Bordán Lili: Helyben megkaptam a szerepet

Mondogattuk, hogy Vászonra vele!, őt választottuk a legszebb harminc alatti csajnak, aztán jött az egészen elképesztő hír: Bordán Lili kapta az új Battlestar Galactica-előtörténet, a Blood and Chrome női főszerepét. Bordán Irén 29 éves lányát nemrég a balsorsú Casino című tévésorozatban is láthattuk. A színésznőt Los Angelesben értük el, onnan adott exkluzív interjút az [origo]-nak.

- A napokban fejeződött be a Blood and Chrome-pilot forgatása Vancouverben és te játszod benne Dr. Becca Kelly-t, azt az új női szereplőt, akinek karakterét talán a legnagyobb izgalommal várják a rajongók. Mi kell ahhoz, hogy valaki szerepet kapjon egy kultsorozatban?

- Ott kezdődött az egész, hogy tavaly a Los Angeles Filmfesztivál nyitófilmjére (Animal Kingdom) meghívott egy ismerősöm. A vetítés után volt egy megnyitó-buli, ahol nagyon sok ismerős, mármint képernyőről ismerős, arcot láthattam, de a film hatása alatt voltam és nem voltam legtársalgósabb kedvemben, így félrevonultam. Odajött hozzám egy nagyon kedves szemű ember, aki megkérdezte, hogy mit keresek itt egyedül, és hogy kerülök ide.

Elmeséltem neki, hogy mivel foglalkozom, hogy miket forgattam ideáig, mire ő adott egy névjegykártyát, amire apropó rá volt írva, hogy ő Michael Taylor, a Battlestar Galactica executive producere és egyik írója. Azt mondta, hogy ha van kedvem, keressem meg, és hogy mindenképpen küldjek neki magamról anyagot, fotót, filmeket. Így is tettem, és azóta barátok lettünk, és minden új projektemet, darabomat megnéz.

Egy nap találkoztunk egy kávéra, ahol elmesélte, hogy végre megírta a Blood and Chrome forgatókönyvét, de nem volt merszem elkérni tőle, inkább másnap felhívtam a New York-i ügynökömet, hogy szerezze meg. Írtam Michaelnek, hogy mennyire jó a történet, és a női főszerep mennyire gyönyörű és tragikus, és bár Michael azt mondta, hogy nem vagyok elég híres vagy idős a szerephez, én azért megtanultam a jeleneteket, és feldobtam őket pár napra rá egy barátnőmmel a netre.

Bordán Lili castingvideója a Battlestar Galactica: Blood and Chrome-hoz

Michaelnek tetszettek a felvételek, így elküldte őket a rendezőnek és a többi producernek, akik pár napra rá behívtak egy castingra. Utólag tudtam meg, hogy helyben megkaptam a szerepet, bár már akkor éreztem, hogy nagyon jól sikerült. Állítólag Michael kapott egy rekesz sört a többiektől, amiért megtalált és behozott.

- Milyen volt a forgatás? Mennyiben volt más, mint az eddigi munkáid?

- Az első napra nem voltam felkészülve: 100 statiszta, hatalmas, zöld falak, mivel az egész projekt green screen előtt forgott, így egy helyszín volt végig, de hamar rájöttem, hogy helyt kell állnom, a rendező szemében is, mert sokan számítanak rám, hogy pontosan és teljes szívből adjam át az én részemet ebből a történetből. A rendezőt Jonas Pate-nek hívják, és nagyon klassz volt vele forgatni, mert nagyjából ránk hagyta, mit hogyan csináljunk, viszont jó rálátásai voltak. Kicsit olyan volt, mint egy katonatiszt, ugyanakkor megbízott bennem.

- Mesélj Dr. Becca Kelly-ről! Ki ő a történetben?

- Dr. Becca Kelly számítógépmérnök, aki segített a Cylonok kognitív fejlesztésében, még mielőtt fellázadtak az emberek ellen. A háborúnak véget szeretne vetni, és nagyon sajátos módja van erre, de hogy pontosan mi, majd kiderül a sorozat első két órájában. Annyit mondhatok, hogy ez talán a legkomplexebb és legdinamikusabb karakter, akit valaha formáltam.

- Mit lehet tudni a Blood and Chrome sztorijáról?

