Oscar lájkolja a dadogó királyt és a parabalerinát

A tavalyi gyenge szezon után az idei hollywoodi díjdömping során jobbnál-jobb filmek közül csemegézhetnek a szavazók, így öröm lesz nézni, hogyan menetel az Oscar-pódiumig a bekattanó Natalie Portman, a dadogós Colin Firth, az ismét csontsovány Christian Bale és persze a megkerülhetetlen Facebook-film. Az Oscar-hajrá első elismerései ismeretében megtippeljük a február végén esedékes Oscar-ceremónia lehetséges jelöltjeit és nyerteseit.

A tavalyi modernizálás folytatódik, hiszen a sármos öregurak után ezúttal a házigazdák is Hollywood legmenőbb fiatal sztárszínészei közül kerültek ki, ráadásul James Franco különösen, de Anne Hathaway is valamelyest esélyesnek számít a legjobb főszereplők között. A jelöléseket 2011. január 25-én jelentik be, a díjátadót pedig február 27-én tartják.

A legfőbb kategóriákra vonatkozó prognózisok a fesztiválokon vagy rendes forgalmazásban már látott filmek, a tengerentúli kritikák, a filmes kamarák és kritikusi szövetségek díjai alapján kerültek összeállításra és az előttünk álló másfél hónapban természetesen még módosulhatnak.

Legjobb film, legjobb rendező

Úgy tűnik bejött a tavalyi újítás, hogy tíz film mérkőzzön meg a fődíjért, bár az az eredeti elképzelés, hogy több közönségfilm kerüljön be a tízbe, idén sokkal kevésbé történhet meg, mint tavaly (Avatar, District 9, The Blind Side, Fel). Felértékelődött viszont a rendkívül szoros mezőnyt felvonultató legjobb rendezői kategória jelentősége, hiszen a fődíjat megnyerni valójában csak annak az öt filmnek lesz esélye, amelynek a rendezőjét is elismerik.

A közösségi háló (The Social Network): A nagy, megkerülhetetlen F-betűs szó fogja dominálni az idei Oscar kampányt, az már biztos. David Fincher filmjét szokatlan konszenzus övezi: a szakma, a közönség, és a kritikusok is az év filmjeként hivatkoznak A közösségi háló-ra. Fincher már jó ideje megérdemelné a rendezői trófeát, így az ő diadalútja biztosnak tűnik, a filmmel kapcsolatban egyelőre erős a konkurencia A király beszéde részéről és sokan klasszikus kontra modern párharcot vizionálnak. Alábecsüli viszont az Akadémiát az, aki a Facebookról még soha sem hallott, konzervatív öreg tataként képzeli el az átlag szavazót. A kilencvenes évek kiszámíthatóbb választásai óta ugyanis ez az Akadémia a közelmúltban keblére ölelte A téglá-t és a Nem vénnek való vidék-et is, így nem kell attól tartani, hogy megijednének (a Time magazin által az év emberének is választott) Mark Zuckerberg anti-fejlődéstörténetétől.

A király beszéde (The King's Speech): A John Adams című HBO-sikerrel és a The Damned United-dal feltűnt, mindössze 38 éves Tom Hooper előállt a szezon egyetlen olyan, pozitív végkicsengésű filmjével, amit nem lehet nem szeretni. A dadogását a második világháború fenyegető közeledtével leküzdő VI. György történetével minden klappol, amit egy Oscar-fődíjastól elvárhat az ember, kivéve talán, hogy brit és nem különösebben releváns napjainkban. A legendás Weinstein-kampányt és a "feel-good" faktort nem szabad lebecsülni, arról nem is beszélve, hogy a brit hercegi esküvő akaratlan promóciót biztosít a filmnek, de egyelőre valószínűbbnek tűnik, hogy Fincher nyerjen mindkét fő kategóriában, mint, hogy öt év után újra megosztott győzelem szülessen.

A király beszéde	Eredet

Eredet (Inception): Érdemes megemlíteni, hogy a legjobb film kategória tízre duzzasztását sokan annak tudták be, hogy 2008-ban A sötét lovag nem fért be az ötbe, ami miatt az Akadémiát rengeteg kritika érte. Itt a kiváló alkalom, hogy Chris Nolant egy lényegesen egyenetlenebb, de hasonlóan nagy közönségsikernek örvendő filmért kompenzálják mind a fő-, mind a rendezői kategóriában. Az viszont valószínű, hogy más nyári blockbuster, akciófilm, illetve sci-fi nem jut szóhoz idén.

