"Tele van a tököm a sajtófogadtatással" - interjú Willem Dafoe-val

Lars von Trier botrányfilmjét, az Antikrisztust nézőként is briliánsnak tartja férfi főszereplője és arra buzdít, hogy ne akadjunk le az ellentmondásos sajtófogadtatásnál. A kétszeres Oscar-jelölt Willem Dafoe-t a hisztériába hajló cannes-i premier másnapján négy újságíróval együtt kerekasztal-interjún kérdezgettük a depressziós rendező istápolásáról, a pornós dublőrökről, a nemek közti háborúról és a bűzlő rókalyukról.

- Szereplőtársad, Charlotte Gainsbourg azt nyilatkozta, hogy a fojtogatás jelenet volt a legnehezebb a számára. Te hogy vagy ezzel?

- Nekem is. Leginkább azért mert csak félig nevezhető szimuláltnak, igenis erősen nyomnom kellett a nyakát és nem élvezem, ha valakinek fájdalmat okozok. Természetesen óvatos voltam, ő pedig ügyesen játszott a lélegzetével, de veszélyes helyzet volt, az biztos. Eredetileg vágás nélkül vettük volna fel, mert Lars azt akarta, hogy Charlotte arca teljesen elvörösödjön, de végül nem jött össze, van vágás a jelenetben.

- Neked is mutogatott fojtogatós-filmeket felkészülésképpen?

- Nem, de miután elvállaltam a szerepet, kérte, hogy nézzem újra Tarkovszkijtól a Tükör-t, a saját filmjei közül pedig az Idióták-at, hogy lássam, hogy bánt ott a szexjelenetekkel. Más filmeket nem néztem a felkészülés részeként, viszont elmentem kognitív viselkedéskutatókhoz New York-ban, beültem pár terápiájukra és könyveket is adtak. Nagyon érdekes és praktikus felkészülés volt, bár meglepő is, mert noha én magam soha sem vettem részt terápiás kezelésen, teljesen más elképzeléseim voltak róla.

- Nem olyan rég már dolgoztál együtt Lars von Trierrel a Manderlay-n, a közben eltelt 4 év alatt azonban ő súlyos depresszióval küszködött. Éreztél emiatt változást a rendezői magatartásában?

- Amikor az Antikrisztus forgatása előtt találkoztunk, leginkább a döbbenetes fizikai változás tűnt fel. Először arra gondoltam, hogy egyidősek vagyunk és biztos én is ilyen durván megöregedtem. Tény, hogy megroggyant, fizikailag le volt épülve. Ami viszont a rendezői módszereit, stílusát illeti, nehéz megmondani. A Manderlay-n csak pár napot dolgoztam, ott volt egy jó pár emberből álló, nagyobb szereposztás egy viszonylag kötött stílussal és én csak egy kis pontja voltam az egész csapatnak. Ott egy vendégszereplőnek éreztem magam, az Antikrisztus-nál viszont már-már szerzőtársnak. Mélyebb, teljesebb élmény volt, hiszen csak ketten voltunk színészek és aggódtunk is Lars állapota miatt. Viszont ahogy elkezdett dolgozni, egyre erősebb lett, eltűntek a fóbiái és szorongásai.

Antikrisztus | Willem Dafoe

- Az, hogy ilyen rövid időn belül másodjára dolgoztatok együtt, azt jelenti, hogy bármilyen Lars von Trier-filmben szerepet vállalnál?

- Elméletileg igen. Hiszek benne. Egyébként mindig az egész projekt alapján választok, hogy kikkel kell együtt dolgozni, és hogy a karakterről azt érzem-e, hogy azt én tudnám a legeslegjobban életre kelteni. Ettől függetlenül az olyan emberek filmjeiben, akiket szeretek és tisztelek - a lehetőségeimhez mérten - tényleg bármikor szerepet vállalnék. Ráadásul ha valakivel már dolgoztál együtt, akkor ismered a munkamódszerét, tudod mire számíthatsz.

- Mire gondoltál, amikor megnézted a kész filmet?

- Nagyon tetszett. Zavarbaejtő, de ottragad az ember fejében. Ritkán tudom a saját filmjeimet objektíven kívülről szemlélni, de érdekes módon, az Antikrisztus-sal ez a helyzet. Talán mert minden jelenetben szerepelek, könnyebben hozzászokok a gondolathoz, hogy magamat látom a vásznon. De nézőként nézem, és nézőként tetszik.

- Gondolod, hogy az Egyesült Államokban be fogják majd mutatni ebben az eredeti verziójában?

