Maribel Verdú: Nincs szükségem arra, hogy hollywoodi sztár legyek

Maribel Verdú, A faun labirintusa és Coppola Tetrójának sztárja olyan filmeket tudhat maga mögött, mint a kultikus Anyádat is Gael García Bernallal, vagy az Aranyhere Javier Bardemmel. A spanyol színésznő, aki a Budapesti Cervantes Intézet és a Spanyol Nagykövetség által szervezett spanyol filmhét keretében látogatott el Magyarországra, mesélt nekünk arról, hogy milyen volt együtt élni a Coppola családdal, hogy miért nem bánja a sok meztelenkedést, és hogy a legfontosabb neki, hogy jól érezze magát a forgatáson, még ha a film végül rossz is lesz.

- Pedro Almodóvar művein kívül a kilencvenes évek elején összesen három spanyol film ért el komoly nemzetközi sikereket, és ezek közül te kettőben, az Oscar-díjas Belle époque-ban és a Szeretők-ben is játszottál. Ez egy különlegesen szerencsés pályakezdés.

- Ebbe még sosem gondoltam bele. Tizenhárom évesen kezdtem a filmezést, jöttek sorban a szerepek, és egyébként nem szoktam visszafelé tekintgetni. Aztán ha kapok egy ilyen kérdést, akkor jól elcsodálkozom, mert ezek tényleg fontos alkotások, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy dolgozhattam bennük. Vannak filmek, amelyek meghatározzák az eddigi pályámat, ilyen a Belle époque, az Anyádat is, vagy A faun labirintusa, de ott van egy csomó másik is, amelyeket egyszerűen csak élveztem forgatni, vagy éppen nagyon nem, mindenesetre végül valamiért nem lettek jelentős művek.

- Bigas Lunával, aki a Sonka, sonká-val vált igazán elismert rendezővé, az Aranyheré-ben dolgoztál együtt. A jó emlékek közé tartozik a forgatás?

- Egyáltalán nem volt egyszerű. Ahogy emlékszem, Javier Bardemmel minden áldott nap erőszakos vagy szexuális jelenetekben kellett boldogulnunk. De az a helyzet, hogy Bigas a hihetetlen gyengédségével és bájával mégis megkönnyítette a dolgunkat. Vele élvezet a munka.

- Az Alfonso Cuarón rendezte Anyádat is, amelyben Gael García Bernallal és Diega Lunával szerepelsz, máig az egyik legnézettebb mexikói film, és mellesleg tele van szexjelenettel. Egy interjúban említetted, hogy ha annak idején nem vetkőzöl le, akkor életed legjobb filmes szerepeit szalasztod el. Az Anyádat is forgatókönyvét olvasva azonnal érezted, hogy értékes anyaggal van dolgod?

- Teljes mértékben. Mélyen megérintett a történet. Számomra az Anyádat is az élet nagy csalódásairól szól. Ez a nő, Luisa, csalódik a férjében, az egész életében, a két srác, akikkel utazik pedig csalódik a barátságban. Mindenhol csak az árulás, a hűtlenség, a kiábrándulás, ami engem hihetetlenül elszomorított. Emlékszem, a végén megbeszéli a két fiú, hogy majd hívják egymást, és ez annyira fájdalmas, mert közben mi már érezzük, hogy soha többé nem fogják keresni a másikat.

Anyádat is | Gael García Bernal és Maribel Verdú

- Az Anyádat is sikere mennyiben jelentett fordulópontot a karrieredben?

- Elég érdekes helyzetbe kerültem a bemutató után. Elképesztően sikeres és elismert film lett, mindenki látta Spanyolországban is, csupa pozitív kritikát kapott, én meg a forgatás után két és fél évig munka nélkül maradtam. Iszonyú nehezen viseltem. Nyilván elvállaltam tévés és színházi szerepeket, reklámokat is, és kaptam néhány C kategóriás filmes ajánlatot, amelyeket egyszerűen nem lehetett elvállalni. Szóval az Anyádat is sikere nem épp úgy hatott a karrieremre, ahogy elképzeltem. Ebből a rémes időszakból végül egy másik mexikói rendező, Guillermo Del Toro rángatott ki A faun labirintusá-val.

- Az Anyádat is forgatásán találkoztál vele először?

- Igen, ott sertepertélt, és emlékszem, hogy elég jól szórakozott. Guillermo csodálatos ember és hihetetlen a humora.

