Herrer Sára: Nagyon kis egérke voltam

Herrer Sára játszott a Sorstalanságban, a Szégyen című Szemle-nyertes tévéfilmben, a Csalfa Karma websorozatban, és öt éven át láthattuk az Életképekben. A legnagyobb népszerűségre mégis akkor tett szert, amikor elénekelte a Mizu című számot a rádióban. Ezt a feldolgozást eddig közel egymilliószor nézték meg a YouTube-on. A 23 éves színésznő elmeséli, mennyire unja már ezt a dalt, hányszor próbált felvételizni a Színművészetire, miért szereti a vodkát, és hogyan égette le magát a Barátok közt producere előtt. Azt is bevallja, hogy néha nehezére esik komolyan venni saját magát, valamint, hogy borzasztóan gyáva ahhoz, hogy saját dalokat írjon.

- Amikor rákerestem a nevedre a Google-lel, első találatként a Herrer Sára és Trokán Anna cickóskodik a Casinóban című cikk jött fel. Zavar az ilyen típusú figyelem?

- Hazudnék, ha azt mondanám, nem lehetett arra számítani, hogy ha az ember leforgat egy ilyen jelenetet, nem lesz egy minimális csámcsogás. Amíg nem találkozom szembe vele, hogy valaki próbál ezzel provokálni, addig nem igazán zavar. Van egy ismerősöm, akivel úgy találkoztam, hogy bemutatkoztunk, és közölte, hogy "én láttam a cicidet". Akkor nem tudtam hirtelen mit kezdeni a helyzettel.

- Férfimagazinok megkerestek már?

- Nem én leszek, akit meg fognak keresni, de nem sajnálom.

- Nem vállalnál ilyet? A népszerűség növeléséért sem?

- Nem. Nincs szükségem rá. Ha nagyon szerettem volna népszerű lenni, akkor biztos be tudtam volna vállalni egy-két hirtelen népszerűséget hozó dolgot. De ez a világ tőlem egy kicsit távol áll.

- Miket nem vállaltál el?

- Például tehetségkutatókat. Nem egyszer játszottam el, hogy elmentem, és kisétáltam szerződéssel a kezemben, vagy nem írtam alá. Kíváncsi voltam, meddig jutnék el. Aztán mindig rájöttem, hogy ez nem biztos hogy nekem való.

- Miből élsz?

- Még együtt élek a családommal, egyelőre nem kell fenntartanom magam. De folyamatosan dolgozom. Voltam másfél évig eladó egy boltban az egyetem mellett, utána voltam üzletvezető egy designercégnél, ott dolgoztam eladóként is. Felmondtam a suli miatt, most úgy néz ki gyerekekre fogok vigyázni. Ezek a forgatásos dolgok nagyon jók, meg könnyű pénzkeresési lehetőségnek tűnnek, de ebből nem lehet megélni, nem egy rendszeres munka. Sokszor fura volt, amikor a boltban odajöttek, hogy te nem az Életképek-ben vagy, mit keresel itt? Sokan más világnak képzelik el, ha az ember csinál egy-két filmet. Nem tudom, mit hisznek, a közszolgálati tévé milyen gáláns gázsikat utal át.

Herrer Sára válaszol a pszichiátriában használt Eysenck-féle személyiségteszt kérdéseire

- Van művészember a családodban?

- Apukám zenész. Most épp külföldön él, és éttermekben, bárokban zenél. Nagyon sokat hajózott, amikor kicsi voltam. Zongorázik, basszusgitározik, tangóharmonikázik.

- Sokat volt távol gyerekkorodban? Eltűnt félévente?

- Igen.

- De együtt voltak a szüleid?

- Akkor még igen. Nyolcéves koromban váltak el.

- Mindig támogatták színészi ambícióidat?

- Földessy Margithoz jártam, ahova apukám vitt el annak idején. Anyukám sokkal kritikusabb, ezért tőle tartok is ilyen helyzetben. Sokszor visszacsapkodott a földre. De támogatott.