- Én is amerikai vagyok és semmi okom azt feltételezni, hogy az amerikaiak ne lennének kíváncsiak rá. Igaz, hogy az amerikaiak többségében alapból van egy ellenérzés a külföldi filmekkel kapcsolatban, és tisztában vagyok vele, hogy ez a film csak korlátozott érdeklődésre számíthat, de nem gondolom, hogy nehezen befogadható lenne, sőt bizonyos elemei kifejezetten szórakoztatóak. (az Antikrisztus-t végül 2009 októberében mutatták be az Egyesült Államokban, tizenkilenc vásznon vetítették, és 400 000 dollárt jövedelmezett, ami kevesebb mint tizede a Táncos a sötétben vagy a Hullámtörés amerikai bevételének - a szerk.)

- Milyen elvárásaid voltak a cannes-i bemutatót illetően?

- Lars nagyon megosztó személyiség, sokakat feldühít, de legalább ugyanennyien imádják. Ráadásul ez egy extrém film, de talán pont emiatt is Cannes ideális hely, hogy útjára indítsuk. A hivatalos premieren óriási siker volt, vagy huszonöt percig tapsoltak. Hallottam, hogy a sajtóvetítésen vadabb reakciók is voltak, de az esti bemutatón, nekem elhihetitek, teljesen pozitív volt a fogadtatás. Sajnálom, hogy a média utóbb azzal van tele, hogy a sajtóvetítésen hogy reagáltak és magáról a filmről kevesebb szó esik. De ez Cannes, kell a hisztéria.

Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe a 2009-es cannes-i filmfesztiválon

- Érdekes, hogy ezt mondod, mert Lars pontosan azt említette, hogy ellenségesnek érezte a hangulatot, ezért inkább ki is ment a végén.

- Nem, akkor valamit félreérthettetek.

- De hát ezt mondta!

- Biztos csak viccelt. Azért ment ki hamarabb, mert nem kapcsolták fel a világítást és rosszul érezte magát, hogy a nézőknek tíz percnyi stáblistát végig kell várniuk azért, hogy megtapsolhassák. Azóta megnéztem a Bellochio-filmet is (Vincere - a szerk.) és ott is ugyanaz volt: a nézők nem tudják azonnal kimutatni a véleményüket, mert még egy csomó ideig le van oltva a villany. Higgyétek el nekem, hogy nem volt semmi ellenséges hangulat. Tényleg tele van a tököm a sajtófogadtatással, nem inkább a filmmel kellene foglalkozni, ahelyett, hogy hányan fütyültek vagy tapsoltak?! Egyébként pedig, ha már itt tartunk, sajnálom azokat, akik a sajtóvetítésen nem tudták nyugodtan nézni a filmet a füttyögéstől, hangoskodástól. Jót tett volna nekik, ha az esti premieren látják ők is, nyugodt körülmények között.

- Voltak aggályaid a film merész szexjeleneteit illetően?

- Nem mondom, hogy könnyű volt.

- Az a te farkad, amit a filmben láttunk? (ezt a kérdést egy idegesítő olasz újságírónő kiabálta be - a szerk.)

- Nem, az én farkam sokkal szebb és nagyobb. A közelikhez testdublőröket alkalmaztunk, ezt Lars előre megmondta. Azzal kezdte, hogy ezeknek a karaktereknek kell, hogy legyen nemi szerve, de nem akarom, hogy a ti nemi szerveitek legyenek benne, hogy utána az egész arról szóljon, hogy élesben ment a szex. És igaza volt, el sem gondolkodtam azon, hogy akkor érdekelt volna-e ez a projekt, ha nekem kell végigcsinálni a szexjeleneteket. Szóval két német pornószínész ugrott be helyettünk, Kurt és Mandy.

- A rókalyukba is Kurtot dugták be?

- Nem, ott én szenvedtem. Rémes szag volt és az a rohadt madár összevisssza csípett. A pornószínészt csak két jelenetben vetették be.

Antikrisztus | Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe

- Mi vezérli a karaktered cselekedeteit, összefüggésben van a film címével?

