Idén a mozi volt a tökéletes drog - 2011 legjobb filmjei

2011 különösen erős év volt a moziban. Natalie Portman a frászt hozta ránk (Fekete hattyú), Ryan Gosling előbb összetörte a szívünket (Blue Valentine), majd felpezsdítette a vérünket (Drive), kaptunk mesteri magyar kémthrillert (A vizsga), nagyszerű westernt (A félszemű) és megrázó iráni drámát (Nader és Simin) is, valamint legendás rendezők döbbenetesen erős alkotásokban mutatták meg a világ keletkezését (Az élet fája), és a végét (A torinói ló, Melankólia). A magyar mozikban az idén bemutatott 234 film közül szerintünk ezek voltak a legjobbak.

(Az [origo] filmklub kilenc szerzője egyenként pontozta a magyar mozikban 2011. január 1. és december 31. között bemutatott filmeket, és az osztályzatok átlaga adta ki ezt a 25-ös listát. Az egyes szerzők idei kedvenceit itt tudod megnézni.)

#25 - Pál Adrienn
Rendezte: Kocsis Ágnes
Mozibemutató: 2011. március 17.

Kocsis Ágnes mázsás ápolónője végignyerte a világ filmfesztiváljait, majd díjakkal és elismerésekkel teletömött zsebekkel hazaérkezett, és alig vette észre valaki. A forgalmazása körüli bonyodalmak és a nézői apátia a küszködő magyar film jellegzetes kórtünetei, de ez semmit nem változtat a tényen, hogy a gyermekkori barátnőjét hiába kajtató nővérke története erőteljes, profi és leginkább intellektuális kihívásra éhező nézőket feltételező mozi, amilyet nemcsak Magyarországon, de az egész világon nagyon meg kell becsülni. (OR)

- - -

#24 - Ne engedj el! (Never Let Me Go)
Rendezte: Mark Romanek
Mozibemutató: 2011. május 26.

Kazuo Ishiguro sci-fi elemekkel dúsított regényének adaptációja ritka bravúrt hajt végre: a film még jobb, mint a könyv. Fantasztikus a szereposztás; Anglia legjobb fiatal színészei (Carey Mulligan, Keira Knightley, Andrew Garfield) keltik életre az érzelmeikkel viaskodó klónokat, miközben a szikárnak és távolságtartónak tűnő forgatókönyv alattomosan halad egy nem várt végkifejlet felé: összetöri és feltrancsírozza a szívünket, amit végül megköszönünk, mert bebizonyítja, hogy volt. (OR)

- - -

#23 - 127 óra (127 Hours)
Rendezte: Danny Boyle
Mozibemutató: 2011. március 3.

Öt nap egy isten háta mögötti utah-i kanyonban, étlen, szomjan, hidegben, egy bazinagy sziklával a karodon, ami nem ereszt. A sztori adná magát egy Tarr Bélá-san kihúzott feldolgozáshoz, de Danny Boyle inkább egy vizuális poénokkal tarkított, pörgős zenével aláfestett, magával ragadó videoklipként tálalja a túlélés történetét. A főszerepben James Franco remekel, mi pedig néha szinte már erkölcstelennek érezzük, hogy ennyire jól szórakozunk valakinek a szenvedésén. (BB)

- - -

#22 - Melankólia (Melancholia)
Rendezte: Lars von Trier
Mozibemutató: 2011. október 27.

Nem kérdés, hogy Lars von Trier a kortárs filmművészet egyik legizgalmasabb alakja, aki még a depressziójából is képes elképesztő kreatív energiákat csiholni. Ezúttal egy pusztító bolygó képében szabadította rá a nézőkre csodálatos képekkel és Wagner muzsikájával kísérve, és talán maga is meglepődött, hogy a megszokott megosztó reakciók helyett szinte egyöntetű elismerés fogadta. Elkötelezett provokátorként gyorsan tett némi kísérő botrányról, de ez mit sem vesz el filmje elementáris erejéből - ez az a világvége, amire bármikor beneveznénk. (OR)

- - -

#21 - Az élet fája (The Tree of Life)
Rendezte: Terrence Malick
Mozibemutató: 2011. december 16.

Kozmikus távlatok és egy átlagos amerikai család szűk világa kapcsolódik össze mulandóság és örökkévalóság, tudomány és hit kérdésének költői és filozofikus taglalásában. Terrence Malick, a kultikus filmrendező az autoriter apa (Brad Pitt) és családjának története mellett egy húszperces etűdben csupán zenei aláfestéssel társított, hátborzongató "mozgó festményeken" jeleníti meg a teremtés vagy az evolúció történetét. Az élet fája magának a fenségesnek a közvetlen tapasztalata, a láthatóvá tett láthatatlan. Sokan nehéznek, mások a giccshez közelinek fogják találni, mégis az év egyik legfontosabb alkotása. (GyZs)

- - -

#20 - Pénzcsináló (Moneyball)
Rendezte: Bennett Miller
Mozibemutató: 2011. december 8.

