Liliomfi (1954) Húszévesen, még a főiskola alatt játszhatta el az ifjú Schnaps szerepét Makk Károly Liliomfi című filmjében. Mindössze egy jelenetet kapott, de az nagyon is emlékezetes: májkrémszínű frakk-kabátban, zöld bársonysipkában, göndörített fürtökkel és rozsdás bajuszkával pattan ki egy hintóból a balatonfüredi vendégfogadó előtt, ahol hamar bohóccá alázzák, liszttel hintik be, ő pedig lebucskázik a pincelépcsőn, és egy boroshordóban köt ki.
"Meghökkentően szabálytalan, érdekes arca, színészileg megteremtett mélységes, ártatlan ostobasága közszeretetet váltott ki. Schnaps úrfival megkerülte a szolgálati utat, kihagyta a szamárlétra lassú emelkedését. Teljes kedélykészletével, szarkazmusával és groteszk élettapasztalatával hódíthatott" - írta erről a szerepéről Molnár Gál Péter.
- - - Két emelet boldogság (1960)
A szocialista emberré válás nem könnyű folyamatát mutatja be Herskó János filmje. Az átváltozóművésznek is kiváló Garas az egyes számú hölgyfodrászati szalon versenygyőztes dolgozóját alakítja figarós bajuszkával. Feltűnően vonzó felesége (Krencsey Mariann) lefitymálja férje ügyködését, házasságuk hamar fel is bomlik: az asszony megszökik egy másik férfival. A fodrászt legközelebb már egy szemüveges, szende hölggyel látjuk az oltár előtt állni. Garas ebben a filmben játszott együtt először későbbi meghitt barátjával, Törőcsik Marival.
- - - Két félidő a pokolban (1961) Az 1956-os A csodacsatár-ban még csak a nézőtéren látjuk, ahogy panamakalapban szurkol a nemzeti válogatottnak, ám öt évvel később Fábry Zoltán filmjében a pályára is lép. A történet 1944-ben játszódik Ukrajnában, ahol a magyar munkaszolgálatosok zord körülmények között sínylődnek. A németek kitalálják, hogy a Führer közelgő születésnapja alkalmából magyar-német frontmeccset kellene játszani: kell egy csapat. Így kerül a képbe Steiner, a zsidó század kerek szemüveget hordó, kissé púpos, rekedt hangú tagja - őt játssza Garas.
Steiner noha kétballábas, de az anyja életére esküszik, hogy alkalmas a posztra (később kiderül, hogy az anyja már nem is él). Bénázik az edzésen, de megértésért könyörög: neki mindenáron túl kell élnie a háborút. Amikor elérkezik a meccs ideje, már világos, hogy a mérkőzés után a biztos halál vár rájuk. A csapat már csak a magyar becsületért küzdhet, és még Steiner is megtáltosodik. "A végén még megtanulsz focizni" - mondja neki a válogatott labdarugót játszó Sinkovits Imre, azonban a győztes meccs végén pont a határtalanul boldog Steinert pécézi ki a felháborodott német ezredes, és lövi le pisztolyával.
- - - Meztelen diplomata (1963)
A Vesztegzár a Grand Hotelben című Rejtő Jenő-regény alapján forgatott filmben Garas sovány csirkefogót alakít a jó húsban lévő Szendrő József oldalán - afféle magyar Stan és Pan az ő párosuk. Eleinte ügyefogyottnak tűnik, de aztán magára talál, és Garas remek tanulmányt mutat be a tanulékony bűnöző kikupálódásáról.
- - - Régi idők focija (1973) Minarik Ede, Garas páratlan filmszínészi karrierjének talán legemblematikusabb szerepe. Őszinte bohóc, aki kellően ravasz ugyan, de ha kell, odavágja az emberek képébe az igazságot. A kefefrizurás, spanyol bajszos mosodást semmi más nem érdekli, csak a futball. Minden pénzét és energiáját arra fordítja, hogy felvirágoztassa a kietlen, kültelki pályán játszó Csabagyöngye csapatát. "Mert kell egy csapat" - ismételgeti savanyú szomorúsággal.
A némafilm eszközrendszerével operáló klasszikus egyszerre tiszteleg a foci és a mozi előtt. A filmszínház előcsarnokában Minarik az amerikai sztárok portréit vizslatja, Chaplinnek keménykalapot emel. "Ahogy Garas elindult a filmgyár udvarán, még egy mozdulatot kitalált; a két öklét a zsebébe gyűrte, így a barna kabát elállt a testétől, és mint két szárny lebegett utána" - idézte fel Sándor Pál rendező a legendás figura egyik jellemző testtartásának születését.
- - - Ripacsok (1981)
Egy újabb nagyszerű Sándor Pál-film, egy újabb legendás figura. Stock Ede (Garas Dezső) a bohócpáros egyik tagja, aki társával (Kern András) négylyukú nadrágba bújva adja elő estéről estére az Egyedül nem megy című kuplét (zene: Presser Gábor, szöveg: Sztevanovity Dusán). Kettejük árulását és elárultatását láthatjuk egy szomorú hangulatú, szilveszter éjszakai televíziós felvétel kulisszái között. A film bemutatja a show-biznisz nyomorúságos, lélekölő, kicsit sem csillogó oldalát, a magukat öregedőnek érző, illúziójukat vesztett művészek vallanak benne.
- - - Banánhéjkeringő (1986)
Látlelet a késő-kádári korszakról. Akinek van esze és lehetősége, már nem politikai síkon sütögeti a pecsenyéjét, hanem a maszekban keresi degeszre magát. Rexa Lajos vállalkozó (Garas Dezső) is értelmiségiként kezdte, de ma már "nem engedheti meg" ezt magának, most egykori orvosától, Kondacstól akarja megvásárolni a kórházban elhalálozottak nevét és lakcímét, hogy megvehesse tőlük a hagyatékot, de a doktor nem akar kötélnek állni. Az ellenzékiség hírébe keveredett orvos menthetetlenül lecsúszik, állását elveszti, a felesége is elhagyja, eközben a kíméletlenül cinikus Rexa ügyesen lavírozik, betartva az erőtlenedő diktatúra játékszabályait. A film végén Kondacs és új szerelme anyaszült meztelenül vonul be a diliházba, "Gratulálok! Csak aztán náthát ne kapjatok!" - veti oda nekik gúnyosan a Zrínyi Miklós-frizurás Rexa.
- - - Szamárköhögés (1986)
Gárdos Péter filmje az 1956-os forradalom kitörését egy értelmiségi család szemszögéből mutatja be. Érzékenyen ábrázolja egy olyan család kétségbeesését, amelyik nem akar részt venni semmiben, a túlélésre játszik, de a feszültség rég szunnyadó konfliktusok kirobbanásához vezet. Garas csíkos fürdőköpenyben Ferit, a negyvenes családapát alakítja, aki rettegve hallgatja a híreket a rádióban, lakótársaival együtt Sztálin-köteteket éget, drámai hangú levelet fogalmaz Eisenhowernek és Hruscsovnak, valamint hithű kommunista anyósát (Törőcsik Mari) cukkolja: "Polgárháború van, anyuka!" Sztepptáncosi jövőt képzel magának nyugaton, és az öccse lakásában pizsamában, mezítláb el is jár egy fergeteges szteppszámot.
- - - - - - - - - - A cikk szövegét Kőháti Zsolt a Garas című könyvben megjelent A mozicsináló című tanulmánya felhasználásával írtuk, a cikk címe idézet a Régi idők focijá-ból. |
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