- Ez egy jó cím. Felesleges feszegetni, hogy ki vagy mi az Antikrisztus, nem ez a lényeg. Koncentráljunk a történetre, ne a címre, vagy az üzenetre! Érdemes lehet általánosságban arról beszélni, hogy a férfiak és nők közötti viszonyban mi vált ki félelmet, szorongást és agressziót, hiszen a nemek közötti kapcsolat mozgatja az egész világot, de ebben a történetben a legfontosabb, hogy a nő meg akarja ölni a férfit - ez vezérli a férfit utána. Nyilván mindannyian mást látunk bele, hogy miért akarja megölni és ez az érdekes a filmekben, hogy kinek milyen saját elmélete lesz a cselekmény fordulatairól, de én végig csak a történetre koncentráltam. A férfi segíteni akar a nőnek a maga arrogáns módján, azt gondolja, hogy ő képes lesz vele átvészelni ezt a nehéz időszakot, de közben ő maga is szenved. A látszat ellenére a férfi is össze van zavarodva, különösen amikor azt érzi, hogy a nő szorongásai és félelmei átváltoznak gonoszsággá. Ezt követően viszont már önvédelemről beszélünk. Számomra önmagában ez a történet is érdekes, az, hogy közben vitát kreál a fejetekben a férfi-női viszonyokról, az csak egy plusz réteg.

- Lars azt nyilatkozta, hogy közelebb érzi magát a női karakterekhez és a női színészekhez is, mert a férfiakkal előbb-utóbb mindig versenyhelyzet vagy harc alakul ki. Mit gondolsz erről?

- Szerintem is jobban azonosul a hősnőivel. De magamat mégis kivételnek érzem, mert sokszor az anyja helyett anyja voltam. Nem viccelek. Maximálisan elfogadó voltam vele. Néha annyira lehetetlen helyzetekbe próbált belerángatni, de végig türelmes maradtam, a szerepben pedig ugyanezt tanúsítottam Charlotte-tal. Szóval lehet, hogy Lars a női karakterrel azonosul jobban, de éppen az az ironikus, hogy én voltam az anya az Antikrisztus-ban. Normál esetben nem kotyognám ki és nem mondanék példákat, de Lars is nagyon nyíltan elismerte mindezt. Sokszor amiatt aggódott, hogy nem fogjuk időben befejezni a filmet, vagy rátört valami irracionális klausztrofóbia. Volt, hogy a rovarok miatt parázott, máskor pedig kitalálta, hogy aznap nem hajlandó kijönni a forgatásra és a lakókocsijából monitoron keresztül fog instruálni. Az ilyen helyzetekben kellett nagyon nyugodtan azt mondanom neki, hogy "Rendben Lars. Ahogy neked a legjobb." Ettől az elfogadástól jött meg a bátorsága, leküzdötte a félelmeit és végül kimerészkedett a forgatásra. Most tudom, hogy úgy hangzik, mintha magamat tömjénezném, de tényleg abban az extrém helyzetben volt részünk, hogy gondoskodni kellett a rendezőről, miközben ő kért tőlünk nagyon nehéz dolgokat.

- Kérlek ne érts félre...

- Biztos lehetsz benne, hogy félre foglak! (nevetve megereszt egy jellegzetes bobbyperus vicsort, ami még így is enyhén vérfagyasztó - a szerk.)

- ...szóval nem próbáltad meg kihasználni ezt a kényes helyzetet, hogy kontrolláld, esetleg irányítsd a rendeződet?

- Szándékosan semmiképpen sem. Lehet, hogy volt bennem egy olyan önös érdek, hogy ha ő biztonságban érzi magát, akkor nekünk, színészeknek is könnyebb dolgunk lesz. Ő egy nagyon intelligens ember, elképesztően szarkasztikus és szeretek a társaságában lenni. De amikor elkezd szorongani, hajlamos arra, hogy gonoszkodjon. Természetesen mindig féltem tőle, hogy ellenem fordul, de erre nem került sor. Viszont abban lehet valami, hogy azért is próbáltam közel maradni hozzá, nehogy ellenségekké váljunk.

Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg és Lars von Trier az Antikrisztus forgatásán

- Volt olyan pillanat, amikor te érezted úgy, hogy nem fog elkészülni a film?

- (nagy szünet) Nem igazán. Olyan volt, amikor azt hittem, hogy ideig-óráig összeomlik, de ezek a félelmeim is csak nagyon mélyen bugyogtak bennem és végül beleölhettem őket az alakításba.

- Apropó összeomlott projektek, beszéltetek Larsszal arról, hogy folytatja-e a félbehagyott Dogville-trilógiát, amelynek második részében szerepeltél?

- Nem. Fogalmam sincs mi lesz azzal. Élveztem a Manderlay-t és szeretek vele forgatni, szóval ha felmerülne, valószínűleg benne lennék.

- Ő a legjobb rendező a világon?

- (nevet) Nos, tudod, hogy ki mindenkivel dolgoztam korábban, szóval erre inkább nem válaszolnék.