Mai szemmel jókat lehet derülni a Pixar korai kisfilmjein. Kifejezetten taszító a bájgúnár kalapos tücsök az André & Wally B kalandjai-ban (1984) vagy a ráncos csecsemő a Bádogbábu-ban (Tin Toy, 1988), de nélkülük megszületett volna-e a Toy Story (1995) vagy az Egy bogár élete (1998)? Valószínűleg nem.
A korai műremekek közül a mozgékony és játékos kislámpát bírjuk a legjobban. Egyszerű történet és szerethető szereplők teszik vonzóvá az alig háromperces kisfilmet, amelyben már megmutatkozik a Pixar fő erőssége: egy jól kitalált mozgással a leglélektelenebb tárgyat is érző emberként tudják megjeleníteni. A nagylámpa szülőkre jellemző elnézéssel csóválja a buráját az izgága kislámpa ugrándozásait nézve. A film Oscar-jelölést hozott, és bevonult a halhatatlanságba: a cég logójában is ugyanez a lámpa kalapálja bele az "i"-t a földbe. (A kisfilmet csak a Toy Story 2 előtt mutatták be a mozikban, 13 évvel később.)
A túlpörgött birka egy váratlan nyírás után depresszióba esik, de a nagy talpú, nyegle szarvasnyúl visszarázza az életbe. Bárgyú mese, de a Pixar alkotói itt használták ki legjobban a rövid műfajnak azt az előnyét, hogy a pár perces hosszt a két-három éves gyerekek is könnyedén be tudják fogadni. Kisgyerekbarát mozi vibráló színekkel és zenés rímekkel, a felnőttek abszurd szürrealizmusa miatt bírhatják. A hihetetlen család előtt mutatták be a mozikban.
A legkülönösebb és leghátborzongatóbb Pixar-film, de valamiért őrült, gerontofil humora hosszú időre befészkeli magát az ember fejébe. Skizofrén mese egy magányos bácsiról, akinek legnagyobb kincse a műfogsora. A gyönyörű őszi képek, a finoman faragott sakkbábuk és a bácsi szomorú ráncai költői magasságokba emelik ezt a pár percet. A hangvétel olyan borongós, mintha nem is a Disney-Pixar készítette volna, hanem mondjuk A belleville-i randevú búsfanyar rendezője, Sylvain Chomet. A három Oscar-díjas Pixar-kisfilm közül ez az egyik. (A másik kettő a Madarak a dróton és a Bádogbábu: a Bádogbábu a Toy Story kezdetleges előképe, amelyet valószínűleg akkor forradalmi újításai miatt díjaztak; a Madarak a dróton sokak kedvence, nekünk túl szimplának és bosszúszomjasnak tűnt.)
A Pixar második egész estés filmje óta mutat be rövidfilmeket az évente gyártott nagy mozi előtt. A negyedik filmtől kezdve (ez volt a Szörny Rt.) többet is: az egyik maradt továbbra is teljesen különálló sztori, de innentől kezdve egy vagy több olyan filmet is készítettek, amely az egész estés film egy szereplőjét vagy szituációját meséli tovább. A Barátod, a patkány a L'ecsó mellé készült oktatófilm, amelyben a két főszereplő patkány, Remy és Emile adja elő az elnyomott patkányok világtörténetét. Ellenállhatatlanul vicces megismerni a szőrös rágcsálók nézőpontját, és külön lehengerlő a filmben, hogy minden korrekt benne a latin nevektől kezdve a mitológiai utalásokig. Képileg talán a legsokszínűbb Pixar-film, félpercenként más animációs technikát használnak. A két rágcsáló 3D-ben hadonászik az iskolai tábla előtt, a magyarázó illusztráció azonban különböző 2D-s technológiák segítségével (stopmotion, rajz stb.) készült.
A rátarti bűvész és a sértődött nyúl közös jelenete klasszikus Tom és Jerry-történet. Pont ugyanúgy ütik-vágják, szeletelik, agyabugyálják és csépelik egymást, mint a felbőszült Tom és a röhögő Jerry. Ebben a kisfilmben a nyúl játssza a rafináltat, bár itt kicsit másképp alakul a történet. A nyúl megsajnálja a szétvert bűvészt, meg is lesz a jutalma, előrelép a karrierjében. A Wall-E előtt mutatták be ezt a kisfilmet, kis kompakt mestermű, amelyet főleg azért szeretünk nagyon, mert közben gyerekkori emlékek tolulnak fel (a Tom és Jerry miatt).
