Balsai Móni: Most még lehetek nagyon bátor

A nevét még nem mindenki ismeri, mégis Balsai Móni jelenleg az egyik legmenőbb színésznő Magyarországon. Játszott a Cannes-ban is vetített Csicskában, a Társas játék című nagyszerű HBO-sorozatban, hamarosan pedig a Liza, a rókatündér című felnőtt mesefilm főszerepében láthatjuk. A 34 éves színésznő elmesélte, mikor tudja kihozni magából a legjobbat, milyen az első forgatási napon egyből egy leszbijelenettel indítani, és, hogy felismerik-e már a közértben. Szó esett diadalról, elégtételről, és áldozatokról is, valamint arról, hogy szerinte folytatni kéne-e a Társas játékot.

- Ötször nem vettek fel a Színművészetire, aztán önerőből felküzdötted magad, tavaly már Cannes-ban szerepelt a rövidfilmetek, megkaptad a Társas-játék című HBO-sorozat egyik főszerepét, most pedig a ti filmetek lett az első, amit Andy Vajnáék támogatnak. Diadalittas vagy?

- Nem. Annak kellene lennem? Nagyon örülök annak, hogy sokat dolgozom, és annak, hogy a színház mellett az életemben egyre inkább jelen lett a film is. Az elmúlt egy év nagyon álomszerűen alakult. Kezdődött Tilla kisfilmjével (Till Attila a cannes-i filmfesztiválon is bemutatott Csicska című rövidfilmjében Balsai Móni játszotta a női főszerepet - a szerk.), amiben egy bugaci parasztasszonyt alakítottam, aztán jött a Társas játék (az HBO első magyar gyártású sorozata - a szerk.), ahol pedig egy teljesen jól szituált nőt. Dyga Zsombor filmjében, ami még készül, egy retardált, elmebeteg nőt kellett játszani.

- Mondtad egy interjúban, hogy rengeteg fájdalmaz okozott neked, mikor nem vettek fel a Színművészetire. Később megkaptad az elégtételt ezekért a fájdalmakért?

- Ez így nagyon sarkos. Az életem nyilván nem arról szólt, hogy ez nekem mennyire fájt. Nem cipelem magammal. Akkor nagyon rossz volt, mert az van az ember fejében, hogy ezt a pályát csak főiskolával lehet csinálni, ennek ez az útja. Fölvesznek, megfelelő tanárok foglalkoznak veled, elvégzed. Nyilván akkor is vagy kapsz munkát, vagy nem. Én a József Attila Színház stúdiójába jártam, és mikor elvégeztük azt a három évet, Léner Péter (a József Attila Színház akkori igazgatója - a szerk.) felajánlotta, hogy leszerződtet. Lehettem volna pesti színésznő, de én inkább azt választottam, hogy lemegyek Győrbe egy meghallgatásra. Kilenc évem múlt Győrben, ami csodálatos volt, jobbnál jobb szerepekkel. Nem hiába mondták régen, hogy fiatalon le kell menni vidékre. Ott mindent eljátszhatsz Molnár Ferenctől kezdve a kortárs drámán át a zenés vígjátékig. Nagyon sok jó emberrel találkoztam ott, Korcsmáros Györggyel (a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt - a szerk.) például, aki bevállalt engem főiskola nélkül. Nekem a pályám mindig úgy alakult, hogy akikkel együtt dolgoztunk, azok elégedettek voltak velem, és ez később szült egy másik munkát.

Balsai Móni | Fotó: Hirling Bálint

- Olyan nem fordult elő, hogy találkoztál valakivel, aki nem vett föl, és mondta, hogy megbánta?

- Ilyen nem. De Áts Jánossal, aki a legutolsó próbálkozásomon benn ült a felvételin, rákövetkező évben már együtt dolgoztam.

- És mondta, hogy hülyeséget csináltunk?

- Nem, sose beszéltünk erről. Nekem ez nem is kell. Janival akkora szerelem lett, hogy utána minden évben dolgoztam vele, és hatalmas mesterem lett. Csodálatos apa-gyerek kapcsolat alakult ki köztünk. Az a lényeg, ami a jelen pillanatban történik. Nyilván jó lett volna közéjük tartozni a főiskolán, de nekem más meccseket kellett lejátszanom. Így több munka és több idő, de aztán, ha az ember csinálja a dolgát, akkor csak megtalálják az dolgok, amik neki valók.

- Carey Mulligan angol színésznő mondta egy interjúban, hogy több év telt el a karrierjéből, mire azt merte mondani, hogy ő a színésznő. Addig mindig valamit hazudott, mert nem akarta azt hallani, hogy "és miben láthattalak?" Neked mikor volt az a pont, amikor már kimerted jelenteni, hogy színésznő vagy?