Toy Story 3: A tízre bővítéssel nyílt meg az út évente egy animációs film felemelése előtt és biztosnak tűnik, hogy a Fel nyomdokain a Toy Story 3 is bezsebelhet egy legjobb film jelölést a legjobb animációs film győzelem mellé. Ezzel persze az a rendkívüli helyzet áll elő, hogy a Toy Story 3 lesz az első harmadik rész, amit anélkül nominálnak a fő kategóriában, hogy az első két részt is elismerték volna (mint a Keresztapa- vagy A Gyűrűk Ura-trilógia esetében).

Toy Story 3	127 Hours

127 Hours: Danny Boyle két évvel ezelőtt végigseperte az Oscar-szezont a Gettómilliomos-sal és valószínűleg pont ezért nem számíthat jelölésnél nagyobb elismerésekre a saját karját leamputáló hegymászó történetével, noha új filmje legalább annyira hatásos és magával ragadó, mint az előző.

Black Swan: Az őszi fesztiválok legnagyobb sikere volt Darren Aronofsky elképesztő műfajötvözete, de a lelkendező visszhangnak többnyire az is része volt, hogy "ez túl merész lesz az Akadémiának". A bekattanó balerinának továbbra is a legjobb színésznői kategóriában a legerősebbek az esélyei, de ezúttal úgy tűnik, hogy (A pankrátor-ral ellentétben) Aronofskynak is - teljesen megérdemelten - ki fog jutni a dicsfényből.

Black Swan	The Kids Are All Right

The Kids Are All Right: Kathryn Bigelow tavalyi győzelme történelmet írt, de figyelemreméltó volt, hogy alapvetően egy "férfias" filmmel illetve műfajjal nyert. Lisa Cholodenko most megvédheti a női becsületet egy tökéletes vígjátéki időzítéssel megírt, bámulatos alakításokat felvonultató családi drámával, ami ráadásul beletalál a melegházasságok aktualitásába, anélkül, hogy prédikálni akarna a témáról. Az ultraerős mezőny miatt a rendezői jelölés kétséges, de a tíz legjobb film között ott a helye.

A félszemű (True Grit): Érdekes, hogy a Coen testvérek az amerikai függetlenfilmek csodabogaraiból az utóbbi évtizedben hollywoodi intézménnyé váltak, akiknek minden újdonságuk automatikusan Oscar-esélyesnek számít. Miután tavaly még az igencsak szűk réteg érdeklődését kivívó kultdarabjuk, az Egy komoly ember is befért a tízbe, nincs okunk azt feltételezni, hogy a klasszikus westerneket idéző, közönségbarát A félszemű-re ne ugyanez a sors várna, még ha a Golden Globe szavazói meg is feledkeztek róluk. A rendezői mezőnyben viszont valószínűleg éppen kimaradnak az ötből.

A félszemű	The Fighter

The Fighter: David O. Russell sem nehezen elviselhető személyisége, sem fura kis filmjei alapján nem számított eddig Oscar-szezonban bevethető rendezőnek, de most szépen fogta Mark Wahlberg szívügyét (a szintén jelölésre esélyes Darren Aronofskytól vette át a projektet) és csinált egy erőteljes, korrekt bokszfilmet, amivel máris bebocsátást nyerhet az Oscar elitklubba. A Rocky és a Millió dolláros bébi óta tudjuk, hogy a boksz Oscar kedvenc sportja, de a film egyébként inkább csak a mellékszereplői (főleg Christian Bale a férfiaknál) kategóriákban reménykedhet kiütéses győzelemben.

