Döcögős börtönleckék kezdőknek

Russell Crowe új filmjében ugyanolyan remekül játszik, ahogy azt megszokhattuk tőle, de Paul Haggis rendező forgatókönyve béklyóba köt itt mindent: színészt, sztorit, akciót. Börtönszabadítós thriller érzelmes kényszerpihenőkkel, ami igazából csak az utolsó fél órában tér magához. A következő három nap-kritika.

John Brennan (Russell Crowe) jó humorú, odaadó családapa, testes, belassult, idealista irodalomtanár. Szimpatikus pali, de nem túl izgalmas: nem sok vizet zavar, a légynek sem árt. Nyugisan éldegél Pittsburghben, van egy hidrogénszőke, penge felesége, aki valamilyen pörgős cégnél dolgozik, és egy helyes kisfia. Mindene megvan: kertvárosi idill reggeli kukoricapelyhezéssel és fel-fellobbanó hitvesi vággyal. A békés mindennapok természetesen egy pillanat alatt szétrobbannak, amikor a feleséget, Larát (Elizabeth Banks) gyilkosság vádjával börtönbe csukják. John egyedül nevelgeti a fiát, hisz az asszony ártatlanságában, és az ügyvédjével találkozgat, hogy megfellebbezze a bíróság döntését. Hiába. Egy nap rádöbben, hogy nem marad más hátra, jogi úton ez nem fog menni, és neki kell kiszabadítania az asszonyt a börtönből, amúgy akciófilmesen.

Paul Haggis rendező (Ütközések) egy 2008-as francia thrillert remake-elt, aminek a címe Pour Elle volt. Vincent Lindon és Diane Kruger voltak a főszereplői és ha megnézzük a trailert, kiderül, hogy Haggis valószínűleg szinte kockáról kockára újraforgatta a francia eredetit, és elnevezte A következő három nap-nak. Nem baj az, hogy remake, mert az ötlet jó, a klasszikus alaphelyzet már sokszor bizonyított; itt is működhet. Kisember hirtelen veszedelmes kihívás előtt áll. Sok a buktató: egyszerre kell lemerülnie az alvilág rémisztő poklába és kicseleznie a sarkában lihegő rendőröket, a börtönőröket, a jog és a rend világát. Semmi előképzettsége, tapasztalata nincs; magának kell kitaposnia az ösvényt és megszöktetni a szeretett nőt a hét lakat alól, miközben a film azt is felveti egy ponton, hogy hát, mi tagadás, lehet, hogy mégis az asszony követte el azt a gyilkosságot. Itt van tehát egy jó sztori és egy jó színész, Russell Crowe.

Elizabeth Banks és Russell Crowe A következő három nap-ban

Crowe az egyik legjobb férfiszínész jelenleg Hollywoodban. Teljesen mindegy, mit kell eljátszania: megzabolázhatatlan, inas skinheadet, notthinghami íjászt, lelkiismeretes, beszari hivatalnokot, elszánt, kőkemény zsarut, pofátlan, minden hájjal megkent riportert, ő megcsinálja. Rajta jól állt a gladiátorgúnya is, amibe pedig mások simán belebuktak volna, mert nem könnyű cinizmus nélkül játszani manapság egy ókori szuperhőst és megúszni anélkül, hogy röhejessé váljon a százszázalékos pátosz. Neki sikerült. (Amikor nem, azt szeretném elfelejteni, a gyenge alapanyagra fogom, és az egész affért elkönyvelem a szabályt erősítő kivételnek.)

Crowe tehát A következő három nap-ban John Brennan, a derűs középosztály békés legközepe, aki az elméletek és az ideák világából áttranszformálja magát a szutyok, a vér, a halálos kiszolgáltatottság és a végzetes mozdulatok terepére. Crowe mindig abban volt a legerősebb, amikor a szépen felépített alapkarakterét szétzilálja kicsit, és megcsillantja annak totális ellentétét. A vademberből elővillan az érző, érzékeny lélek, a gyengéd, szerető családapából kibújik a hidegfejű, számító gyilkos. A következő három nap-ban John Brennan átalakulása maga a központi sztori, a börtönszöktetés csak hab a tortán. Crowe hibátlanul játszik, Haggis forgatókönyve azonban megtorpedózza ezt a potenciális remek kis thrillert. Az alaphelyzet (asszony a börtönben, férj kétségbeesett) gyorsan felvázolja, utána azonban jó egy órán át alig engedi a sztorit kibontakozni: kényszerpihenőkre fogja, elnyújtja, érzelmes pátoszba fojtja a filmet.

Russell Crowe A következő három nap-ban

Leül az egész. Pedig a nézőben megvan az őszinte lelkesedés, hogy teljes svunggal rápörögjön John börtönhadjáratára, hagyná ő boldogan, hogy végigvezessék a bűnözés youtube-os kiskátéján, és örömmel figyeli, ahogy a gimnáziumi tanár autót feltörni tanul vagy tolvajkulcsot farigcsál. Az egyik emlékezetes jelenet Liam Neeson ötperces cameója, ahol a profi nyugodt hangon elmagyarázza Johnnak, mi a teendő, ha az ember ki akar hozni valakit a börtönből, és azt is elmondja, hogy John gyakorlatilag képtelen erre a feladatra. A néző jól tudja, hogy a kerek fejű tanárember racáfol majd ezekre a szavakra, de arra sokat kell még várnia, hogy John gyakorlatban is hasznosítsa a börtönleckéket. Haggis keresztbe tesz Johnnak, keresztbe tesz a nézőnek, és a végsőkig húzza, hogy az alaphelyzetből végre film legyen. Elizabeth Banks halovány a börtönbe zárt feleség szerepében: kicsit túl zombisan, tompán játssza ezt az egyébként összetett, jó kis szerepet, és teljesen átadja Crowe-nak az irányítást. A bossszantóan felesleges és egyben pocsék jelenetek sorában kiemelkednek Crowe és az ismeretlen, szupermodell-egyedülálló anyuka (Olivia Wilde) lehetetlen párbeszédei a játszótéren.

Olivia Wilde és Russell Crowe A következő három nap-ban

Két órán át tart John börtönhadjárata, de valójában az utolsó fél órában indulnak be az események. A következő három nap utolsó negyed órája remek thriller. Az első másfél óra szaggatott, bizonytalan, érzelmes hatásszünetekbe fulladó karakterrajz. Crowe mindent megtesz, de nem mindenki bírja cérnával addig, amíg végre engedélyt kap a forgatókönyvtől arra, hogy nekilendüljön és a feje tetejére állítsa a világot.