Ha imádod a baseballt és szuper pasinak tartod Brad Pittet, akkor ez a te filmed. Ha viszont nem érdekel az előző két feltétel, ellenben komplex, maximális odafigyelést igénylő és intelligens történetre vágysz, akkor is a Pénzcsináló a te filmed. Az olcsó, de nyerő csapat racionális érvek alapján történő összeállítása beletrafál a korszellembe, de egyben a sportfilmektől elvárható időtlen optimizmust is megbízhatóan szállítja. Ráadásul Brad Pittet tényleg mindenki szuper pasinak fogja tartani a megtekintése után. (OR)

- - -

#19 - A guardista (The Guard)
Rendezte: John Michael McDonagh
Mozibemutató: 2011. október 27.

Már csak azért sem érdemes temetni a westernt, mert ha szigorúan a műfajba vágó film csak nagy ritkán jut el a mozikba manapság (bár ebben az évben erre is volt példa, lásd listánk 14. helyezettjét), más zsánerekben feloldódva a vadnyugat vígan él tovább. Ez történik A guardistá-ban is, hiába játszódik napjaink Írországában, ha benézünk az élénkzöld, esővel sűrűn áztatott gyep alá, a műfaj szinte összes sajátosságát megtaláljuk. Lehet persze másképp is megfejteni ezt a mozit, kíméletlen humorú haverfilmként, amely a mogorva helyi seriff (Brendan Gleeson) és a Messziről Jött Férfi (Don Cheadle) döcögősen induló barátságát meséli el, és amely minden alkalmat megragad, hogy vásári bohócot csináljon a politikai korrektségből. A lényeg mindkét esetben ugyanaz: a végén győz az igazság, mi pedig nagyszerűen szórakozunk közben. (VD)

- - -

#18 - Srác a biciklivel (Le gamin au vélo)
Rendezte: Jean-Pierre és Luc Dardenne
Mozibemutató: 2011. szeptember 22.

Költőien szép, és egyszerűségében, hétköznapiságában mélyen megható történet egy agresszív és makacs intézetis kölyökről, valamint egy gyönyörű fodrásznőről, aki ösztönösen megérzi a fiúban a félelemtől remegő kis sündisznót. Megdöbbentően érzékletessé, hatásossá és feszültté teszi a filmet, hogy a Dardenne fivérek nem adnak magyarázatot a fiatal nő következetes és kitartó elköteleződésére, és hogy folyamatosan az örökre elkallódás határán egyensúlyoztatják a szent bicajába kapaszkodó fiút. (LZs)

- - -

#17 - A harcos (The Fighter)
Rendezte: David O. Russell
Mozibemutató: 2011. február 24.

A szerencsétlen bokszolót alakító Mark Wallberg úgy viszi a vállán az egész mozit, hogy inkább háttérbe húzódik, és átengedi a terepet a drogfüggő, szélhámos testvért alakító Christian Bale-nek. A sötét lovag után csontsoványra fogyott, Oscarral jutalmazott Bale szinte rákos daganatként telepszik a filmre, ami inkább a szociovonalra fókuszál a Rocky-filmek akcióközpontúságával szemben. Végig tagadhatatlanul a mellékszereplők a legerősebbek: a husis Amy Adams imádnivaló, a lánytestvérek (Vörös Buksza, Punci) egyenesen félelmetesek, az ugyancsak Oscarral jutalmazott Melissa Leo pedig tenyérbe mászóan visszataszító az anya szerepében. (SzA)

- - -

#16 - Karácsony Artúr (Arthur Christmas)
Rendezte: Sarah Smith és Barry Cook
Mozibemutató: 2011. november 24.

Ahogy most a televíziós karácsonyi mesefilmdömpingben meggyőződhettünk róla, Hollywoodnak nem sikerült túl sok jó darabot kitermelnie ebben a műfajban. A Karácsony Artúr üdítő kivétel, az idei rajzfilm kategória abszolút győztese. Megbízhatóan szállítja a kötelező ünnepi hangulatot, aranyosságfaktort és a tanulságokat, de eközben humorosan újítja meg a milliószor lerágott Télapó-tematikát a felnőtteknek szóló filmekből átemelt klisékkel. Kedvenc részünk, mikor a több ezer csúcsos fülű manó Mission: Impossible-filmekbe illő kommandós hadművelet eredményeképp hatol be a gyerekek otthonába, de az is vicces, ahogy kiderül, a Mikulás-famíliát is generációs különbségek feszítik. (DÁ)

- - -

#15 - A vizsga
Rendezte: Bergendy Péter
Mozibemutató: 2011. október 13.

