Szőr Austin Powers + Kicsikém + Aranyszerszám (Austin Powers: International Man of Mystery, 1997; Austin Powers: The Spy Who Shagged Me, 1999; Austin Powers in Goldmember, 2002) Az Austin Powers-sorozat elsősorban a James Bond-filmeket parodizálja, de (a kanadai) Mike Myers úgy nyilatkozott, hogy a figura azért született meg, mert mindig is szeretett volna angolt alakítani egy komédiában, főleg az apja miatt, aki nagy rajongója volt a Peter Sellers és Alec Guinness főszereplésével készült brit vígjátékoknak. Myers egyszer viccből angol akcentussal tette a szépet a feleségének, aki javasolta neki, hogy írja le a monológot. Ebből nőtt ki aztán az első film forgatókönyve.
A vonzónak éppenséggel nem nevezhető, ronda fogsorú Austin Powers az ellenállhatatlan James Bondot figurázza ki azzal, hogy megmagyarázhatatlan módon döglenek érte a nők, de a filmekben számos, nem a Bond-filmekhez kapcsolódó popkulturális utalás is van a 60-as, 70-es évekből, a Beatles például többször előkerül. Az Aranyszerszám pedig már saját magát is kifigurázza: a filmben Steven Spielberg Austinpussy (utalás az Octopussy című James Bond-filmre) címmel, Tom Cruise és Gwyneth Paltrow főszereplésével filmet forgat Austin Powersről. Az ügynök utoljára 2002-ben bukkant fel a mozikban, Myers pedig a 2008-as Love Guru bukása után tűnt el, de nemrég ismét napirendre került a negyedik Austin Powers-film ötlete. * * * A balfácán + Zsenikém (Get Smart, 1965-70; Get Smart, 2008) A magyarul A balfácán címen futó Get Smart egy öt évadot megélt amerikai sorozat volt a 60-as évek második felében, amelynek Mel Brooks és Buck Henry volt a szülőatyja. A megrendelés úgy szólt, hogy James Bondnak és a Rózsaszín Párduc-filmek Clouseau felügyelőjének a népszerűségét kell meglovagolni, amire Brooks úgy reagált, hogy "még soha senki nem csinált sorozatot egy idiótáról. Úgy döntöttem, én leszek az első". A bénázó titkosügynök (Don Adams), akinek végül mindig mázlija van, és jóval rátermettebb kolléganője (Barbara Feldon) filmtörténetet írt: a negyedik évadban összeházasodtak, az ötödikben pedig ikreik születtek, így Feldon figurája lett az első nő egy népszerű tévésorozatban, aki megtartotta az állását a házasság és gyerekvállalás után is.
A sorozat alapján először 1980-ban A meztelen bomba címmel készült nagyjátékfilm, amit egy 1989-es tévéfilm (Get Smart, Again!) követett, majd a 2008-as film Steve Carell-lel és Anne Hathaway-jel a főszerepben. A filmben megtartották az alapfelállást, miszerint Maxwell Smart folyton beég tapasztalt kolléganője előtt, és azt is, hogy Hathaway figurájának, a 99-es ügynöknek sosem tudjuk meg az igazi nevét. A film két mellékszereplője, Bruce és Lloyd saját spin-off filmet is kapott, de egy rendes folytatást is terveznek hozzá már évek óta, ami egyelőre megrekedt a forgatókönyv fejlesztésének stádiumában. * * * Johnny English + Johnny English újratöltve (Johnny English, 2003; Johnny English Reborn, 2011)
Rowan Atkinson először az 1983-as, Soha ne mondd, hogy soha című filmben került James Bond közelébe: a Sean Connery főszereplésével készült, nem hivatalos Bond-filmben komikus színfoltot jelentett mint egy meglehetősen béna külügyi képviselő a Bahamákon, aki a titkos találkozóra érkezve már messziről kiabálja, hogy "Mr. Bond!". A Johnny English-filmekben aztán már a teljes játékidőt uralja idióta figurájával, akihez képest még Maxwell Smart is maga a megtestesült profizmus. Abban viszont hasonlít Smartra, hogy csakis mások akadályoztatása/halála miatt kap lehetőséget igazi kémtevékenységre, és hogy a folyamatos baklövések ellenére végül valahogy English is mindig kikecmereg a szorult helyzetekből. * * * Drágám, add az életed! (Spy Hard, 1996)
Leslie Nielsen három Csupasz pisztoly után úgy gondolta, jó ötlet még egy akciófilm-paródiát csinálni, amiben a változatosság kedvéért egy James Bond-szerű figurát alakít. Sajnos azonban a világ megmentése ebben a filmben rengeteg fárasztó poénnal jár, amik - ahogy a Variety kritikusa megjegyezte - leginkább olyan hatást keltenek, mintha a Csupasz pisztoly-filmek kivágott jelenetei lennének. A filmnek egy viszonylag jópofa része van: a zenész-humorista Weird Al Yankovic Bond-filmeket megidéző és kifigurázó főcíme, amit teljes egészében meg lehet nézni itt. * * * Bosszúállók (The Avengers, 1961-1969; 1998) Az eredeti Bosszúállók-sorozat 1961-től '69-ig futott, azaz megelőzte James Bondot, aki csak 1962-ben lépett színre a Dr. Nó-ban (persze a könyvsorozat már korábban indult, 1953-ban). A sorozat több jelentős átalakuláson, színész- és szerepcserén ment át menet közben, a '98-as filmben Emma Peel szerepel, aki '65 és '68 közt volt John Steed partnere. A Ralph Fiennes és Uma Thurman főszereplésével készült filmváltozatban megtartották azt a szórakoztató ellenpontozást, hogy Steed egy letűnt korszak tökéletes angol úriembereként jelenik meg, Peel viszont extravagáns, szexis bőrszerkókban jár.