Kevésbé ismert kisfilm, egy kicsit talán szomorú a vége is, de éppolyan zseniális, mint a lista többi szereplője. A szünidei szuvenírek párhuzamos életét bemutató kisfilm hat évvel a Toy Story előtt készült, de már 3D-ben, hasonló ötletet felhasználva. A kéjvágyó hóember megveszekedetten próbál kiszabadulni hógömb-börtönéből, nem sok sikerrel, viszont Bobby McFerrin dudorászik kísérletezései alatt. Vicces, hogy John Lasseter rendező a női szereplők mellméretét utólag némileg szerényebbre szabta, amikor a kisfilm a Némó nyomában mellett megjelent DVD-n.
Mindkettő úgy zseniális, ahogy van. Legfőbb pozitívumuk ugyanaz: mielőtt véget érne a mozi varázsa, kapsz még egy kicsit a filmből. Levezetés, mint a cédén a bónusz track; viszont valószínűleg kevésbé élvezetes annak, aki nem látta hozzá a filmet.
A BURN-E egy kis villanyszerelő robotról szól, aki pár másodpercre tűnt csak fel a WALL-E-ben, most viszont megtudjuk, mi történt vele egész idő alatt. Végtelenül ironikus, ahogy a WALL-E főbb történései elzúgnak a háttérben, miközben a kis robot a saját kis lámpájával bíbelődik reménytelenül.
A Mike új autójá-t nem vetítették mozikban, csak a DVD-n van rajta. Nem túl trükkös sztori, Mike és Sully közös erővel tönkreteszik az új hatkerekű szuperjárgányt, hogy aztán gyalog induljanak munkába. Vesszenek az új kütyük. Imádtuk a Szörny Rt.-t, valamint minden Szörny Rt.-vel kapcsolatos dolgot, így főszereplőit is elnéznénk akárhány filmben.
A hihetetlen család-hoz készült kisfilmben az idegösszeomláson túlesett bébiszitter számol be az FBI-nak arról, hogyan mondott csődöt a különleges képességekkel bíró pelenkás szuperhős-csemetével. Az egész jelenet nagyszerű, de a legviccesebb pillanat, amikor Kari, a bébiszitter karikás szemmel alszik a széken egy poroltóval, és már automatikusan fújdogálja a gyereket. Csak pár kocka került bele a filmbe, a teljes jelenet rövidfilmként a DVD-n debütált.
Meglepően filozofikus mű a Pixar stúdióból. Wayne Dyer, számos önsegítő könyv és elmélet szerzője ihlette (külön vetítést is tartottak neki köszönetképpen!), de a film nem ezért jó. Frappánsak a kiválasztott nappali és éjszakai jelenetek (főleg a medencés lányokkal való viccelődés), és persze lehengerlően izgalmas az ötlet, ahogy a két elvont fogalom, a Nappal és az Éjszaka vizuálisan megjelenik, összeverekszik, majd megbékül. Mint a legtöbb Pixar-film, ez is tele van ezernyi apró képi ötlettel, például a forrás csobogása jelenti a Nappal reggeli pisilését, a vonyító farkas az Éjszaka vonzalmát a napozó lány iránt.
A legszuperebb, a legmeghatóbb, a legviccesebb, a legszeretnivalóbb. Bájos, de nem gejl; gyermeki, de nem gyermeteg - szóval telitalálat. Amikor véget ér (alig hat perc), azt sajnálod, miért nem csináltak belőle egész estés rajzfilmet. A Pixar alkotóinak az a képessége, hogy pár perc alatt eleven, összetett karaktereket skiccelnek fel, semelyik más kisfilmben nem ennyire nyilvánvaló, mint a Kissé felhős-ben. Töredék idő alatt éppen annyira kedves és szeretnivaló hősöket ismerünk meg, mint akármelyik egész estés Pixar-filmben. A gólyák szorgalmasan hordják a földre a kendőbe bugyolált újszülötteket, akiket a felhők formáznak meg. Ugrándoznak a cuki kisállatok, gügyögnek a babák, csak egy bumfordi szürke felhőnek nem sikerül mást összegyúrnia, csak szúrós sünt, harapós krokodilt, cápát. Az ő gólyája emiatt egy kissé viharvert, de mindhalálig lojális. Közben azt is megtudjuk, hogyan születik a vihar.