A tizedik helyre még számos méltó versenyző ácsingózik és mi sem bizonyítja jobban, hogy erős évről van szó, mint hogy olyan veteránok kerülhetnek ki a versenyből, mint Scorsese (Viharsziget) vagy Eastwood (Azután). A kisebb függetlenfilmek közül az év eleji Sundance-siker, a Winter's Bone bizonyult a legkitartóbbnak, de a színészi kategóriákon kívül talán legjobb film jelöléshez juthat a Blue Valentine vagy a Rabbit Hole is. Mike Leigh mindig komoly versenyző a rendezői kategóriában, ráadásul az Another Year egyik legjobb munkája, így a fő kategóriában sem írható le, de elképzelhető, hogy az Akadémia populárisabb irányba megy el és Ben Affleck második sikeres rendezését, a Tolvajok városá-t juttatja be a tízbe, amit ráadásul - a lehetséges jelöltek nagy részével ellentétben - a nem művészfilmekre pörgő mozirajongók is láttak.

Tippünk a végső befutóra (legjobb film): A közösségi háló
Tippünk a végső befutóra (legjobb rendező): David Fincher (A közösségi háló)

+ + +

Legjobb férfi főszereplő

Colin Firth (A király beszéde): Colin Firthnek már tavaly nyernie kellett volna az A Single Man-ért, de emellett az is a malmára hajtja a vizet, hogy az egyik legkomolyabb Legjobb film-esélyes főszereplője és brit uralkodót játszik. Nagyjából a szeptemberi torontói filmfesztiválon beállt a konszenzus, hogy a 2011-es férfi főszereplői Oscar csak az övé lehet.

Jeff Bridges (A félszemű): Ironikus helyzet, hogy Bridgesnek tavaly Firth volt az egyetlen valamirevaló kihívója, most viszont kezdenek felerősödni a hangok, hogy neki pedig nem a közepes Őrült szív-ért kellett volna nyernie, hanem inkább idén a Coen testvérek westernjéért, amelyben mellesleg ugyanazt a szerepet alakítja, ami 1970-ben John Wayne-nek már Oscart hozott. Ráadásul mennyivel jobb lett volna, ha Bridges egy Coen filmért nyeri el élete első Oscarját, tekintve, hogy karrierje legikonikusabb szerepében (A nagy Lebowski) is ők rendezték. Mindegy, Bridges egész karrierjére jellemző volt, hogy sosem a megfelelő filmekért kapott jelölést illetve díjat és ez idén is így marad, miután a Golden Globe-nál teljesen meg is feledkeztek róla, egyre valószínűtlenebb, hogy dobjon egy tomhankst az Oscaron.

James Franco (127 Hours): Sokáig a második legerősebb jelöltnek tűnt a 127 Hours-ban nyújtott egyszemélyes show-jáért a 32 éves Franco, de amióta elvállalta a ceremónia műsorvezetői szerepét, mintha kezdenének halványulni az esélyei. Talán nehezen tudják feldolgozni Hollywoodban, hogy valaki lehet egyszerre tehetséges drámai színész és vicces showman is, nem véletlen, hogy 52 éve nem történt olyan, hogy az Oscar házigazdája ugyanazon az estén színészi Oscart nyert volna (David Niven - Külön asztalok, 1958). Ő mindenesetre azt nyilatkozta, hogy kevésbé izgulna a jelölés miatt, ha közben házigazdaként nehezedik a vállára az Oscar-átadó.

Jesse Eisenberg (A közösségi háló): Ősidők óta a legfiatalabb férfi színészi mezőny lehet az idei (főleg ha Robert Duvall vagy Jeff Bridges helyett Gosling, Bardem vagy Wahlberg jut be ötödikként), de a 27 éves Eisenberg hiába nyeri végig a kritikusi díjakat, valószínűleg akkor is várnia kell még pár évtizedet, hogy komolyan számoljanak vele az Oscarért folyó versenyben. Szerényen egyébként is azt nyilatkozta, hogy kollektív munkaként gondol A közösségi háló-ra, amit alátámaszthat a film diadala a fő kategóriában, illetve ha a szereplőtársai közül egynél többen (ld. férfi mellékszereplők) jelöléshez jutnak.

Az ötödik helyre: Nagyon erős az idei mezőny, de szépen leszűkült, így voltaképpen csak négy másik név képzelhető el az ötödik helyen, akik ráadásul mind visszatérő Oscar-kedvencek: Robert Duvall (hetedik jelölése lehet a Get Low), Ryan Gosling (második jelölése lehet a Blue Valentine), a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi alakításának győztese, Javier Bardem (harmadik jelölése lehet a Biutiful), valamint Mark Wahlberg (második jelölése lehet a The Fighter), aki elől úgy tűnik mellékszereplőtársai nyúlják le a babérokat.

