A Golden Globe egy nagy kamu

Az Oscar előszobájának szerepében tetszelgő Golden Globe-díj zsűrije nem más, mint egy sztároknak benyaló, szakmai hitelt nélkülöző és könnyen lekenyerezhető újságírói brancs. Jelöléseik röhejesek, amerikai kollégáik lesajnálják őket - mégis évről-évre ott nyüzsög fél Hollywood a díjátadó gálájukon. Utánanéztünk, mi a titkuk.

Január 16-án 68. alkalommal díjazza a Hollywood Foreign Press Association (a továbbiakban: HFPA) az év legjobb mozifilmes és televíziós produkcióit, idei jelöltjeik között ott szerepel Angelina Jolie, Jake Gyllenhaal, Halle Berry, Nicole Kidman, Johnny Depp, Kevin Spacey és Michael Douglas. Az év legjobb filmjeinek fenntartott két kategóriájukban pedig szépen megfér a valóban óriási szakmai sikernek örvendő és Oscar-esélyes Social Network - A közösségi háló, A király beszéde, vagy a The Kids Are All Right olyan kritikusi és anyagi buktákkal, mint Az utazó vagy a Burlesque.

A Cher és Christina Aguilera nevével fémjelzett Burlesque legalább annyit elmondhat magáról a legjobb film (vígjáték/musical) kategória többi jelöltjével ellentétben, hogy valóban zenés, könnyed műfajú film. A The Kids Are All Right azonban családi dráma, Az utazó romantikus thriller, az Alice Csodaországban fantasy, a RED pedig akciófilm.

A Burlesque-et ennek ellenére is csak bajosan lehetne az év legjobb komédia/musicaljének nevezni; a mozikasszáknál 55 millió dolláros költségvetéséből 37 milliót hozott vissza, a Rotten Tomatoes kritikai összesítő oldalon pedig 37%-on áll, ami azt jelenti, hogy a megjelent kritikák 63%-a negatív. A The Independent információi szerint azonban a Hollywoodba akkreditált külföldi újságírók szövetségének tagjait nem Aguilera színészi tehetsége, vagy a film rendkívül egyedi története nyűgözhette le, hanem sokkal inkább a Sony stúdió által szponzorált Las Vegas-i hétvége, melynek keretében luxushotelben laktak, ingyen étkeztek és privát Cher-koncerten vehettek részt.

Cher és Christina Aguilera a 2010-es Golden Globe-díjkiosztón

A lekenyerezésnek persze vannak hagyományai a Golden Globe szavazói körében: 1999-ben Sharon Stone aranyórákat küldött a testület tagjainak (az ajándékokat később vissza kellett szolgáltatniuk) egy legjobb színésznő jelölésért (A múzsa csókja) cserébe, 1992 végén a szervezet harminc tagja repülhetett el New York-ba, hogy Al Pacinóval találkozzanak (Pacino pár héttel később meg is kapta a legjobb színésznek járó díjat), 1981-ben pedig az akkor fiatal és szexi énekesnő, Pia Zadora 58 éves producer férje látta vendégül Las Vegasban a zsűrit, amit neje legjobb újonc Golden Globe-ja követett egy kritikusok által földbe döngölt alakításért. Ez utóbbi eset szinte minden évben újra felemlegetésre kerül, tavaly például Tobey Maguire kapcsán, aki egy az egész díjszezonban hanyagolt filmért (Testvérek) kapott legjobb drámai színészi Glóbusz-jelölést. Kérdés, hogy ez mennyire volt összefüggésben a Leonardo DiCaprio által barátja tiszteletére rendezett partyval, amelyen a Hollywood Foreign Press tagjai közül jó páran részt vettek és Blu-ray lejátszót tartalmazó repicsomaggal távoztak. A pletykát egyébként utóbb részben cáfolták és pontosították, miszerint csak tizenöt HFPA-tag vett részt az eseményen és utólag visszaadták az ajándékot. A Testvérek ügyét persze nem segítette a kínos sztori és az Oscar közelébe sem kerülhetett a film, illetve főszereplője.

