Élve eltemetve (Buried, 2010) A helyszín: Egy koporsó a föld alatt valahol Irakban. Mit keresünk itt? Paul Conroy (Ryan Reynolds) sofőrként dolgozott Irakban, amíg egy helyi fickó el nem rabolta, és váltságdíj reményében el nem ásta egy mobiltelefon társaságában. Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? Nincsenek máshol játszódó bevágott jelenetek, végig szigorúan a koporsóban maradunk, és a külvilág csak a telefonon át hallható hangokon keresztül jelenik meg. Mégis visz magával a film, mert könnyű átérezni azt a rettegést, amit a fulladás réme jelent, és a kétségbeesett telefonhívások sora is felpörget. Néha a maga módján humoros is a film, például amikor annak abszurditásával szembesülünk, hogy Paul úgy próbál segítséget hívni, hogy fogalma sincs, hova ásták el. * * * 127 óra (127 Hours, 2010) A helyszín: Egy utah-i kanyon. Mit keresünk itt? Aron Ralston (James Franco) laza és sportos csávó, aki egészen addig vidáman túrázgatott Utah-ban, amíg egy kanyonban egy lezuhanó szikla be nem szorította a jobb alkarját a kanyon fala és a szikla közé. Pechjére Aron a kirándulás előtt senkinek se szólt róla, hogy hova tart, és hiába van nála mindenféle kütyü, nincs térerő, úgyhogy nem tud segítséget hívni, és a súlyos sziklát semmilyen segédeszközzel és mesterkedéssel nem képes elmozdítani. Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? A kanyonban töltött öt nap huss, elsuhan Danny Boyle filmjében, mint egy videoklip. Aron videokamerán rögzíti az eseményeket és üzen szeretteinek, megjelennek előttünk színpompás visszaemlékezései, és ahogy egyre dehidratáltabb, a hallucinációi. Néha osztott képernyőt kapunk, jönnek a pörgős zenék és a sivatag gyönyörű narancsszínei. Aztán a végén a sokkoló és megható szabadulás. * * * Hold (Moon, 2009) A helyszín: Egy Holdbázis, valamikor a közeli jövőben. Mit keresünk itt? Az emberiség rájött, hogy egy Holdon talált kőzetből energiát lehet kinyerni. Sam (Sam Rockwell) már három éve dolgozik magányosan egy Holdbázison, és már teljesen kivan idegileg, de hamarosan végre lejár a szolgálati ideje, és hazamehet a Földre a szeretteihez. Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? Bár a film legnagyobb részében egy egyhangúan fehér űrbázison tartózkodunk Sammel, azért van egy Kevin Spacey hangján beszélő computere, és hát hamar felbukkan a színen a második számú, sokkal lazább Sam is, aki kicsit feldobja a hétköznapokat. Egy ideig nem világos, hogy Sam hallucinációját látjuk, vagy tényleg kettő van belőle, és a rejtély fenntartja az érdeklődésünket. * * * Odavagyok ezért a srácért (Flooding with Love for the Kid, 2010) A helyszín: Egy húsz négyzetméteres manhattani garzon. Mit keresünk itt? David Morrell Rambó-ját könnyű Sylvester Stallonéval és egy egész stábbal megfilmesíteni! A kihívás abban áll, ha az ember egy garzonban forgatja és vágja az egészet, 96 dollárból, egyes egyedül. Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? Zachary Oberzan filmje inkább különös, sokszor vicces filmes kísérlet, mint igazi film, de tagadhatatlan, hogy az összes szerepet alakító, a picike lakás utolsó dísznövényét is szellemesen felhasználó megszállott srác mindent megtett, amit az adott keretek közt lehetséges volt, hogy a regény szórakoztató és hű adaptációját hozza létre. Ha a Titanicon kimaradt, az előzetest megnézve könnyen képet alkothatsz az őrült vállalkozás hangulatáról. * * * Szerelemtől sújtva (2002) A helyszín: Egy tágas lakás egy régi, Szív utcai bérházban. Mit keresünk itt? Az egyedül élő Éva (Kovács Patrícia) most ért haza olaszországi utazásáról. Szerelmével, Tiborral (Máté Gábor) utazott, a férfi azonban a saját otthonában van a feleségével. Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? Éva jön-megy a lakásban, főz, szobabiciklizik, rajzol, de főleg telefonál, beszél a játékmackójához és imádkozik, hogy mi is megértsük a sztorit. A gyengébbek kedvéért egyszer még hangosan rémálmodik is egyet. Időnként becsönget egy szomszéd, de megáll az ajtón kívül, és Tibor is átjön, de az ő arcát csak a film legvégén láthatjuk meg, merthogy ez is a feszültségkeltés része. Vannak benne jó pillanatok, de aztán a film belefúl saját mesterkéltségébe, és a tragikus végkifejletet már nagyon nehéz komolyan venni. * * * Secret Honor (1984) A helyszín: Richard Nixon exelnök dolgozószobája valamikor a 70-es évek második felében. Mit keresünk itt? A Watergate-botrány után lemondott elnök (Philip Baker Hall) felszerelkezik egy üveg whiskyvel, egy revolverrel és egy magnóval, amire a - feltehetően az amerikai népnek címzett - visszaemlékezéseit és vallomását rögzíti.
Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? A leginkább improvizált dialógusairól és rengeteg, egymás szavába vágó szereplőt felvonultató filmjeiről ismert Robert Altmannak nem okozott gondot, hogy egy monodrámát adaptáljon. Baker Hall olyan erős színészi jelenlétet produkál, hogy másfél órán át tartó, ide-oda csapongó és egyre részegebb monológja nem válik unalmassá, sőt, időnként egész vicces, különösen, amikor politikustársait véleményezi. A végére még azt is megtudjuk, hogy valójában miről szólt a Watergate. * * * Számkivetett (Cast Away, 2000) A helyszín: Egy lakatlan sziget valahol a Csendes-óceánon. Mit keresünk itt? Chuck Noland (Tom Hanks), a túlpörgetett életet élő menedzser éppen hazafelé tartott a barátnőjéhez az USA-ba egy üzleti útról, amikor lezuhant a gépe, amit szemlátomást egyedül ő élt túl. Hogyan gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk? Chuck kezdeti nehézségeiről gyorsan négy évvel későbbre váltunk, amikor már egész jól belejött a Robinson Crusoe-életformába. Kiderül, hogy nem az élelem megszerzése és az egyéb túlélési teendők jelentik a legnagyobb kihívást, hanem a társaság hiánya, de Chuck barátra lel egy Wilsonnak keresztelt röplabdában, akivel kedélyesen elbeszélget. Hankstől megvesszük azt is, amit Kovács Patríciának nem hittünk el. |