Tippünk a végső befutóra: Colin Firth (A király beszéde)

+ + +

Legjobb női foszereplő

Natalie Portman (Black Swan): Ez az az alakítás, amiről mindig sejtettük, hogy benne van Natalie Portmanben, de féltünk, hogy sosem fog előtörni. Aronofsky kamerája előtt azonban végre levetkőzte minden korábbi gátlását, prűdségét és olyan szépen odatette az önbizalomhiányától bekattanó balettáncosnő figuráját, hogy azzal nem lesz művész, aki ne tudna azonosulni. Előnyére szolgál az is, hogy ez eddigi egyértelmű karriercsúcsa, de már van annyi emlékezetes szerep a háta mögött, hogy fiatal kora ellenére sem érezheti senki elhamarkodottnak a díjazását.

Annette Bening (The Kids Are All Right): Szegény Annette Bening, Oscar egyik legnagyobb pechese lehet belőle, hiszen nem elég, hogy kétszer alulmaradt Hilary Swankkel szemben (akinek összesen pont az a két jó filmje volt életében, de idén is kapálózik egy jelölésért a Conviction-nel), most idejekorán kikiáltották a kategória éllovasává, ami szépen tartotta is magát a Black Swan bemutatásáig. Noha filmbéli partnere, Julianne Moore végül valószínűleg kimarad az ötből, de a The Kids Are All Right akkor is egy kétfőszereplős film, amiben a néző szimpátiája ugyan Bening karakterével marad és neki jut a legjobb jelenet is, de akkor sem versenyezhet egy olyan elképesztő színészi "tour de force"-szal, amilyet Natalie Portman nyújt a Black Swan-ban. Azt a sajnálatos tényt pedig már ne is említsük, hogy ebben a kategóriában az utóbbi évtizedben ha két éllovas volt, akkor mindig a fiatalabb nyert (Bullock - Streep, Winslet - Streep, Cotillard - Christie, Witherspoon - Huffman, Swank - Bening, Theron - Keaton, Berry - Spacek, Roberts - Burstyn). A meccs persze még korántsem lefutott, és sokan ugyanannyira örülnének Bening diadalának, mint Portmanének.

Nicole Kidman (Rabbit Hole): A kétezres évek elején nem volt Oscar-szezon versenyben lévő Kidman-alakítás nélkül, bár a csömör a második jelölés és a nem feltétlenül megérdemelt első győzelem (2003 - Az órák) után elég hamar bekövetkezett, amin nem sokat segített a színésznő egyre mozdulatlanabbá dermedő arca sem. Botox ide vagy oda, Kidman valójában mindig is briliáns színésznő volt, csak teljesítménye nagyban függ a rendezőjétől. A merész alternatív filmekkel feltűnt John Cameron Mitchell viszont remek választásnak bizonyult, hogy visszarepítse Hollywood A-ligájának élbolyába és ha a gyermekük elvesztését gyászoló szülőkről szóló dráma túl szerény is a fő kategóriákhoz, a színésznők között biztos az elismerése.

Jennifer Lawrence (Winter's Bone): Az utóbbi években mindig akadt egy-két tökös függetlenfilm, ami a januári Sundance-filmfesztiváltól egész éven át tartó szuflával kibírja az Oscarig. A Frozen River és a Precious nyomdokain idén a crackfüggő hegylakók baljós világában nyomozó tinédzserlányt ölelheti keblére az Akadémia és az év felfedezettjének számító, mindössze 20 éves Lawrence árfolyamát jelentősen megdobja majd ez az Oscar-jelölés.