A film szereposztását már önmagában humorosnak szánták azzal, hogy a főgonosz szerepét a legikonikusabb James Bondra, Sean Conneryre bízták, de a nézők és a kritikusok többsége nem értékelte sem ezt, sem a film többi poénját. A Bosszúállók anyagilag is megbukott, és kilenc Arany Málna-jelölést gyűjtött be. E szerző szerint ugyan a film szándékos bugyutasága kifejezetten kedves, de tény, hogy az alkotók elszámították magukat: az eredeti sorozat rajongóinak nem jött be, mert úgy érezték, elveszett a sorozat lényege, azok pedig pláne nem voltak vevők a film fura univerzumára, akik nem ismerték a sorozatot. Ráadásul a tesztvetítésen leszerepelt első, majdnem kétórás változatot megvágták másfél órásra, ami sokak szerint teljesen inkoherenssé tette a történetet. * * * OSS 117: Képtelen kémregény + OSS 117: Rio ne répond plus (OSS 117: Le Caire nid d'espions, 2006; OSS 117: Rio ne répond plus, 2009) "Franciaország válasza James Bondra" jelen pillanatban azért a legérdekesebb, mert az idei év egyik leglelkesebb fogadtatásban részesült filmjének, a The Artist-nak a rendezője, Michel Hazanavicius csinálta, a főszerepben Jean Dujardinnel és Bérénice Bejóval, akik aztán a The Artist főszereplői is lettek. Az idézett reklámszöveg egyébként hazudik: az OSS 117-es ügynök megelőzte James Bondot: az első regény, amiben felbukkan, 1949-es, míg Ian Fleming első Bond-könyve 1953-ban jelent meg. A termékeny Jean Bruce '63-as haláláig kilencvenegy OSS 117-es könyvet írt, halála után pedig özvegye, majd gyermekeik folytatták a sorozatot, aminek az utolsó kötete 1992-ben jelent meg.
Az első filmváltozatot 1957-ben mutatták be, amit a 60-es és 70-es években további filmek követtek. Hazavicinus két filmje viszont nem folytatta, hanem kifigurázta a sorozatot, az 50-es és 60-as évek más kémfilmjeivel együtt. Ügynöke meglepő könnyedséggel dolgozik: az első, 1955-ben játszódó filmben a Közel-Keleten tesz rendet, a '67-ben játszódó folytatásban pedig Rióba utazik fülön csípni egy náci háborús bűnöst, miközben természetesen szerelmi kalandokba is bonyolódik. * * * Titkolt titkosügynök + Két tűz között (La totale!, 1991; True Lies, 1994) Amikor James Cameron a Terminátor és a Terminátor 2 után harmadszor is összeállt Arnold Schwarzeneggerrel, hogy több mint százmillió dollárból megcsinálja a Két tűz között-et, hamar feledésbe merült, hogy remake-ről van szó: a francia eredetiben Thierry Lhermitte és Miou-Miou alakították a házaspárt, akiket a sikeres amerikai verzióban Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis formált meg. A baltával faragott, akcentusos akciósztár ugyan fikarcnyi James Bondos eleganciát sem képes felvonultatni, de ez némi plusz humort visz a jelenetbe, amikor tangózásával kábítja a rossz oldalán álló Tia Carrerét.
Az akciókomédiából főleg az derül ki, hogy sajnos rombolóan hat az ember házaséletére, ha titkosügynök: Schwarzenegger figurája kénytelen hétköznapi, sokat utazó üzletembernek kiadni magát a felesége előtt, aki alaposan elunja magát érdektelen férje mellett, és a férfi egyszer csak megneszeli, hogy a nő megcsalta - méghozzá egy magát titkosügynöknek kiadó autókereskedővel. * * * Kiskorú titkosügynökök Szinte külön alműfajjá váltak a gyerekkémeket felvonultató filmek. Minden a Spionfióká-val (If Looks Could Kill, 1991) kezdődött, az akciókomédiával, amiben a túlkoros tinédzser Richard Griecót (18 évest játszik, de 25 volt a forgatáskor) összekeverik egy CIA-ügynökkel, ő meg rájön, hogy ezt tulajdonképpen nem bánja. Aztán jött az USA-ban rögtön videóra száműzött, nálunk moziban is vetített A dupla nullás kölyök (The Double 0 Kid, 1992), amiben a 80-as évek tinisztárja, a tavaly elhunyt Corey Haim hackerkedik a világ megmentése érdekében.
Robert Rodriguez 2001-ben szabadította ránk a Kémkölykök-et, akiket három film után ugyan nyugdíjazott, de idén egy új generációval folytatta a sorozatot, kevés sikerrel. Aztán ott volt még az ÖcsiKém (Agent Cody Banks, 2003), a titokban a CIA-nak dolgozó tinivel. Sikerén felbuzdulva sebtében összecsapták a folytatását, de a 2004-es film már épphogy csak behozta az árát, úgyhogy Cody Banks ügynök is visszavonult. Nem sokan látták Alex Pettyfer filmes bemutatkozását, a 2006-os Az első bevetés-t (Stormbreaker) sem, annak ellenére, hogy Ewan McGregor alakította a filmben a főhős bankban dolgozó bácsikáját, akiről persze kiderült, hogy valójában az MI6-nek dolgozik. |