- Anyukád hogyan kritikus?

- Ő is tanult énekelni, és abban is nagyon kritikus. Óvónőként dolgozik, tehát alapjáraton kicsit földhözragadtabb, mint apukám. A Károli Gáspár Egyetem kommunikáció szakára járok most - ezt is nagyjából miatta csinálom. Mindig próbált terelgetni, hogy azért nem minden a zene és a színházasdi, és hogy legyen valami diplomám, ami biztonságot ad.

- Apukád, aki benne van a showbusinessben, nem intett óva?

- De. Természetes, hogy féltenek.

- Mi tetszett Földessy Margitnál?

- Nagyon kis egérke voltam, amikor odakerültem. Hetedikes vagy nyolcadikos lehettem. Ott nyíltam ki igazából. Az elején csak énekórákra jártam föl, mert apukám ott volt korrepetitor. Aztán megtetszett a közeg, és ott ragadtam. Teljesen más társaság, mint ami egy suliban van. Ki kell állni többiek elé szerepelni, amit nekem meg kellett szoknom. De szerintem ez mindenkinek használ. Aki jó időben kerül oda Margithoz, az sokat tud emberileg nyerni, nyitottabb lesz a világra.

- Egy ismerősöm, aki járt oda, egy teadélutánhoz hasonlította.

- Attól függ, hány éves korban csinálja. Korosztályonként vannak a csoportok. 14 éves koromban én nem azzal mentem oda, hogy színésznő szeretnék lenni, hanem egyszerűen különórának tekintettem. 17-18 éves korban jönnek csak az ambíciók, amikor az emberek azért vannak ott, mert mondjuk a Színműre szeretnének felvételizni.

- Te meddig maradtál ott?

- Hetedikes-nyolcadikos voltam, amikor kezdtem, és körülbelül három éve hagytam abba.

- Nem akartál a Színművészetire menni?

- Dehogyisnem, háromszor felvételiztem. Az első felvételimen a harmadrostán rúgtak ki, a másodikon a második rostán, az utolsón az elsőn. Így lassan az én lelkesedésem is alábbhagyott. Nekem nagy csalódás volt, sokáig csőlátással úgy gondoltam, hogy én csak ezt szeretném csinálni, és addig felvételizek, amíg fel nem vesznek. Rossz volt szembesülnöm azzal, hogy nem vagyok elég kitartó.

- Mondtak valamit, hogy mi a baj veled?

- Sok mindent mondtak, hogy modoros vagyok meg ilyenek. Biztos sok rossz dolog is rámragadt menetközben.

- Nem akarod megpróbálni többet?

- Nem hiszem, most már két évet kihagytam. Sok munka lenne visszazökkenni ebbe a közegbe, és persze sok gyávaság van bennem értelemszerűen.

- Azt hallottam, hogy a felvételin rosszabb esélyekkel pályáznak a budai úrigyerekek, mint akik alulról érkeznek. Te budai úrigyerek vagy?

- Az úritól távol állok, de budai vagyok.

- Gondolod, hogy ez probléma lehetett?

- Nekem a sorozatról mondták, hogy nem nagy előny. Bár az Életképek-ben a szereplők háromnegyede képzett színész, nagyon jó emberekkel dolgozhattam.

- Szabó Erikát is fölvették, és Erdélyi Tímeát is.

- Szerintem sose lehet tudni, hogy éppen mi kell egy felvételire, milyen embereket keresnek.

- Hogy kerültél bele a Sorstalanság-ba?

- Az még a sorozat előtt volt. Margithoz gyakran jönnek be casting directorok órákat nézni, kérnek embereket Margittól válogatásokra. Marcell (Nagy Marcell a Sorstalanság főszereplője - a szerk.) is margitos volt.

- Melyik jelenettel castingoltak?

- Ha jól emlékszem, a sírós jelenettel.

- Koltai Lajosnak ez volt az első filmje. Látszódott rajta a tanácstalanság?