- Sok anyag jelent meg már a sztoriról, de azért nagy vonalakban elmondom, ami eszembe jut: a fiatal Adamát és Sergeant Cokert elküldik egy különleges misszióra. Becca Kellyt kell elvinniük egy flottára, csakhogy már ott gondok akadnak, amikor kiderül, hogy az eltűnt. Tovább kell menni, és ott lesz igazán izgalmas a történet. Sokat utazik a három főszereplő, és a cél mindig valami új helyzet folytán változik. Sok a bizalmatlansag, de vannak nagyon megható pillanatok is, és persze nagyon sok akció. Én például megtanultam puskával és géppisztollyal lőni, még jelenet közben is. A Blood and Chrome egyébként kronológiailag a Battlestar Galactica előtt és a Caprica után történik, az Első Cylon Háború tizedik évében, amikor a robotok épp csak elkezdenek emberi formát ölteni. Ez a rész az emberek és a robotok közötti háború elejét meséli el. A címben a "Blood" az embereket, a "Chrome" pedig a Cylonokat jelképezi, a történetben ők állnak egymással szemben.

- Milyen volt Vancouverben forgatni?

- Vancouverben egy olyan szállodában laktam, ahol az ott tartozkodó filmstábok, színészek nagy részét szállásolják el. Nagyon sok sztárral futottam össze, például Kevin Baconnel, és Kate Beckinsale is ott tartózkodott, mert az Underworld 4-et éppen akkor forgatták, vagy talán még forgatják is. Sokat telefonáltam édesanyámmal, és akár magányosnak is érezhettem volna magam, mert nem volt sok idő barátkozásra: volt, hogy 14 órákat forgattunk, és gyorsan kellett haladnunk. Szerencsére Szabados Misi barátom pont pár héttel előtte költözött ki családjával, úgyhogy szabad napjaimat velük tölthettem. Legjobban akkor örültem, amikor Misi megkapott a Mission: Impossible 4-ben egy klassz szerepet. Vancouver maga egy tiszta, békés, emberléptékű város, és nagyon élveztem a nyugalmat, meg azt, hogy csak a munkámra figyelhetek.

- A Blood and Chrome egy pilot. Mit jelent ez egész pontosan? És mekkora az esély arra, hogy ha a csatorna sorozatot csinál belőle, ott is te kaphatod meg Becca szerepét?

- Igen, ez egy pilot, ami nagyjából azt jelenti, hogy a tévétársaság, jelen esetben a SyFy és a Universal kéz a kézben rendelik meg és álljak a költségeit egy első résznek. Akkor lesz csak sorozat a dologból, ha egyaránt tetszik a megrendelőknek és a közönségnek. Mi egy kicsit jobb helyzetben vagyunk, mint a legtöbb ilyen frissen induló projekt, mert a Battlestar Galacticá-nak komoly, több milliós rajongóbázisa van, tehát egy kis előnnyel indulunk, de így az elvárások is magasabbak. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy nagyon nagyok a kreatív célok és az elvárások, elég alacsony volt a költségvetés. Én csak egy részre szerződtem, és a történet is így kívánja, de ha tetszik a sorozat a közönségnek, és ha én is tetszem a közönségnek és visszaírjak Beccát, akkor együtt térünk vissza körülbelül egy év múlva. Egyelőre a következő szerepemre kell koncentrálnom, mert ezt egy darabig le kell zárnom magamban, a saját nyugalmam érdekében. Annyit mondtak, hogy nagy lesz a sajtóban a felhajtás, és hogy valószínűleg a Comic-Conra, a híres képregény- és sci-fi konferenciára is el kell majd mennem, de ez most nagyon távolinak tűnik. Pár napja érkeztem csak vissza Los Angelesbe, de már azt nézem, hogy tudnék megint elmenekülni innen, és egy másik szerepbe bújni.

Bordán Lili | Fotó: Talabér Tamás

- Mi történik akkor, amikor éppen nem kapsz szerepet és mégis fizetni kell a számlákat, az albérletet? Mit gondolsz a nehézségekről, a kompromisszumokról?

- Szerencsére mindig volt annyi pénzem, hogy eltartsam magam, de a spórolás művészetét csak most kezdem igazán elsajátítani. Kompromisszum volt az, hogy pincérkednem kellett, de nagyon sokan vagyunk így, és abból is lehet tanulni: például azt, hogy az egódat háttérbe szorítva tedd a dolgod, és hogy a szolgálat nem szégyen, csak akkor, ha közben szégyenled magad. Azt is megtanultam az éttermekben, hogy mennyire fontos a jelenlét, és a légzés. A pánik egyaránt a színész és a pincér legnagyobb ellensége. Mostanában jöttem rá, hogy mire is volt jó az, hogy aggódtam egy pillanatig is: semmire.

- Mi vagy ki ad erőt a nehéz hetekben-hónapokban?

- Anyu.

- Mi volt a legjobb tanács, amit eddig színésznőként kaptál és kitől?

