Amikor a ló kapja a medvét - így zárult a 61. Berlinale

Az arany medvés iráni film triplázott, magyar film tizenkilenc év után ismét kapott egy Ezüst medvét. Tarr Béla nem rabolta az időt köszönőbeszéddel, amikor átvette A torinói lóért járó díjat, viszont később felvázolta a világnak a magyar film aktuális helyzetét. A Berlinalén ezúttal sok volt a válás és a macska, a zsűri pedig meglepően azonos véleményen volt a sajtóval.

A Berlinale díjkiosztója szombat este valamivel fél nyolc után: "Please welcome on stage: Bela Tarr!" - óriási taps a berlini filmpalota dísztermében. Tarr Béla felsiet a színpadra, átveszi a medvét, kezet fog, Guy Maddinre (kanadai filmrendező, zsűritag) mutatva azt mondja: "he liked it" (neki tetszett), majd anélkül, hogy megállna a mikrofon előtt már megy is vissza a helyére.

Tarr Béla a díjátadón

Grand Hyatt Hotel, a díjkiosztó utáni sajtótájékoztató valamivel este 10 után: Tarr Béla beballag a nemzetközi sajtó elé a pulpitusra, leül a mikrofon mögé. A teremben lévők reklamálnak, hogy hol maradt a medve. Tarr elmondja, ott van kint valamelyik barátjánál, de ha a fotó miatt fontos, valaki adhat neki egyet kölcsönbe.

"Most nem festenek olyan jól a dolgok Magyarországon"

Tarr Bélának nem fontosak a díjak, ahogy ezt többször is elmondta a filmről adott interjúiban. A díjátadó után a 3Sat-ZDF gyorselemző műsorában is azt nyilatkozta, hogy természetesen örül, de ez a díj az egész stábot illeti, és igazából nincs sok értelme filmeket egymással versenyeztetni. "Most pedig, hogy befejezte a filmezést, mivel foglalkozna szívesen?" - teszi fel egy újságíró a kérdést. Szívesen egyengetné producerként fiatal magyar filmesek útját, de csak olyanokét, akik nem egy meglévő rendszerbe szeretnének belesimulni, hanem a dolgok megváltoztatására törekednek - mondja a rendező. "Most nem festenek olyan jól a dolgok Magyarországon" - válaszol a kérdésekre néha angolul, néha magyarra váltva.

Tarr Béla a díjátadó utáni sajtótájékoztatón

Egy újságíró rákérdez a tekintélyes európai sajtókarriert befutott magyar médiatörvényre, és Tarr Bélából elkezd ömleni a szó. "A kormány ugyanolyan érzéketlenül bánik a magyar filmmel, mint a többi művészeti ággal" - mondja magyarul. Szavait német szinkrontolmács adja vissza, a magyart alig lehet hallani. Annyi biztos, hogy a rendező halk, nyugodt hangon magyarázza a teremben összegyűlt újságíróknak és az élő közvetítés nézőinek, mi a helyzet Magyarországon. Hogy a magyar film eddig egy bizonyos rendszerben működött, amiről most a kormány úgy gondolja, hogy sokba kerül, és miért is ne lehetne kontrollálni. Néhány szóban felvázolja, hogyan épül fel a rendszer, beszél a magyar filmiparért született petícióról, amit olyanok írtak alá, mint például Jim Jarmusch, Tilda Swinton vagy Andrzej Wajda. "Megpróbáljuk a politikusokat meggyőzni, hogy ne úgy mozogjanak, mint az elefánt a porcelánboltban, és ne tegyenek mindent tönkre, amit mi az elmúlt húsz évben felépítettünk" - mondja.

Nem egy szombat esti popcornmozi

Katja Nicodemus a 3sat-ZDF stábjának állandó Berlinale-elemző vendége alapvetően a Zeitnak ír, de a fesztivál alatt a berlini Tagesspiegel című lapban is szavaz a filmekre. Itt a maximális három csillagot adta Tarr Béla filmjének. Mint mondja, arra viszont nem számított, hogy a zsűri egy ennyire nehéz filmnek adja a nagydíjat, mindenesetre örül neki. Dieter Moor műsorvezető kijelenti, A torinói ló-é a valaha készült legjobb előzetes, "egy petróleumlámpa pislákol, aztán sötétség". "Így legalább az emberek már a trailerből tudják, hogy ez nem egy szombat esti popcornmozi" - kontráz rá Nicodemus.

A torinói ló előzetese

A Berlinalén összesen 400 filmet mutattak be, amiből csupán 16 versenyzett a medvékért. Magyar filmek ugyan évről-évre felbukkannak mindenféle kategóriában, a legnagyobb presztízsű versenyfilmek között utoljára a Sorstalanság indult 2005-ben, és néhány szolíd kritikán kívül nem nyert semmit. 2009-ben az angol-román-magyar koprodukcióban készült Varga Katalin indult a versenyfilmek között, és a kimagasló művészeti tevékenységnek járó Ezüst medvét vihetett haza a különleges hangeffektekért. Tisztán magyar film utoljára 1992-ben kapott elismerést; ekkor Szabó István Édes Emma, drága Böbé-jét díjazták Ezüst medvével.

A lovon túl

Üres szék, macskák, válások, 3D-s szemüvegek - ezek voltak az idei Berlinale legjellemzőbb képei, legalábbis a díjátadó ceremóniát vezető Anke Engelke színésznő-humorista valamint a német sajtó szerint. Az Isabela Rossellini vezette zsűri idén pont azokat díjazta, akiket az újságírók is szerettek. Ritka az ilyen nagy egyetértés: szinte minden újságban Asghar Farhadi iráni rendező Jodaeiye Nader az Simin (Nader és Simin, a válás) című filmje volt a befutó, rögtön Tarr Béla lova előtt. Farhadi egyébként 2009-ben már megkapta a Berlinalén a legjobb rendezésnek járó Ezüst medvét (a tavalyi Titanicon is vetített Elly története című filmért), most az aranyat vihette haza, kiegészülve a legjobb férfi és a legjobb női színészeknek járó Ezüst medvékkel.

Sareh Bayat és Sarina Farhadi színésznők, valamint Asghar Farhadi rendező a medvékkel

Egy válófélben lévő iráni házaspár életét mutatja be az izgalmas, fordulatokban gazdag, remek színészi alakításokat felvonultató film. A kritika imádta, mondván, mennyire realisztikus, és Asghar Farhadi rendező is elmondta a sajtótájékoztatón: a filmben ábrázoltak valóban nagyon közel állnak a teheráni mindennapok valóságához.

A hiányzó zsűritag

Nem kis árnyékot vetett az idei Berlinaléra a szintén iráni Jafar Panahi rendező távolléte, aki a versenyfilmes zsűribe kapott meghívást, de Irán nem engedte el. Panahit filmjei és ellenzékisége miatt hat év börtönre és 20 év foglalkozástól való eltiltásra ítélték Iránban decemberben. A Berlinale mindezek ellenére meghívta a zsűribe, a gesztussal is jelezve, hogy teljes vállszélességgel kiáll Panahi mellett (az arany medvés Farhadi is méltatta beszédében, amivel nem biztos, hogy hazája kormányánál jópontokat szerzett).

A fesztivál valamennyi szekciója bemutatott tőle egy-egy filmet, Dieter Kosslick fesztiváligazgató a zárógálán Panahi üres fehér székét is felvitte a színpadra. "Ez természetesen szimbolikus politikaként értelmezhető" - kommentálta a gesztust Nicodemus, hozzátéve, hogy a Berlinale mást nem igazán tud tenni, mint azt, hogy filmeket mutat be.