Sharon Stone a 2003-as Golden Globe-díjkiosztón

A kampányolás és a vesztegetés közti határmezsgye nyilván könnyebben elvékonyodhat, amikor csak 86 szavazót kell meggyőzni, ellentétben például az Oscar-díjakat odaítélő, több, mint 6000 tagot számláló Amerikai Filmakadémiával (bár az Oscarért is megy a lobbizás ezerrel). A HFPA tagjait persze bizonyos esetekben győzködni sem kell, hiszen a legnagyobb sztrárokat egy böffentésükért is hajlandók jelölni, csak hogy megjelenjenek a díjátadón. A ceremónia ugyanis tévéigényekhez van alakítva és évi hat millió dollárt hoz az egyesületnek, a közvetítés reklámbevételei pedig huszonhét milliót az NBC csatornának. A tévénézők pedig nyilván jobban szeretnék például Halle Berry-t (akinek Frankie & Alice című filmje az idei díjszezonban egyedül a Golden Globe ítészeit tudta meggyőzni a színésznő drámai kvalitásairól) látni, mint Lesley Manville-t (Mike Leigh kevéssé ismert, középkorú színésznőjét több kritikusi szövetség is az év legjobbjának kürtölte ki az Another Year-ért, a film egyetlen Golden Globe-jelölést sem kapott). A tengerentúli Oscar-bloggerek által "starfucker"-eknek becézett testület persze nem csak akkor lő mellé, amikor kevésbé ismert színészek/rendezők filmjeiről feledkezik el, van úgy, hogy egyszerűen nem várják meg az év végén utoljára bemutatott filmek sajtóvetítéseit. Más magyarázatot ugyanis nem tudunk elképzelni arra, hogy miért nem kapott idén egyetlen jelölést sem A félszemű című Coen-film, ami minden fontosabb kategóriában Oscar-esélyes és pár hét alatt százmillió dollárt hozott a mozikasszáknál.

Charlize Theron és Jack Nicholson a 2004-es Golden Globe díjkiosztón

A félszemű plakátjára tehát nem tehetnek "Legjobb film - Golden Globe jelölés" plecsnit, a felháborítóan rossz Az utazó viszont három fő kategóriában szerzett nominációt, noha egyrészt nem vígjátéknak készült, másrészt botrányosan alacsony, húsz százalékos a kritikai elfogadottsága a Rotten Tomatoes-on és 100 millió dolláros költségvetésének alig több, mint felét hozta eddig vissza, azaz minden szempontból bukásnak minősíthető. A film férfi sztárja, Johnny Depp önmagával versenghet a legjobb vígjáték/musical színészi kategóriában, hiszen hasonlóan rémes játékát az Alice Csodaországban-ból is kiemelésre méltónak találták, ezzel Depp tizedjére Golden Globe-jelölt. Angelina Jolie jelenléte a vörös szőnyegen (főleg Brad Pittel együtt) szintén elengedhetetlen a tévéközvetítés sikere érdekében, így nem csoda, hogy erőltetett brit akcentusát és királynői vonulását érdemesnek találták arra, hogy Annette Beninggel és Julianne Moore-ral (The Kids Are All Right) vagy a valóban tüneményes komikaként bemutatkozó Emma Stone-nal (Könnyű nőcske) versenyezzen a vígjátéki kategória legjobb színésznője címért (Chert végül nem jelölték a Burlesque-ért, pedig a legtöbb amerikai Oscar-blogger erre a blamára fente a fogát). Jolie talpát egyébként olyan szinten nyalja a HFPA, hogy hatodjára jelölik és már háromszor nyert is. A színésznő mellesleg azt nyilatkozta, hogy nevetett a bejelentéskor, de ezzel nem lehetett egyedül, főleg, hogy az alakítást azóta a legrosszabb színésznőknek tartogatott Arany Málna-díjra is nevezték. Hollywoodi PR-specialisták azóta sorra nyilatkozzák, hogy Jolie megjelenése a díjátadón kifejezetten kínos lenne a fogadtatás fényében.

Angelina Jolie a 2000-es Golden Globe díjkiosztón

A legtöbb mosolyogtató mellélövés a vígjáték/musical kategóriában adódik, de már évek óta nincs szó arról sem, hogy a drámai kategória megbízható Oscar-előjelzés lenne: az utóbbi hat évben mindössze egyszer egyezett meg a drámai győztes az Oscar fődíjassal (2009 - Gettómilliomos) és tavaly is simán lefeküdtek a nagyobb hírverést biztosító Avatar-nak a mindent végignyerő és végül Oscar-díjas A bombák földjén-nel ellenben. Ritkán, de akadt azonban olyan eset is, amikor az Golden Globe-on bátrabb vagy akár jobb döntések születtek, mint az Oscar-díj átadóján: 2006-ban például a Brokeback Mountain legjobb film diadalmenetét az Akadémiával ellentétben nem szakították meg, 2009-ben pedig végre értelmes elválasztásnak tűnt a vígjáték/musical kategória, amikor Sally Hawkins (Hajrá boldogság!) és Colin Farrell (Erőszakik) nyertek. Kár, hogy azóta visszakanyarodtak a promóciós rendezvény irányvonalhoz és a stúdiók hiába nézik le őket, szépen elküldik puccba öltözött sztárjaikat a díjkiosztóra, hiszen a tévéközvetítés rendre az év harmadik legnézettebb díjátadója (az Oscar és a Grammy után).

