Brad Pitt kockahasa és a feminizmus

Húsz évvel ezelőtt két unatkozó háziasszony száguldott végig Amerikán, és móresre tanított minden hímsovinisztát. Thelma és Louise akaratlanul váltak feminista hősnőkké, és törvényen kívüli ámokfutásuk szükségszerűen bukásra volt ítélve. Addig viszont jól érezték magukat, és velük együtt a nézők is. Két évtized távlatából Ridley Scott filmjének még mindig nincs párja sem a feminista road movie alműfajában, sem a nők barátságának ábrázolásában. Visszatekintünk, mi lett a szereplőkkel, az ideológiával és a filmtörténeti örökséggel.

"Ha egy lány úgy sír, mint ez itt, akkor nem szórakozik jól" - hangzott a Thelma és Louise szállóigévé vált mondata, mely után a két amerikai háziasszony törvényen kívüliként száguldotta végig az országot. A téma húsz évvel később sem kevésbé aktuális, hiszen éppen az idén híresült el egy kanadai rendőr kijelentése, miszerint a nők elkerülhetnék a nemi erőszakot, ha kevésbé öltöznének kihívóan. A filmbéli hősnőktől ezért az eszmefuttatásért kapott volna a pofájába, a valóságban csak tüntettek ellene világszerte.

Susan Sarandon és Geena Davis a Thelma és Louise-ban

1991-ben már nem számított forradalmi újításnak a nemi erőszak áldozatainak szemszögéből elmesélni egy történetet (Jodie Foster éppen két évvel korábban nyert Oscar-díjat a Vádlottak-ért, amelyben karakán ügyvédnője azokat a férfiakat is vád alá helyeztette, akik tapsoltak a csoportos megerőszakoláshoz), Thelma és Louise azonban nem hagyományos eszközökkel szálltak szembe a hímsovinisztákkal. Ridley Scott filmje ravasz húzás volt, mert a társadalmi üzenetet és a képtelen hősnőket alapvetően férfias műfajok, az akció, illetve a road movie keretei közé helyezte. Filmtörténeti jelentősége máig érezhető, még ha közvetlen követői nem is sokan akadtak, és az üzenet sem feltétlenül talált kellő meghallgatásra.

Thelma és Louise megbüntet egy kamionost

Nyolcévnyi Reagan- és négyévnyi Bush-kormányzás után az Egyesült Államok politikai és társadalmi változások küszöbén állt 1991-ben, hiszen egy év múlva a demokrata hatalomátvételkor a nők száma megsokszorozódott a közhivatalokban. A Thelma és Louise ezért jókor tapintott rá egy kényes témára, bár elkészülte nem nélkülözte a bonyodalmakat és kompromisszumokat. Callie Khouri forgatókönyve sokáig körözött a stúdiók között, és voltak, akik idejekorán meglátták benne a fantáziát, míg mások elintézték annyival, hogy "két ribanc egy kocsiban". Khouri maga szerette volna megrendezni a filmet kis költségvetésű független produkcióban Frances McDormand és Holly Hunter főszereplésével. Amikor azonban Ridley Scott elvállalta a produceri feladatokat, Jodie Foster és Michelle Pfeiffer is érdeklődni kezdett a főszerepek iránt, sőt végül állítólag Pfeiffer beszélte rá Scottot a rendezésre.

Goldie Hawn és Meryl Streep is aktívan lobbiztak a címszerepekért, bár Streep feltétele állítólag az volt, hogy legalább az egyik karakter élje túl a kalandot. A négy akkoriban nagyon keresett színésznő közül három (Goldie Hawnt végül a producerek nem látták alkalmasnak a szerepre) időegyeztetési problémák miatt volt kénytelen kiszállni, ami a szintén erőteljesen kampányoló Geena Davis malmára hajtotta a vizet, aki eredetileg Louise karakterét szemelte ki magának. Az akkoriban New Yorkban élő Susan Sarandon nem sokat tudott a készülő filmprojektről, de amikor Scott személyes megkeresésére elment egy meghallgatásra a már leszerződött Davisszel, egy perc alatt egyértelművé vált, hogy ki Thelma és ki Louise - írja a Vanity Fair 20 éves visszaemlékezése.