Az ötödik helyre: Emberemlékezet óta a legjobb év volt a színésznők számára az idei és nem túlzás azt állítani, hogy a tavalyi jelöltek közül talán Carey Mulliganen kívül (Egy lányról) egy sem rúghatna idén labdába. Ez a párhuzam viszont azt a szomorú tényt is maga után vonja, hogy tavaly a teljesen középszerű Sandra Bullock egy teljesen középszerű filmmel nyerhetett, idén pedig olyan nagyágyúk maradhatnak ki a végső ötből, mint Michelle Williams (Blue Valentine), Anne Hathaway (Love and Other Drugs), az imént említett Carey Mulligan (Never Let Me Go), Halle Berry (Frankie & Alice) vagy Naomi Watts (Fair Game). Lesley Manville (Another Year) és Julianne Moore (The Kids Are All Right) számára sok kritikus a kategória-csalás sokszor bevált módszerét javasolja, hiszen a mellékszereplők lényegesen gyengébb mezőnyében bármelyikük nyerni tudna, de az Akadémia nem mindig kajálja be az ilyen trükközős kampányolást és adott esetben végül pont emiatt esnének két szék közül a földre. A szezon kezdetekor sokan dörzsölték a tenyerüket egy lehetséges második Bening-Swank visszavágó reményében, de Oscar legtúldíjazottabb színésznője, Hilary Swank maximum egy éppencsakhogy jelölésben reménykedhet a Conviction-nel, bár nagy meglepetésre a színészkamara jelöléseinél (SAG) pont ez történt. Ami a kampányt illeti, két idegen nyelvű női alakításnak alakult ki szűk, de hangos tábora: Tilda Swintont (Szerelmes lettem) olasz nyelvű játékáért, Noomi Rapace-t pedig a svéd Millenium-trilógia befejező darabjáért (A kártyavár összedől) jelölhetik - ha valami csoda folytán a fentebb felsorolt rakás sztárszínésznőről megfeledkeznének.

Tippünk a végső befutóra: Natalie Portman (Black Swan)

+ + +

Legjobb férfi mellékszereplő

A férfi mellékszereplők mezőnye egyelőre kétesélyesnek tűnik, bár Geoffrey Rush (A király beszéde) már nyert főszereplői Oscart, míg Christian Bale-t (The Fighter) pedig pont, hogy botrányosan elhanyagolta eddig az Akadémia. Ha A király beszédé-t valóban annyira imádják majd, mint azt most sokan tippelik, akkor mindkét férfi mezőnyt letarolhatja, de valószínűbb, hogy a szakma megbocsátja a 30-40 kilókat lazán fel- és ledobáló Bale-nek, hogy tavaly leüvöltötte egy stábtag fejét és egy várva-várt Oscarral kárpótolják.

Christian Bale (The Fighter)

Mellettük akár az egész kategóriát kitölthetné A közösségi háló, hiszen Andrew Garfield, Armie Hammer és Justin Timberlake is érdemes lenne jelölésre, bár könnyen lehet, hogy pont egymást ütik ki. Ha végül marad egy Facebook-srác, akkor az valószínűleg Garfield lesz, főleg, mert ő a Never Let Me Go-ban is nagyot alakított idén. Mindenképp be kellene férnie Mark Ruffalonak (The Kids Are All Right) az ötbe, bár őt eddig is rendre ignorálta az Akadémia, csakúgy, mint Sam Rockwellt, akinek a filmje (Conviction) egyébként is alulmúlta a várakozásokat. Nem lepődnénk meg egy szentimentális Michael Douglas-jelölésen se, ami inkább szólna a színész sajnálatos egészségi állapotának, mintsem a gyenge Tőzsdecápák 2-nek, bár azt is érdemes megjegyezni, hogy Douglas eddigi egyetlen színészi Oscarját az első részért kapta - a főszereplők között. További esélyesek: Matt Damon (A félszemű), John Hawkes (Winter's Bone), Ed Harris (The Way Back) és Jeremy Renner (Tolvajok városa).

Tippünk a végső befutóra: Christian Bale (The Fighter)

+ + +

Legjobb női mellékszereplő

Amilyen kemény a női főszereplői mezőny, annyira gyenge a mellékszereplőké, éppen ezért megindult a furakodás, hogy egy-két főszerepet is itt juttassanak inkább jelöléshez. Erre leginkább A félszemű tini-hősnőjének, Hailee Steinfeldnek van esélye, hiszen a gyerekszínészek bemutatkozó szerepeit Oscar hagyományosan (lásd Anna Paquin - A zongoralecke, Abigail Breslin - A család kicsi kincse) a mellékszereplők között méltatja (bár volt már erre ellenpélda is Keisha Castle-Hughes - A bálnalovas). Sokak szerint Lesley Manville-nek (Another Year) és Julianne Moore-nak is itt kellene próbálkoznia, bár őket a főszereplők között sem lehet leírni.

