kezdve pedig, hogy megfogtad azt a fegyvert és elkezdtél lövöldözni, már nem olyan könnyű leállni.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Mikor '59-ben letartóztatják Bélát, akkor épp ugyanolyan életet él, mint a forradalom előtt. Beszéltetek arról, hogy az alatt a három év alatt, amit nem mutat meg a film, mi történik vele?

- Ami a forradalomban történt, azt nyilván lezárta. Ha kiderülne, hogy részt vett benne és hogy miket tett, azért kötél járna. Úgyhogy inkább jó fiú lesz, hallgat, és csinálja tovább a kis stiklijeit.

- Aztán a barátai sorban elárulják, őt meg lecsukják tizenöt évre. Szerinted végig készül a bosszúra?

- Nem bosszúálló típus, de azért vannak alapszabályok, és van becsület. Szerintem ő nem dobta volna fel egyik barátját sem. Persze nem tudhatjuk, mert ez a helyzettől is függ. Ma is vannak olyan emberek, akik be vannak szorítva a sarokba, és végső kétségbeesésükben elárulnak minket. Ilyenkor kell okosnak lenni és megbocsátani.

- Te dolgozol azon, hogy tudj megbocsátani?

- Én így szeretnék élni. Előfordult, hogy mikor készültem egy szerepre, szórakoztam az emberekkel, önző módon felhasználtam őket, hogy lássam, mi történik, de egy idő után rájöttem, hogy ez nem vezet sehova.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Használod is színpadon vagy filmen ezeket a helyzeteket?

- Igen, mikor hasonló szituációt kell eljátszani, akkor ezek beugranak, és olyankor nem esem le a vászonról, mikor ezeket sikerül felidéznem.

- Említetted, hogy ritkán vagy elégedett magaddal a vásznon. Tudsz ilyen pillanatot mondani a Kolorádó Kid-ből?

- Nagyon szerettem a börtönjeleneteket, mert kevesen voltunk és elmélyülten tudtunk dolgozni. És vannak olyan pillanatok is a filmben, amelyekben úgy érzem, hogy érettebb színész lettem. Lecsendesedett bennem valami, erősebben meg tudtam tartani a pillanatot, birtokomban volt a figura, és nem csak egzaltáltan ugráltam.

- Igaz, hogy te ajánlottad a filmbe Sárosdi Lillát és Gáspár Tibort?

- Ez jól hangzik, de nem így volt. Közösen beszéltük meg a rendezővel, összenézett minket, és azt mondta, hogy működhet a dolog. Lillával akkor napi szinten együtt dolgoztam a Krétakörben, ráadásul csomó olyan helyzetben voltunk már, ahol a meztelenség kérdése nem jelentett problémát. Gáspár Tibor a mesterem, akinek nagyon sokat köszönhetek. Az Intim fejlövés-ben játszottunk már együtt, de ott nem volt közös jelenetünk.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Az Othello bemutatója előtt azt mondtad, hogy ezerkétszáz embert akarsz elkapni. Hogy érzed, sikerült?

- Nem, de nem adom fel. Nem tudom még kitölteni azokat a formákat, amiket egy akkora színházban használunk, mint a Vígszínház. Komoly kihívás, hogy ugyanolyan személyes tudjak maradni, mint egy kis színházban.

- Szeptemberben a szöuli színházi fesztiválon is bemutattátok az Othelló-t. Mesélj az utazásról!

- Rövid volt, és tartalmas. Olyan emberekkel voltam, akik nagyon keveset utaznak, és nekik ez egy hatalmas bomba volt. Én meg örültem az örömüknek és annak, hogy felszabadultak. Teljesen más energiákkal dolgoztak a színészek is.

- Hogy fogadta a darabot a koreai közönség?

- Attól kezdve, hogy koreaiul köszöntem nekik, nem volt gond. Szerették, végig követték, nagy sikerünk volt.

- Nyáron a Mundruczó Kornél rendezte Hard to be a God című előadással turnéztál Európában. Milyen élmény volt?

- Az a darab egy trash metál. Képzelj el két kamionplatót, mindkettőben folyik a munka. Nem akarok sokat elmondani róla: emberkereskedelem, szadomazo pornó, politikai ügyek. Én egy orosz történészprofesszort játszom, aki egyébként földönkívüli. Megvette a Trafó, úgyhogy hozzuk haza és meg lehet majd nézni.

Mundruczó Kornél How To Be a God című előadásának előzetese

- Néhány külföldi néző beszámolt a blogjában az előadásról és arról, hogy többen kivonultak a darabról.

- Volt olyan, aki felháborodott, és üvöltött, hogy ezt ő nem hajlandó végignézni. Egyébként pont az előadás kritikus pontján állt föl, addig nagyjából lehet bírni, onnantól kezdve brutális. És van benne egy csomó olyan részlet is, amit szerintem csak a magyarok értenek, a külföldiek nem.

- Nyáron kezdted volna forgatni a Víkend-et. Mennyire viselt meg, hogy a pénzhiány miatt nem lett belőle semmi?

- Kockáztattam, és lemondtam a film miatt a munkát Süsüvel (Schilling Árpád színházi rendező - a szerk.). Aztán elbuktam mindent, ők elmentek, a film nem készült el, én meg imádkoztam, hogy felkérjenek egy chipsreklám alámondására, hogy legyen pénz. Ha jövőre megkapja a film a támogatást, és lesz időm, megcsinálom.

- Nem tudod bebiztosítani magad, hogy ilyesmi ne történhessen meg újra?

- Ha előszerződni akarsz, akkor ki fognak röhögni a producerek. Ha nem vállalod el ilyen feltételekkel, akkor hívnak helyetted mást. Simán lecserélhető vagy.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Nemsokára Bergendy Péter filmjében forgatsz Hámori Gabriellával.

- A film címe Vizsga, 1957-ben játszódik, és nagyon jó a sztori. Egy beszervező tisztet alakítok, a vizsga pedig az lesz, hogy elhagyjam a szeretőmet és kompromittáló adatokat gyűjtsek róla. Lehallgatós, megfigyelős, igazi mocskos történet. Novemberben kezdünk forgatni.