Susan Sarandon és Geena Davis a filmben

A szereplők:

Geena Davis (Thelma): Geena Davis karrierje csúcsán vállalta el a naiv, könnyen irányítható háziasszony szerepét. 35 éves volt, de már Oscar-díjas (Alkalmi turista). Bizonyos szempontból övé volt a hálásabb feladat, hiszen karaktere lényegesen nagyobb metamorfózison ment keresztül, mint barátnője, és láthatóan lubickolt is az áldozatból tökös amazonná váló nő szerepében. Alakításában végig sikerült egyensúlyt tartania a dráma és a komédia között, így maximálisan hiteles volt a megerőszakolást követő pánik vagy a végső reményvesztettség pillanataiban, de mégis neki köszönhettük a film legszórakoztatóbb jeleneteit, pl. a spontán bolti rablást, a közlekedési rendőr leszerelését vagy a 28 éves Brad Pitt-tel való hancúrt (az életben is egymásra találtak egy időre).

Geena Davis és Susan Sarandon (háttal) a filmben

A film sikere után teljesen beleélte magát a feminista hősnő imidzsébe, és szinte kizárólag erős nők szerepeit vállalta el, sőt általában egyenrangú férfi szereplőtársak nélkül. A Micsoda csapat! bugyuta szentimentalizmusával ugyan nem említhető egy lapon a Thelma és Louise-zal, de anyagi sikere miatt beillik az ekkor tapasztalt rövid nőifilm-aranykorba. Lényegesen kínosabb volt viszont a színésznő Renny Harlin akciófilm-rendezővel kötött házasságának két hozadéka, A Kincses-sziget kalózai és az Utánunk a tűzözön - utóbbiban különösen a Thelma-karakter paródiáját hozta, bizarr módon eltorzítva az eredeti hiteles feminista hősnőt egy vérmes karikatúrává.

Susan Sarandon és Geena Davis mesél a forgatásról húsz évvel később

Nem csoda, hogy karrierje teljesen megtorpant ekkoriban; a kilencvenes évek második és a nullás évek első felét említésre méltó szerepek nélkül, vegetálva töltötte, és elérte a negyvenes hollywoodi színésznők átka, miszerint kívánatos főhősnőnek már túl öreg, "a hős anyja" szerepekre pedig még túl fiatal. Sajnos az öregedéssel kapcsolatos nehézségekre sok kolléganőjéhez hasonlóan szépészeti beavatkozások igénybevételével reagált, így a nemrég Torontóban tartott Thelma és Louise húszéves közönségtalálkozón alig lehetett ráismerni nehezen mozgatható arcára. Karrierjének utolsó nagyobb dobása a televízióhoz köti; Az Elnöknő című sorozatért dicsérték, de annyira mégsem, hogy egy évadnál többet kérjenek belőle, a Thelma és Louise szellemiségét viszont a nemi egyenjogúságnak szentelt alapítványával viszi tovább.

Susan Sarandon (Louise): A rafináltabb, tapasztaltabb Louise szerepére telitalálat volt az akkor 45 éves Sarandon, de tény, hogy neki sokkal kisebb jellemfejlődést kellett megjelenítenie a vásznon. Az ő karakterének köszönhető azonban, hogy áldozatok helyett bosszúálló, kemény nőkké váltak a történet során - még ha ez folyamatos dilemmát is jelentett neki a film során. Karrierszempontból talán szerencsésebbnek bizonyult számára középkorúan elérni a sikert, hiszen Davisszel ellentétben tőle senki sem várta újabb dögös akciómacák megformálását. Szerepeit olyan ügyesen válogatta, hogy ötvenes éveire generációja egyik legsikeresebb színésznőjévé vált, talán máig csak Meryl Streep előzi meg a szereposztók kívánságlistáján.

Susan Sarandon a filmben

A Thelma és Louise második Oscar-jelölését hozta (mindkettőjüket jelölték egyébként a főszereplő kategóriában, de mindketten alulmaradtak A bárányok hallgatnak Jodie Fosterjével szemben), amit három másik követett szoros egymásutánjában a Lorenzo olaja, Az ügyfél és a Ments meg uram!-ért. Utóbbi hozta meg számára a szobrot, ami azért is édes diadal lehetett, mert akkori élettársa, Tim Robbins rendezte a halálraítéltes drámában. Az Oscarral jutalmazott apácaszerep egyébként némileg kakukktojás is a filmográfiájában, mert az ötödik, majd hatodik X-en túl is tűzrőlpattant, szexi asszonyokat formált meg, sőt gyakran rá is játszott erre az imidzsre. A filmvásznon és a képernyőn is elhalmozzák ajánlatokkal, ami nyilván annak is köszönhető, hogy nincs szétműtve az arca, és cseppet sem titkolja a korát - mégis a 20 éves Thelma és Louise-találkozón ránézve az az érzése lehetett az embernek, hogy csak tegnap volt, amikor lepuffantotta a barátnőjével erőszakoskodó pojácát.