Meryl Streep beleüvölt egy kamerába a 2003-as Golden Globe díjkiosztón

A kiszámíthatatlan és következetlen döntések persze abból is adódhatnak, hogy a HFPA tagjai nem elismert filmkritikusok, hanem sokkal inkább hollywoodi celebekről tudósító szabadúszó riporterek és főállású sztárlesők. 2005-ben az egyik fegyelmi okok miatt felfüggesztett tag öngyilkossága kapcsán a New York Times meghökkentő információkat közölt a testület tagjairól, miszerint évente maximum öt, de inkább csak egy-két új tagot vesznek fel és bármely tag megvétózhatja egy újságíró jelentkezését. Talán ennek köszönhető, hogy a brit The Times-nak vagy a francia Le Monde-nak nincs képviselője a testületben (sőt, a Le Monde egyik újságírójának jelentkezését többször is elutasították) ellentétben egyes bangladeshi vagy dél-koreai szabadúszó újságírókkal. A 2004-ben sörlopás és egy Tom Selleckkel készült fotó engedély nélküli áruba bocsátása miatt eltanácsolt ír tag, Nick Douglas egyébként a Big Buzz nevű, csekély presztízsű kiadványnál jelentette meg sztárokkal készült exkluzív interjúit, majd a kizárás miatt Írországba visszatérve mély depresszióba süllyedt és felakasztotta magát. Fegyelmi vétségei nem számítottak egyedülállónak a HFPA-n belül; 2003-ban Frances Schoenbergert függesztették fel amiért pezsőt fröcskölt egy kollégája arcába a New York bandái fogadásán, Martin Scorsese közelében állva. Az egyesület elnökének, Philip Berknek pedig levélben kellett bocsánatot kérnie Brendan Fraser színésztől, amiért nyilvánosság előtt belemarkolt a fenekébe. Botrányból pedig idénre is jut elég; a HFPA korábbi PR-osa nyilvános levélben taglalja az egyesület viselt dolgait, többek között azt is, hogy anélkül jelentették be Steven Spielberget díjátadóként, hogy egyeztettek volna a stábjával.

Virginia Madsen, Diana Ossana forgatókönyvíró, egy ismeretlen HFPA-tag és Harrison Ford a 2006-os Golden Globe díjkiosztón

A HFPA tagjainak mindezek ellenére továbbra is olyan privilégiumai vannak, amilyenekről a filmes újságírók többsége csak álmodhat. Bizonyos kerekasztal-interjúkra csak ők hivatalosak, de kérésükre a sztárok szinte bármikor időt szakítanak egy négyszemközti interjúra, amely után mindig kaphatóak egy közös fotózkodásra is. Nem csoda tehát, hogy Návai Anikó a legtöbb hollywoodi híresség társaságában fotozótt magyar ember, hiszen ő a HFPA egyetlen magyar tagja. Návai filmkritikákat nem ír, hanem exkluzív sztárinterjúkra szakosodott, továbbá tavalyi menesztéséig a Magyar Filmbizottság egyszemélyes Los Angeles-i irodája nevében népszerűsítette a magyar filmeket. Utóbbi tevékenységének egyetlen itthon is látható jele az, amikor éves rendszerességgel meaculpázik a médiában arról, hogy miért nem kapott magyar film az adott évben Golden Globe-jelölést. Legkacagtatóbb okfejtése szerint 2009 végén csak azért maradt ki a Kaméleon a Golden Globe legjobb külföldi film jelöltjei közül, mert a latin ajkú szavazók inkább Almodóvar és Tornatore filmjeire voksoltak. Az említett cikk egyébként azért is irtó kínos, mert a Kaméleon-ra az első lehetséges magyar Golden Globe-jelöltként hivatkozik, figyelmen kívül hagyva, hogy Szabó Istvánt kétszer is jelölték már korábban a díjra (Redl ezredes, 1986, legjobb külföldi film, A napfény íze, 2001, legjobb drámai film).

Návai Anikó és Robert Pattinson a Népszava fotóján

A rendezőként négyszeres, tévés epizódszereplőként pedig ötszörös Golden Globe-jelölt Rob Reiner (aki már nem hajlandó a ceremóniákon részt venni) ezt mondta a HFPA tagjairól: "A legidegesítőbb és leginkább illegitim dolog velük kapcsolatban, ahogy az interjúikat lebonyolítják. Mindegyikük külön-külön le akar veled fényképezkedni, ami valahogy nem kóser. Ez a fajta smúzolás áthatja az egész szervezetüket."

A 68. Golden Globe-átadót 2011. január 16-án, vasárnap tartják Hollywoodban, a ceremóniát élőben közvetíti az HBO 17-én hajnali 2-től.