- Anya mindig mondta, hogy legyek büszke és magabiztos, mert vagyok valaki. Ilyenkor mindig leráztam... Csak magamtól tudtam rájönni, hogy az egóra mennyire nincsen szükségünk és hogy a kedvesség mennyire fontos. Az, hogy nyitott legyen az ember a másikkal szemben, és ne féljen attól, hogy esetleg belelátnak a lelkébe, vagy megpillantsa a másik lelkét.

- Te milyen tanácsot adnál azoknak, akik feltörekvő színésznők és egy ekkora kitörési lehetőségről álmodnak, mint a Blood and Chrome? Mi kell a sikerhez?

- Azt tanácsolnám, hogy készüljenek fel a legjobbra. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy az ember alaposan átgondolja, miért is fontos ez neki, és hogy hogy kerül oda. A tudatosság kulcsfontossagú. Meg az, hogy szeresd és tiszteld magad.

Bordán Lili | Fotó: Talabér Tamás

- Itt, az [origo] filmklubon nemrég a legszebb harminc alatti magyar színésznőnek választottunk meg. Milyen a viszonyod a testeddel, a szépségeddel?

- Nagyon sokan gratuláltak, amikor az [origo] cikksorozatában megválasztottak, és bevallom, először azt hittem, cukkolnak a barátaim. Amikor elolvastam a cikket, nagyon örültem, és baromira jól esett. De azt is bevallom, hogy az unokatestvéreim között legalább két csaj van, akik még nálam is jobbak! Dehát elfogadom a bókot. Zsebrevágom, és előveszem, ha kicsit botlik az önbizalmam, mint azon az estén, amikor bejelentettem a stábnak, hogy nézzék meg alaposan a legjobb magyar csajt. Utána kicsit elszégyelltem magam...

- Évekig éltél itthon és forgattál is itthon. Mi a különbség a magyar és az amerikai filmezés között?

- Nem sok különbség van. A forgatás olyan, mint egy külön bolygó: saját politikai felállással és szabályokkal. Az biztos, hogy profizmusban egy magyar stáb felér egy kanadai stábbal, és ennek híre járja.

- Nemrég feltűntél a Casino című új magyar sorozatban is.

- Nagyon jól éreztem magam a Casino forgatásán. Először A néma szemtanú forgatására jöttem haza, de tetszett a Casino, és szimpatikus volt Szurdi Miklos, így tovább maradtam. Nagyon gyorsan haladtunk, és szerintem sok múlott azon, hogy Miklós, a rendező és az operatőr, Győri Márk, jól dolgoztak együtt. Sokan írtak otthonról, hogy láttak benne, és hogy tetszett nekik a sorozat. Ennek örültem. Sajnálom, hogy a Casino nem folytatódik, de én ezt sem kudarcnak tekintem, hiszen nagyon sok tehetséges ember állt össze, hogy dolgozzanak rajta, és nem hiszem, hogy elpazarolt energia volt. Megszületett egy minőségi "mini-sorozat", legalábbis én így élem meg.

Bordán Lili a Casino első részében

- Mi tesz boldoggá?

- Amikor látom, hogy mennyi felfedezni való van a világban. Szeretem, amikor meglep egy kisbaba bölcsessége, és egyszercsak érzem, hogy mennyire kicsi vagyok. Szeretem a természetben való létet, ugyanakkor szeretem felvenni a jó ruhámat és elmenni táncolni a csajokkal. Szeretek szerelmesnek lenni, bár mostanában óvatosabb vagyok, kibe szeretek bele. Azt is élvezem, hogy mennyire szépek az emberek és mennyire tökéletesek. Szeretek bizonyos szempontból akár naivnak is lenni, és ezt nem adom fel senki kedvéért.

- Milyen magyar származású színésznőnek lenni Amerikában? És mi az, ami a legjobban hiányzik Magyarországból, amikor Amerikában vagy?

- Hiányzik a történelem. Los Angeles, mint modern város, legfeljebb 200 éves. Ezt úgy pótoljuk sokan, hogy ősi kultúrákat tanulmányozunk: jógazunk, indián rezervátumokat látogatunk. Keressük a kontaktust a földdel, ami a városokban többnyire beton alatt hever. Amikor néha rádöbbenünk, hogy ez valójában milyen tragikus, fogjuk magunkat páran, és elindulunk a tengerpartra, a sivatagba, vagy a hegyekbe. Ami a magyar származásomat illeti, sokakat érdekel, hogy mi ez a titokzatos kis hely, így sokat beszélek róla, és talán így is csökkentem a honvágyamat. Mintha így egy kicsit hazalátogatnék. Apropó, Becca Kelly magyar, legalábbis magyar akcentusa lesz.