Brad Pitt (J. D.): 2011-ben senkinek sem kell bemutatni Hollywood legnagyobb férfi sztárját. 1991-ben azonban egy Dallas-beli vendégszereplés és pár aprócska tévés szerep után William Baldwinnal és bizonyos pletykák szerint a hasonlóan ismeretlen George Clooneyval kellett küzdenie a jó testű stoppos fiú szerepéért, aki egy orgazmusért cserébe megpecsételi Thelmáék sorsát. Legendás jelenet, ahogy félmeztelenül, cowboykalapban előadja magát, majd a kockahasán lassan végigpásztázik a kamera (Geena Davis visszaemlékezései szerint Ridley Scott személyesen fújta be Pitt hasát Evian-spray-vel, hogy szebben csillogjon) - igazi sztárcsináló jelenet volt, noha szerepe első blikkre arra korlátozódott, mint megannyi bögyös modellcsajnak a hollywoodi akciófilmekben: díszelegni a cselekmény szolgálatában.

Brad Pitt és Geena Davis szexjelenete a filmben

Utólag visszanézve azonban mégsem meglepő, hogy Pittből az lett, aki, hiszen mozisztár karizmája már ebben a pár jelenetben is egyértelmű, sokan biztosan nem csak a hasizma miatt várták meg a nevét a stáblistán. A szépfiúszerepbe való beskatulyázás ellen azonnal elkezdett küzdeni az olyan szerepekkel, mint a Kalifornia - A halál nem utazik egyedül, a 12 majom, a Hetedik és a Tiszta románc, így a kilencvenes évek végére már nemcsak egy jó testként tartották számon, hanem sokoldalú színészként is, amit az új évezredben újabb és újabb színvonalas karrierlépésekkel (Becstelen brigantyk, Bábel, Égető bizonyíték, Tree of Life) bizonyított. Egy rossz szokását azonban Geena Davis óta nem sikerült levetkőznie: előszeretettel szedi össze a partnernőit a munkaidő lejárta után (Juliette Lewis, Gwyneth Paltrow, Angelina Jolie).

Michael Madsen (Jimmy): A Louise lojális pasiját alakító, Elvis-sérós Madsen a Thelma és Louise után élte a fénykorát, de ez sokkal inkább Tarantinónak (Kutyaszorítóban, Kill Bill) köszönhette, mint az itteni apró szerepnek. A Thelma és Louise forgatásáról a legkellemesebb emléknek a szünetekben Brad Pitt-tel elpöfékelt spanglikat nevezte. Mostanában is sokat foglalkoztatják, de inkább csak tévében, illetve jelentéktelenebb mozifilmekben.

Michael Madsen a filmben

Harvey Keitel (Hal): Keitel ha nem is húzónévként, de megbecsült karakterszínészként vállalta el az együtt érző rendőrfőnök szerepét. Madsenhez hasonlóan ő is Tarantino belső köreihez (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény) tartozott a kilencvenes években, de ekkoriban olyan ütős drámai szerepeket is letett az asztalra, mint A zongoralecke, a Mocskos zsaru vagy a Szentek és álszentek. Az utóbbi tíz évben is folyamatosan dolgozott, de általában kevésbé emlékezetes végeredménnyel.

A rendező:

Ridley Scott harminc éve Hollywood élvonalbeli rendezőihez tartozik, pár mellényúlást leszámítva minden filmje esemény. Műfajilag mindig az akció, sci-fi és kalandfilmek érdekelték, de érdekes módon a karrierjének első felében sokkal több jó szerepet juttatott nőknek. Thelmáék mellett neki köszönhetjük az akcióhősnők alfájának és ómegájának számító Ellen Ripleyt (Sigourney Weaver - Nyolcadik utas a halál), a Szárnyas fejvadász femme fatale-ját (Sean Young) és a kissé karikatúrába hajló kőkemény katonanőt, G. I. Jane-t (Demi Moore). A fordulópont a tesztoszteronbombának minősülő Gladiátor lehetett, azóta szinte kizárólag férfi hősökkel foglalkozott (Mennyei királyság, Amerikai gengszter, Robin Hood) és még a filmtörténet egyik legjelentősebb női karakterét, Clarice Starlingot is sikerült eljelentéktelenítenie A bárányok hallgatnak szükségtelen folytatásában, a Hannibál-ban. Jelenleg egy új Alien-filmen dolgozik, és bízunk benne, hogy Charlize Theronra és Noomi Rapace-ra ismét felejthetetlen női szerepeket bízott.