Ügynököket figyelő ügynököket figyelő ügynökök - a rendőrállamok paranoiás rendszere elevenedik meg ebben az '56 utáni történéseket feldolgozó vérbeli kémthrillerben. A titkosszolgálatok fondorlatos, kicsinyes, ámde kegyetlen ügyködései szerelmi ármányokkal keverednek, amelyeket Kulka János mellett Nagy Zsolt, Hámori Gabriella és Scherer Péter maníroktól mentes alakításai tesznek hitelessé és izgalmassá. Bergendy Péter megmutatja, hogyan kell élvezhetően és hatásosan a történelemhez nyúlni úgy, hogy közben feltáruljanak az elmúlt rendszerek mozgatórugói is. (GyZs)

- - -

#14 - A félszemű (True Grit)
Rendezte: Joel és Ethan Coen
Mozibemutató: 2011. február 17.

Sokan azért csalódtak A félszemű-ben, mert nem volt nekik elég coenes. Való igaz, a részeges rendőrbíró (Jeff Bridges) és a céljától tapodtat sem tágító, konok kislány (Hailee Steinfield) történetéből nagyrészt hiányoznak azok a szerzői jegyek, amelyek láttán rögtön felismerjük a testvérpár filmjeit. Helyette azonban kapunk egy hű adaptációt, amely átmenti a filmbe a regény főbb erényeit; például annak archaikus, bibliai utalásokkal sűrűn átszőtt, és mégis roppantmód élvezetes és humoros nyelvezetét. De ami ennél is fontosabb, hogy végre ismét kaptunk egy westernt, amely nem kacsingat ki, viszont minden megvan benne, amiért ezt a műfajt szeretni lehet: tűzpárbajok, rideg és végtelen táj, hősiesség. (VD)

- - -

#13 - Submarine (Submarine)
Rendezte: Richard Ayoade
Mozibemutató: 2011. október 20.

A felnőtté válás nehézségeit boncolgató alkotások mindig is a Filmklub kedvencei közé tartoztak, és a remek szereplőgárdát felvonultató, egyedi humorral operáló Submarine-t egyből a műfaj A-ligájába soroltuk - egy szintre Az okostojás-sal, a Gilbert Grape-pel és a Flört-tel. Richard Ayoade rendező jó érzékkel választott tehetséges ismeretleneket (Craig Roberts és Yasmin Paige) a tinédzser főhősök szerepére, a válságba jutott házasságukkal vesződő szülőket pedig két vérprofi, Sally Hawkins és Noah Taylor (igen, a Flört öntörvényű tinije már apakorba jutott) játszotta. Az első szerelem minden gyönyöre és fájdalma, a szüzesség elvesztésének sürgető izgalma, és a bosszantó szülőparák már rég nem kerültek ennyire szórakoztató formában a vászonra. (VF)

- - -

#12 - Fekete hattyú (Black Swan)
Rendezte: Darren Aronofsky
Mozibemutató: 2011. február 17.

Darren Aronofsky nem finomkodik, mindent bedob: van itt leszbikus szexjelenet Natalie Portmannel, dívaként visszatérő Winona Ryder és szuperparás testtorzulások. A Fekete hattyú bátran ajánlható mindenkinek, aki a B kategóriás erotikus thrillerek rajongója, de az a filmben a csavar, hogy igazából egy szépséges-fájdalmas történetet látunk egy nő katartikus művészi és szexuális felszabadulásáról. Attól, ahogyan Portman átmegy elfojtós fehér hattyúból démoni fekete hattyúba, eláll a lélegzetünk. (BB)

- - -

#11 - Egy jobb világ (Havnen)
Rendezte: Susanne Bier
Mozibemutató: 2011. február 10.

Susanne Bier nem fél az élet nagy kérdéseitől. Sőt szinte perverz élvezettel boncolgatja azokat, egyiket a másik után. Az Egy jobb világ ugyan patikamérleggel kiszámolt hatásmechanizmussal dolgozik, és nem ódzkodik felmondani a legközhelyesebb pszichológiai tételeket, mégis teljes kiszolgáltatottságban nézzük végig, és a végén ott maradunk lefagyva. Nem véletlenül értékelte az Amerikai Filmakadémia is egy Oscarral: Hollywood is tanulhat belőle. (GyD)

- - -

#10 - Cirkusz Kolumbia (Cirkus Columbia)
Rendezte: Danis Tanovic
Mozibemutató: 2011. június 23.