- Ha látszódott is, nem vettem belőle észre semmit, hiszen én tízezerszer tanácstalanabb voltam. Életem első forgatása volt, amelyen körülbelül azt sem tudtam, milyen nyelven beszélnek körülöttem.

- Ahogy haladt a forgatás, valamennyire el tudtad engedni magad?

- Pont ez a sírós jelenet nagyon megmaradt bennem. Előtte szinte leállt a forgatás, egy órára félrehívott minket Sutyi bácsi, és beszélgetett velünk. Fel tudott oldani.

- Találkoztál Kertész Imrével?

- Találkoztam. Azt hiszem, a Szemlén is találkoztunk, meg utána is volt még rá alkalom.

- Mondott valami jót? Mégis a gyerekkori szerelmét játszottad.

- A bemutatkozáson nem jutottunk tovább. Én azért elég kis porszem voltam. Biztos megmaradt volna bennem, ha kapok valami kis külön történetet.

- Mit tartottál a végeredményről?

- Abban az időben elég negatív kritikákat kapott, ha jól emlékszem. Ha benne van az ember, más fejjel gondolkozik. Nagyon örülök hogy szerepelhettem benne.

- Próbáltam tájékozódni az Életképek-ről, de egyik ismerősöm sem látta. Gondolom, ezzel a te ismerőseid is így vannak. Nem furcsa olyan dolgot csinálni, ami nem neked szól?

- Én találkoztam igenis nem egy fiatallal, aki nézte. Amikor forgattuk, akkor is megállítottak fiatalok. Sosem tudtam, mennyi ebből a provokáció és mennyi az őszinte érdeklődés, ezért volt, hogy nagyon rosszul reagáltam ilyen helyzetekben. Fura volt az is, hogy amikor bementem egy új suliba, nem egy ember mondta, olyan ismerős vagy valahonnan, nem találkoztunk már valahol? Nem tudom, lehet. Szórakozóhely, iskola? Félórás kör után jön a kérdés: nem abban a sorozatban? Jaj, de, igen.

Részlet az Életképek című tévésorozat ötödik epizódjából

- Te nézted?

- Egy-egy részt muszáj megnézni, hogy az ember lássa, hogy mit csinál, hogy mozog. például én örökké fejeket tudok vágni, sokat grimaszolok. Nagyon hálás vagyok, hogy bekerültem ezek közé az emberek közé. Nagyon megszerettem őket. Hegyi Barbara és Kulka János is terelgetett az öt év alatt folyamatosan.

- Megmaradtak ezek a barátságok?

- Már két éve nem forgatunk. Értelemszerűen már nincs az a szoros kapcsolat, de előfordul,hogy találkozunk.

- Egyszer csak vége szakadt a sorozatnak?

- Az elején az volt, hogy leállunk pár hónapra, és utána folytatjuk, de sajnos nem folytattuk.

- A Barátok közt megfordult a fejedben?

- Egyszer még az Életképek előtt elkeveredtem egy Barátok közt-válogatásra. Nem is tudom, hogy kerültem oda, és nem is lett belőle semmi. Valamiért nem nagyon gondolkoztam napi sorozatokban.

- Milyen szerepre pályáztál?

- Nem emlékszem. de hogy voltam castingon, az biztos, mert amikor a Csalfa Karma forgott, ami szintén MUF produkció volt (Magyar Grundy UFA Kft., Kalamár Tamás cége - a szerk.), akkor előkaparták rólam azt a több évvel ezelőtti fotót.

- Hogy tekintenek a színészek a Barátok közt-re? A végső állomás?

- Szerintem volt olyan időszak, amikor nagyon elhatárolódott, ki csinál sorozatot, és ki csinál művészszínházat. Szerintem ma már kezd összecsúszni, mivel mindenki próbál megélni valamiből.

- Olyan nem nagyon volt, aki sorozatból indult, és aztán lett belőle valaki.