Az örökség - női barátságok:

Geena Davis nemrégiben a Koszorúslányok sikere kapcsán visszafogottan azt nyilatkozta, hogy "20 éve a Thelma és Louise sikere után mindenki azt jósolta a sajtóban, hogy itt a bizonyíték, hogy egy nőknek szánt film sikeres lehet, egy női road movie sikeres lehet, egy női barátságról szóló film sikeres lehet, és biztos egy rakás hasonló témájú film születik majd. Ez után nem jött egy darab se. Egyetlen darab se."

Kristen Wiig és Maya Rudolph a Koszorúslányok-ban

A helyzet valóban lehangoló, hiszen, míg a fent felsorolt női akcióhősök és kemény női karakterek valóban Thelma és Louise köpönyegéből bújtak elő, egyikük sem koncentrált a film egyik legfontosabb elemére, a nők közötti barátságra, bajtársiasságra és szolidaritásra. Ez a vonulat szinte csak komédiákban bukkant fel, köztük is leginkább a mozifilmként gyűlölt, de tévésorozatként parádés Szex és New York-ban, illetve az idei nyár nagy meglepetéssikerében, a Koszorúslányok-ban.

Gyakoribb volt, hogy a nők közötti kapcsolatot alapvetően a homoszexuális szerelmi kapcsolatokat érintő filmekben dolgozták fel igazán mélyrehatóan, elég csak Az órák-ra, A gyerekek jól vannak-ra vagy a tévéből ismert L-re gondolni.

A női road movie alműfaja viszont sosem kapott szárnyra, Thelma és Louise nyomában egyetlen tétova próbálkozás volt 1995-ben Bárhol, bármit, bármikor címmel Whoopie Goldberg és Drew Barrymore főszereplésével. Legutóbb Wong Kar-wai első angol nyelvű filmje, a My Blueberry Nights idézte meg Thelmáékat, a film legjobb része volt Norah Jones és Nathalie Portman autós kalandja.

Norah Jones és Natalie Portman a My Blueberry Nights-ban

Érdemes még megemlíteni, hogy popzenei videoklipekben számtalanszor utalnak vissza a Thelma és Louise-ra, legutóbb Shania Twain és Taylor Swift próbálták pár percben remakelni a film vidámabb momentumait, de ennél lényegesen ötletesebb volt Lady Gaga és Beyoncé tiszteletadása a Telephone klipjében.

Az örökség - erős nők:

Hollywoodi filmekben nagyon ritka, hogy sikerüljön Thelma és Louise-hoz hasonló, hiteles feminista hősnőket létrehozni. Sok hímnemű rendező átesik a ló túloldalára, és irreális, épphogy soviniszta fantáziaszüleménnyé silányítja a bosszúálló angyalokat. A Menyasszonynak Tarantino Kill Bill-jéből még jutott egy épkézláb, emberi háttértörténet, de Zack Snyder pocsék Álomháborújá-ban már fontosabb volt, hogy csinos kiegészítő legyen a pisztoly a kurvás miniszoknyákhoz. Amint fentebb említettük, Geena Davis maga is hozzájárult a vérszomjas asszonyállat akciókarakter születéséhez és Jodie Foster sem riadt meg az erőszak glamúrizálásától (A másik én, Légcsavar), de mostanában Angelina Jolie ajándékoz meg bennünket évről évre ilyen képtelen karakterrel (Wanted, Salt ügynök).

Julia Roberts az Erin Brockovich-ban

A kilencvenes években Sharon Stone (Elemi ösztön) és Demi Moore (Zaklatás, G. I. Jane) erősítették a hollywoodi közhelyet, hogy egy tisztességes feminista lehetőleg legyen féktelen szexdémon is, és egészen az ezredfordulóig kellett várni egy olyan igazi kemény női karakterre, aki lyukat beszél a férfiak hasába, mire egyáltalán fel mernek nézni a dekoltázsából: Julia Roberts Erin Brockovich-a volt Thelma és Louise után az első hollywoodi kommerszfilmes karakter, aki törvényes kereteken belül ugyan, de független nőként áll helyt a férfiak által irányított világban.

A tetovált lány előzetese

Az utóbbi pár évben viszont egyáltalán nem született Thelmához és Louise-hoz mérhető modern feminista hősnő Hollywoodban, így nem csoda, hogy messiásként várják David Finchertől Stieg Larsson kultregényének, A tetovált lány-nak az újabb feldolgozását. Az első svéd megfilmesítésben telitalálat volt Noomi Rapace alakítása, de borítékolható, hogy egy sokkal erősebb rendező sokkal több pénzből még ütősebb végeredményt tud majd kihozni az alapanyagból. Ennek megfelelően nem túlzás arra számítani, hogy hamarosan Lisbeth Salandert, illetve Rooney Marát emlegethetjük majd Thelma és Louise örököseként.