Maribel Verdú | Fotó: Tuba Zoltán

- Akkor még nem beszéltetek A faun labirintusá-ról?

- Nem, csak később keresett meg. És bár személyesen tényleg ezen a forgatáson ismertük meg egymást, Guillermo nagyon művelt és tájékozott rendező, mindent tud a művészetekről, és hihetetlen, de látta az összes korábbi filmemet is.

- Hogy emlékszel vissza a közös munkára?

- A faun labirintusa elképesztően jó élmény, és nemcsak a végeredmény, hanem a forgatás miatt is. Nekem egyébként nagyon fontos, hogy az út se legyen merő szenvedés. Egyszerűen muszáj élveznem, amivel éppen foglalkozom. Megtörtént már, hogy végigkínlódtam egy forgatást, aztán a film hatalmas siker lett. De ez engem egyáltalán nem kompenzált. Inkább érezzük jól magunkat, aztán majdcsak alakul valahogy. A faun labirintusa és az Anyádat is két mindenestől fantasztikus emlék.

A faun labirintusa | Maribel Verdú és Ivana Baquero

- És mi a helyzet a Tetró-val?

- Na, a Tetró-ban az út például tele volt akadályokkal, és egyáltalán nem nevezném könnyednek. De Francis Ford Coppola segítségével felül tudtam kerekedni ezeken a nehézségeken, és így megélhettem, hogy mi mindenre vagyok képes. A Tetro forgatásán szerintem többet tanultam, mint egész addigi életem során.

- Azt mondtad, hogy nem szereted magadat visszanézni a Tetró-ban.

- Ezt úgy értettem, hogy szerintem egy színésznek nagyon kellemetlen, amikor meghallja saját magát a vásznon. És ez így van akkor is, ha az anyanyelvén játszik, de ha idegen nyelven, akkor az még ezerszer rémesebb. Mikor meghallottam magam angolul, meg akartam halni.

Tetro | Maribel Verdú és Vincent Gallo

- A forgatás előtt beköltöztél Coppola házába, és egy hónapig együtt laktál vele és a családjával. Hogyan teltek a napjaitok?

- A délelőttjeink szabadok voltak, aztán közösen megebédeltünk, és minden délután próbáltunk. Esténként Francis elvitt minket étterembe, mindig máshova, hol olaszba, hol mexikóiba. Ez az egész azért volt fantasztikus, mert később a forgatáson már teljes bizalomban dolgoztunk. Francis úgy bánik a színészeivel, mintha az apjuk lenne.

- Mennyire kerültetek közel egymáshoz? A Tetro óta is tartjátok a kapcsolatot?

- Persze, folyton e-mailezünk. Ráadásul nagyon komolyan veszi a levelezést, és szinte mindig azonnal válaszol.

Maribel Verdú | Fotó: Tuba Zoltán

- Említetted, hogy ugyan sok hollywoodi ajánlatot kapsz, de mivel nem találod érdekesnek a forgatókönyveket, rendre visszautasítod őket. Milyen filmekbe hívnak?

- Tipikus közönségfilmekbe. De épp mostanában jutottam arra, hogy talán mégis el kéne egyet vállalnom, egyszerűen csak azért, hogy lássam, mi történik, és ebben is kipróbáljam magam. Minden évben kapok legalább egy igazán nagyszabású forgatókönyvet, és egyre inkább úgy érzem, hogy egyszer igent fogok mondani.

- Egyáltalán nem izgat az amerikai karrier lehetősége?

- Az a helyzet, hogy hiányzik belőlem minden effajta ambíció. Most őszintén, tényleg az lenne egy élet sikerességének a mércéje, hogy valaki befut Hollywoodban vagy sem? Az a lényeg, hogy elérd a saját céljaidat, hogy megvalósítsd a saját álmaidat. Én ezt nevezem sikernek. Nincs szükségem arra, hogy hollywoodi sztár legyek, egyszerűen csak szeretnék olyan filmekben dolgozni, amelyek tetszenek, és amelyeket élvezek csinálni. Persze, ahogy mondtam, lehet, hogy egyet elvállalok, de az biztos, hogy nem költözöm ki, és kezdek mindent a nulláról negyvenévesen. Szívesen elutazom forgatni Argentínába, Kanadába, bárhova, ahova szükséges, de végül mindig haza fogok menni.