- Aki belecsöppen ebbe a médiaközpontú világba, az szerintem marad is ebben. Az Életképek-ben nagyon jó volt havi rendszerességgel forgatni, színészek között lenni, de nagyon örülök annak, hogy ez nem volt médiaközpontú. Bele lehetett kóstolni, hogy milyen ez, de nagyon finoman. Én valahogy sosem vágytam erre, ez tőlem picit idegen.

- Amikor Kinizsi Ottóval forgattatok, megbeszéltétek a tévés múltatokat?

- A Szégyen-re gondolsz? Mert a Csalfa Karmá-ban is dolgoztunk együtt, ő volt a Kalamár Tamás asszisztense.

- Igen, a Szégyen-re. Kibeszéltétek a közszolgálati és a kereskedelmi szappanoperák közötti különbségeket?

- Nem igazán. A Szégyen-t én komoly munkának tartom. Sok görcs és teljesítési vágy volt mindkettőnkben, szóval nem nagyon kerültek szóba a sorozatok.

- Nehéz volt, hogy amikor azt a filmet forgattátok állandóan egzaltált állapotba kellett hozni magadat?

- Nekem nehéz feladat volt az egész. Szerettem volna végre normálisan megcsinálni valamit, nem csak ilyen lebegősen, hogy "hű, de jó, hogy itt vagyok". Nem volt könnyű fenntartani folyamatosan egy nyomasztó lelkiállapotot. Az a pár nap, amikor intenzíven forgattunk, nem volt vidám. Nem úgy ment, hogy két jelenet között kimegyek, és hatalmasakat visongok valami viccen, amit éppen valaki mesél. Ráadásul nekem ez volt az első vetkőzős feladatom, arra is rágörcsöltem. Utólag kiderült, Ottó is.

- Mi volt a legnehezebb ebben a munkában?

- Ha nagyon őszintén akarok felelni, akkor az, hogy komolyan tudjam venni saját magamat. És az, hogy elhiggyem, hogy meg tudok ilyesmit is csinálni. Erre Károly (Esztergályos Károly, a Szégyen rendezője - a szerk.) nagyon jó partner volt. Azt éreztem, hogy komolyan vesz. Sokszor ki tud jönni a gyerekes énem, főleg ha zavarban vagyok. Forgatáson és az életben is gyakran ebbe menekülök.

- Megkérdeztétek tőle, hogy miért titeket választott?

- Nagyon becsülöm benne, hogy be merte vállalni, hogy két sorozatszínésszel dolgozzon. Én egyszer már dolgoztam vele, az Örkény-egypercesek-ben volt pár perces jelenetem. De rákérdeztünk. Egyszerűen annyi volt a válasz, hogy mert azt gondolta, mi ezt meg tudjuk csinálni. Úgy tudom, nem okoztunk neki olyan nagy csalódást. De ez nagyon nagy bizalom, amit megelőlegezett mindkettőnknek.

- Következő munkád a Casino című tévésorozat volt. Papíron jónak tűnt?

- Nagyon hirtelen jött az a forgatás. Azt hittem, hosszabb életű dolog lesz. Lehetett volna hagyni neki hosszabb kifutási időt.

- Szerinted miért nem kattantak rá az emberek a Casinó-ra?

- Tényleg nem tudom.

- Figyeled a castingokat?

- Van egy-kettő, amiről értesülök, de nem vagyok ebben a körben annyira benne, mint sokan hiszik. Nem tartom magam színésznek sem. Amikor azt mondják rám, hogy színésznő, rosszul érzem magam, hogy más keményen végigcsinálja az egyetemet öt éven keresztül, rám pedig csak rám akasztják ezt a titulust.

- Játszottál a Szinglik éjszakájá-ban is, ugye?

- Igen, tényleg, az is volt.

- Az a film több színésznő pályájában törést jelentett, például Hámori Gabriella utána el is hagyta az országot. Neked mit hozott?

- Nekem a Szinglik éjszakája is egy hirtelen jött munka volt. csak egy egynapos forgatás volt.