Melissa Leo (The Fighter)

Az utóbbi években ez a kategória volt a duplázásra legideálisabb (Kétely, Bábel, Chicago) terep is, amiből idén a The Fighter profitálhat Melissa Leo és Amy Adams jelöléshez juttatásával, a Black Swan két esélyese (Barbara Hershey, Mila Kunis) közül viszont az a valószínűbb, hogy mindketten hoppon maradnak. A The Fighter két színésznője közül egyébként érezhetően Leót (tavalyelőtt a főszereplők között volt jelölt a Frozen River-ért) nyomják jobban, noha alakítása a karikatúrát súrolja és sokban emlékeztet a tavalyi nyertes Mo'Niquéra (Precious).

Sátáni anyából egyébként akad másik erőteljes jelölt is, sőt az ausztrál Jackie Weaver (Animal Kingdom) egyértelműen a kritikusok kedvencévé vált a Lady Machbethből és Törpillából összegyúrt hátborzongató karakterével, bár az ausztrál gengszterfilmet kevesen látták és Weaver neve sem sokaknak cseng ismerősen. Neki egyébként már internetes kampánya és promóciós pólója is van, de akadnak hasonlóan elkötelezett hívei Olivia Williamsnek (A szellemíró) és az ebben a kategóriában már kétszer nyert Dianne Wiestnek (Rabbit Hole) is. Vad tipp, de nem zárható ki Marion Cotillard az Eredet egyetlen díjazható alakításával és Juliette Lewis visszatérése a Conviction-nel. Gyenge években egyébként Oscar gyakran az életműdíjszerű elismerések eszközéhez nyúl, erre Helena Bonham Carternek (A király beszéde) lehet idén esélye az ebben a kategóriában népszerű "támogató feleség" szerepkörben. Neki egyébként temérdek zseniális alakítás után ez mindössze a második jelölése lehet, és sokan pont azt érzik méltatlannak, hogy egy ilyen parányi, jelentéktelen szerepért kapjon végül Oscart.

Tippünk a végső befutóra: Melissa Leo (The Fighter)

+ + +

Legjobb idegennyelvű film

Denis Villeneuve: Incendies (Kanada)

A külföldi filmek kategóriájában az utóbbi években rendre ignorálták a jelentősebb filmfesztiválok és díjátadók tendenciáit, ráadásul az Egyesült Államokban legjobb fogadtatásban részesült külföldi filmek közül nem egyet (Szerelmes lettem, Hiteles másolat, Carlos) nem is nevezett az országuk. A hosszú idők óta legfurább cannes-i fődíjas thai filmet (Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire) ugyan nevezték, de meglepő lenne ha az Akadémia tagjainak többsége egyáltalán megnézné. Komolyan számolni kell viszont a Riviérán nagydíjas francia versenyzővel (Emberek és istenek), valamint a korábban az angol nyelvű, fő kategóriákban is sikert arató Alejandro González Inárritu filmjével (Biutiful), amit Mexikó nevezett. Korábbi jelöltek, illetve nyertesek filmjeivel próbálkozik Dánia (In a Better World), Bosznia-Hercegovina (Cirkus Columbia) és Csehország (Kawasaki's Rose) is és nagyon jó visszhangja volt idén a spanyol (Even The Rain), a dél-afrikai (Life, Above All), a török (Méz), a román (If I Want to Whistle, I Whistle) és a costa ricai (Szerelemről és más démonokról) jelöltnek. A tuti tipp viszont a kanadai Incendies, amit sírva és állva ünnepelt a velencei, majd a torontói filmfesztivál közönsége is. Magyarország az utóbbi évtized legerősebb nevezésével rukkolt elő (Bibliothéque Pascal), de Hajdu Szabolcs filmjének sajnos egyelőre semmi tengerentúli visszhangja nincs, így csodálkoznánk, ha túljutna az első rostán.

Tippünk a végső befutóra: Denis Villeneuve: Incendies (Kanada)