Danis Tanovic bosnyák rendező megrázó és humoros filmjében egyszerre forrong a családi dráma, a fullasztó nyári melegben szexről fantáziáló tornagatyás srácok és a történelem. A bosnyák faluban szinte észrevétlenül fordul át gyűlöletbe és üldözésbe a békés együttélés, fényes Mercijén beállít a húsz éve Németországba szakadt, sosem látott apa, hajtóvadászat indul egy nyamvadt macska után, és a vita hevében a nagymama szájáig sehogy sem jut el a kanál. Végül leomlanak az előítéletek, megkezdődnek a bombázások, de forog a ringlispíl. (LZs)

- - -

#9 - Még egy év (Another Year)
Rendezte: Mike Leigh
Mozibemutató: 2011. október 13.

Mike Leigh egy olyan kíméletlen igazságot nyom le a torkunkon, amivel nem könnyű szembenézni: nála egy ismeretségi körből csak egyetlen pár öregszik meg együtt, szépen, szeretetben, a többség elmagányosodik és belekeseredik a csalódásokba - és ez valószínűleg nem áll távol a valós statisztikáktól. A film attól briliáns, hogy egy magát észrevenni képtelen, szánalmasan komikus nőt (Lesley Manville, a rendező egyik visszatérő színésze) tesz meg központi szereplőnek, akinek a kínos húzásain szinte végig elnevetgélünk, és csak a legutolsó pillanatban fagy az ajkunkra a mosoly. (BB)

- - -

#8 - Jane Eyre (Jane Eyre)
Rendezte: Cary Fukunaga
Mozibemutató: 2011. október 13.

Szenvedélyes és felemelő Jane Eyre-adaptáció, a cseresznyevirágos szerelmes évődést is beburkoló baljós hangulattal. Cary Fukunaga elképesztően finom arányérzékkel mozgat három különböző idősíkot, és Jane-t, akinek keservesen fájdalmas próbákat kell kiállnia, hogy önmaga maradhasson és elnyerje a boldogságot. Mia Wasikowska és Michael Fassbender olyan varázslatos, hogy ha farmerben és pólóban játszanának, akkor is elhinnénk nekik az egész kosztümös, lucskos-ködös, viktoriánus mesét. (LZs)

- - -

#7 - Apró, kis hazugságok (Les petits mouchoirs)
Rendezte: Guillaume Canet
Mozibemutató: 2011. november 3.

Ahhoz képest, milyen hétköznapi dolgokról mesél a történet, sikerül hozzá egy igazán nagyszabású, epikus filmet köríteni. Franciaország legmenőbb színészei - élükön Marion Cotillard-ral - a legjobb formájukat hozzák, Guillaume Canet pedig bebizonyítja, hogy mesteri rendezővé érett. A film valódi európai vetélytársa lehetne a hollywoodi giccsgyárnak, kár, hogy Budapest legkisebb mozijában adják. Zsebkendőt mindenesetre érdemes bekészíteni hozzá. (GyD)

- - -

#6 - Emberek és istenek (Des hommes et des dieux)
Rendezte: Xavier Beauvois
Mozibemutató: 2011. január 27.

A létező legcsöndesebb, legfinomabb műalkotás, de aki látta, nem felejti. Kilenc ciszterci szerzetes elhivatottságáról, emberi tartásáról, hosszú vívódás után önként vállalt mártír sorsáról szóló igaz történet. Elsősorban intellektuálisan megrázó, de a film csúcspontján érzelmileg is mélyen felkavaró film. Mint egy tiszta vizű patak csordogál a végkifejletig, ahol a tajtékos tengerbe torkollik - és mi együtt fuldokolunk a szereplőkkel. (GyD)

- - -

#5 - A torinói ló
Rendezte: Tarr Béla
Mozibemutató: 2011. március 31.

Csak sajnálni lehet, aki azt képzeli, hogy Tarr Béla neve egyet jelent a fekete-fehér dögunalmas, értelmetlen nyomasztással, hiszen épp ellenkezőleg; Tarr Béla hosszú ideje a legkúlabb dolog, amit Magyarország adni tudott a világnak. Filmjeit felesleges a mai mozi mezőnyében értékelni vagy értelmezni, olyan külön kategóriát képező műalkotások, amelyek nem szórakoztatni akarnak, hanem elképesztő súllyal a mellkasunkra telepedni, és megadni az esélyét annak, hogy elgondolkodunk minimum arról, hogy mit jelent az emberi fajhoz tartozni. A torinói ló az életmű hatásos és nyomatékos lezárása, el fog tartani egy ideig, mire megemésztjük. (OR)

- - -

#4 - Blue Valentine (Blue Valentine)
Rendezte: Derek Cianfrance
Mozibemutató: 2011. augusztus 18.