- Beszéljünk egy kicsit a zenei karrieredről. Nyilván a Mizu című számból készült feldolgozásotokkal lettél ismert. Számít, hogy egymillióan néznek meg valamit a YouTube-on?

- Meglepődtem, senki sem számított erre. Teljesen véletlen dolog volt. Egy baráti társaság ez a zenekar (Kesh - a szerk.), régóta ismerem őket. Egyszer csak szóba került, hogy mi lenne, ha elmennék hozzájuk vokálozni. Volt egy-két koncert, menetközben tanulgattam meg a számokat, és akkor egyszer csak jött a Petőfi Rádiótól az akusztikus felkérés. Kitalálták a fiúk, hogy legyen a Mizu. Én akkor pont itthon sem voltam, de az egyik próbán mondták, hogy mégiscsak viccesebb, ha ezt egy lány énekli. Zenekari szempontból nem ezt várták a fiúk. Viszont az nagyon jó, hogy sok emberrel meg tudtuk szerettetni a zenekar saját számait is ezáltal.

Kesh: Mizu (Fluor Tomi-feldolgozás)

- Miért ilyen biztonsági játékot csináltatok ebből a számból? Miért ilyen öreges?

- Arra gondolsz, hogy miért ilyen bossanovás a feldolgozás?

- Inkább arra, hogy miért nem csavartatok rajta jobban.

- Nem gondolkodtuk ezt túl. Azt tartottuk viccesnek, hogyha egy nagyon popszámot megpróbálunk komolyabb stílusba átrakni. A zenekarunk nem vérprofi halálosan képzett zenészekből áll. Azt szokták mondani a fiúk, hogy ők megpróbáltak bossanovát játszani, de lehet, hogy az sem sikerült.

- Most már nagyon unjátok ezt a számot?

- Kicsit igen. A Mizu-feldolgozás miatt nagyon sok fesztiválra bekerültünk a nyáron, végig játszottuk ezt a számot. Most volt egy koncertünk október 1-én a Dürerben, ahol elhatároztuk, hogy nem fogjuk játszani. Kiváncsiak voltuk a reakcióra, de nem láttam felháborodott tömeget.

- Miért nem csinálsz már egy saját lemezt?

- Ezt már sokan megkérdezték. Nagyon szeretnék saját zenét csinálni, de még nagyon picinek érzem magam ahhoz, hogy saját zenéket írogassak. Most egyelőre elvagyok. A mizus dolog valamilyen szinten nekem is visszajelzés volt. Mostanában kezdtem rájönni, hogy szeretném ezt csinálni, és akár saját dolgot is szívesen csinálnék.

- Hallottam, hogy Magyarország legmenőbb dalszerzője is felfigyelt rád, és egy közös szerzemény van kilátásban.

- Találkoztunk párszor, volt is róla szó, sajnos borzasztóan gyáva vagyok, és amikor odaáll valaki, hogy írjunk egy számot, én leblokkolok.

- Tizenegyedik lettél a legszebb harminc alatti színésznőket összegyűjtő listánkon. Elégedett vagy a helyezéssel?

- Igen, eleve annak is örültem, hogy bekerültem. Tudom, hogy nem véresen komoly dolog, de legyezgette a hiúságomat.

- Valóban végigtaroltad az összes házibulit, ahova betetted a lábad - ahogy azt a kollégám feltételezte abban a cikkben?

- Nem. Vannak olyan időszakaim, amikor nagyon sokat tudok bulizni, de most épp egy csendesebb időszakomban vagyok.

- Honnan a nagy szerelem a vodkával?

- Nem bírok nagyon feleseket inni. A vodka az egyetlen jó rövidital szerintem, egész nyáron ez volt a sláger.

- Miért vállaltad el a Csalfa Karmá-t?

- Egyszer csak elhívtak egy válogatásra. Odamentem, és délután már arról volt szó, hogy aláírom-e a szerződést. Sok gondolkodási időm nem volt. Miért vállaltam el? Nagyon szeretek forgatni. Meg nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy húszszor át kéne gondolnom mindent.