Hollywood sokkal jobban szeret mesélni a párkapcsolatok szívderítő kialakulásáról, és csak ritkán mutatja be egy házasság vagy család fájdalmas szétbomlását. A Blue Valentine éppen azért fantasztikus, mert meri az életnek ezt a végtelen egyszerű, triviális, mindennapi drámáját választani témájául - úgy, hogy közben nem lesz sem nyálas, sem banális, csak friss, őszinte és olyan hiteles, hogy a gyomrod is beleremeg. Jó ötlet az ellenpontozó dramaturgia - a film egymást követő jelenetekben meséli el a reményteljes kezdetet és a hideg véget -, de az igazi titok a szívszorítóan valószerű jelenetekben és Ryan Gosling keserves mosolyában rejlik. A fiatal színészt az idén a Drive miatt emeltük piedesztálra, pedig ebben a filmben színészileg többet tud megmutatni magából. Gitáros Elvis Presley-magánszáma felejthetetlen. (DÁ)

- - -

#3 - Winter's Bone - A hallgatás törvénye (Winter's Bone)
Rendezte: Debra Granik
Mozibemutató: 2011. május 19.

A Winter's Bone annyira hiteles és nyomasztó látleletét adja a szegénységnek, hogy a világ bármely pontján, akár egy Borsod megyei kis faluban is játszódhatna. A disznót boncoló rosszarcú szomszéd és az erdő szélén kutyát etető kisgyerek látványa napokon át ott motoszkál az ember fejében, a családjáról egyedül gondoskodó lány története pedig tényleg szívbe markoló. A film úgy kelt páratlan feszültséget, hogy szinte minimális benne az agresszió, az autóhoz közeledő rendőr és a sofőr párbeszéde például annyi nyugtalanságot hordoz, hogy valósággal görcsbe rándul a néző gyomra. Ráadásul mekkora már, hogy az önmarcangoló drogdílert Könnycseppnek hívják. (SzA)

- - -

#2 - Drive - Gázt! (Drive)
Rendezte: Nicolas Winding Refn
Mozibemutató: 2011. szeptember 15.

Nicolas Winding Refn rendező aprólékosan komponált képekből és varázslatos elektropop számokból kikeverte nekünk azt a zsigeri, orgazmusközeli borzongást, ami csakis a leghatásosabb mozifilmek sajátja. Egy merész színészi döntéssel Ryan Gosling minden egyes megszólalása előtt tíz másodperces hatásszünetet tart, és ezzel egyszerre bizsergetően röhejes és végtelenül menő. Lehet, hogy a proli gengszterfeleség szerepére nem Carey Mulligan lett volna az első javaslatunk, de a színésznő annyira cuki, hogy maradéktalanul megértjük azt a férfit, aki élete kockáztatása árán is védelmezni akarja őt. Aki csalódottan távozott a moziból, az hagyja a francba ezt a filmnézés dolgot, és inkább pörögjön rá a versekre. (VF)

- - -

#1 - Nader és Simin - Egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin)
Rendezte: Asghar Farhadi
Mozibemutató: 2011. augusztus 25.

Két órára teljesen eltűnik a külvilág, ha beülünk erre az elképesztően életszerű, kiszámíthatatlanul fordulatos, mélyen felkavaró filmre. A külföldi vízum miatt válni kénytelen férj Alzheimer-kóros apja mellé bejárónőt fogad, akinek terhessége és zűrös férje alaposan bekavar a mindennapokba. Az ebből fakadó konfliktus nyomán a film bírósági tárgyalások, veszekedések, vádaskodások, számonkérések és érzelmi zsarolások sorozatává válik, amelynek végén egyetlen szereplő sem marad ártatlan.

A hazugságok, megszegett ígéretek, kisebb-nagyobb átverések hálójában vergődő szereplők privát történetei (amelyekhez csupán háttérként csatlakozik az iráni társadalmi helyzet) érzelmek sokaságát váltják ki belőlünk. Ha mindez nem lenne elég, a megszégyenítően hiteles alakítások és a megrázóan nyitott befejezés vitathatatlanul az év filmjévé teszik Asghar Farhadi művét. (GyZs)