A Csalfa Karma első része

- Mik voltak a munka szépségei?

- A társaság: nagyon jó volt. Az volt a mázlim, hogy nagyon közel állt hozzám ez a kicsit szerencsétlen, bohókás karakter. Sok vicces egybeesés is adódott, például a designervilág. Nagyon szerettem csinálni. Nem gondolkoztam rajta sokat hogy elvállaljam e.

- Milyen arc Kalamár (Kalamár Tamás a Barátok közt és a Csalfa Karma producere - a szerk.)?

- Kedves. Emlékszem, mennyire zavarba hozott, amikor először találkoztunk. Bemutatkoztam neki, és az volt rá a válasza, hogy én tudom, hogy te ki vagy. Mire olyan zavarba jöttem, hogy le is égettem magam az első pillanatban rettenetesen.

- Érezted benne azt a nagy tudást, amit felhalmozott a szappanoperák készítése terén?

- Barna (Tóth Barnabás, a sorozat rendezője - a szerk.) talán kicsit lassabban dolgozott, mivel ő filmesebben csinálta a dolgokat. Folyamatosan szorított minket az idő, és ezért néha Kalamár odajött, taktaktak, és mindent elintézett. Pörgősebb munkához van hozzászokva, nem gondolkozik órákat egy beállításon. Ebben a műfajban nem biztos, hogy ez negatív. Jó lett szerintem a Csalfa Karma képi világa. Rosszabb visszajelzésekre is számítottunk. Amennyire egy websorozatot el lehet szórni az emberek között, ahhoz képest sokan nézték. Sok ismerősöm mondta, hogy basszus ez tényleg olyan, hogy leülsz megnézni egyet, és kíváncsi vagy a többire.

- Igaz, hogy Barna próbált finom kis poénokat belerakni, amit aztán Kalamár kivágott?

- Voltak benne finom poénok, nem tudom, mennyit vágtak ki belőle. Eleve a szöveg is ilyen volt, jól használható. Nem biztos, hogy sikerült, de néha próbáltunk szitkom-jellegű poénkodásokat is belecsempészni.

- Most jársz kommunikáció szakra. Ezzel semmi célod nincsen?

- Nem tudom. Az ELTE filmszakára annak idején azért jelentkeztem, mert úgy voltam vele, hogy míg a Színművészetire fogok felvételizgetni, addig jó lenne a film közelében maradni. Aztán a Színműs dolog elapadt valahogy, mégis az ELTE-n ragadtam. Most úgy érzem, hogy amíg időt húzok, addig legalább tanulok valamit. Kicsit menekülés ez, hogy át tudjam gondolni, mit szeretnék. Olyan időszakom van, hogy fogalmam sincs, mit akarok. Nagyon furcsa állapot. Jó dolog a forgatás, de színésznek nem mondhatom magam, jó dolog a zenélgetés, de zenésznek nem mondhatom magam, úgy hogy most elég talajtalan vagyok pár éve. Az a baj, hogy közben érzem, hogy megy el az idő. Fiatal vagyok, de 23 évesen nagyon tudom irigyelni azokat az embereket, akik már tudják, mit szeretnének. Örülnék, hogyha azt mondhatnám, hogy mondjuk műkörmös akarok lenni, mert az egyszerű út lenne. Most az van tervben, hogy egy kis időre kimennék külföldre,vagy jó lenne éjjel-nappal castingokra járni, de tudjuk, hogy az itthoni filmes világ nem így működik. Nagyon örülök minden lehetőségnek, ezért is van, hogy nem gondolok mindent huszonhatszor át.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Borzasztó ember vagyok, nagyon kevés filmet nézek. Amit utoljára láttam és tetszett, az a Mr. Nobody volt, de azt is egyhónapos könyörgés után sikerült megnéznem. Az elmúlt három hónapból nem tudnám felsorolni, milyen filmeket játszottak a mozikban.