- Ez érdekes dolog, mert tényleg így van. Mivel nem végeztem el a Színművészetit, azt mondtam magamnak, ha egyszer én kapok valamilyen díjat, és rajta lesz a nevem, akkor elhiszem, hogy színésznő vagyok. Az első díj aztán nagyon gyorsan jött: a Győri Nemzeti Színháznak van egy saját díja, amit a kollégák szavaznak meg minden évben egy embernek. A második évemet töltöttem Győrben, és állítólag egyöntetűen szavazták meg nekem azt a díjat. Milyen furcsa, hogy sokáig nagyon sokat dolgozol, és csönd van. Aztán hirtelen tavalyelőtt egyszerre öt díjat is kaptam: a korona volt a Jászai Mari-díj. Ugyanez van most a filmmel. A Valami Amerika 2-ben dolgoztam Herendi Gáborral, teljesen véletlenül, mert valaki kiesett, és gyorsan kellett találni valakit az ő helyére. A film legelején két percre tűnök fel, de valamiért Gábor ott megjegyzett magának, és a következő lehetőségnél - ez volt a Társas játék castingja - elhívott.

Balsai Móni jelenete a Valami Amerika 2 című filmben

- Till Attila látómezejébe hogy kerültél?

- Nem tudom, egyszer csak felhívtak, hogy menjek be egy meghallgatásra. Fogalmam sincs, hogy megy ez, mi alapján kerülsz bele egy ember kisfüzetébe.

- Tilla mondta, hogy számára mekkora poén volt a Csicska forgatása, végigröhögték Thuróczyval az egészet. Gondolom, neked nem volt akkora poén, mivel a te szereped elég megerőltető lehetett.

- Az egész nagyon nyomasztó dolog volt, de kalandos. Ott voltunk kint a pusztában egy olyan házban, ahol se fűtés, se semmi nem volt. Ott lenni napokig egy csapattal összezárva úgy, hogy eszméletlen tempóban kell dolgozni, hogy minél többet és minél jobbat tudjunk felvenni. Fárasztó volt, de nagyon élvezetes, és én is sokat nevettem. Ráadásul én akkor játszottam Pesten, az előadás után ültem be az autóba, és mentem le a forgatásra éjjel. De általában ez szokott történni. Évekkel ezelőtt játszottam Az emigráns című filmben, amit Nápolyban is forgattunk. Ott is az volt, hogy előadás után beültem a taxiba, és fölszálltam a repülőgépre éjfélkor. Vártak Rómában, ahonnan még el kellett menni Nápolyba, a sofőr eltévedt, és fél négyre értünk a szállodába. Mondták, hogy negyed ötkor találkozunk a hallban, megyünk forgatni. Mondtam, hogy persze, felmentem a szobába, lezuhanyoztam, és már mentem is a hallba.

- Lehet, hogy ez is hatással van arra, hogy olyan a magyar film, amilyen. Hullafáradt emberek dolgoznak benne.

- Lehet.

A Csicska című film előzetese

- Meglepődtél, hogy a Csicska ilyen kört futott be?

- Nem, mert nagyon jó film lett, büszke vagyok rá. Az egész történet olyan, hogy én is, mikor elolvastam, sikítoztam, hogy ez valami nagyon erős, összefüggő, mély, különleges. Abszolút lehetett érezni, hogy ebben nagyon sok van. De mikor a stábvetítésen levetítették nekünk az összevágott verziót, szerintem mindenki csodálkozott, hogy atyaúristen, milyen erős lett.

- Gondolom, a Társas játék válogatása nagyon hosszadalmas folyamat volt, mivel ez az első magyar gyártású HBO-sorozat. Jól meggondolták, hogy kiket választanak?

- Igen, nagyon sokáig tartott.

- Mennyire volt sima menet számodra?

- Kétszer vagy háromszor hívtak be. Az volt a legjobb, hogy rögtön a castingon is Tornyi Ildivel voltunk együtt, aztán így is maradtunk. Szabival (Thuróczy Szabolcs, aki a sorozatban Balsai Móni csélcsap férjét alakítja - a szerk.) már ismertük egymást a Csicska miatt, de Liával és Ildivel (Pokorny Lia és Tornyi Ildikó, a sorozat két másik szereplője - a szerk.) most dolgoztunk először. Tudod, szokták mondani, hogy színésznők egymást közt. Biztos van féltékenység, szakmai irigység, minden. Ehhez képest mindkét ember olyan csodálatos, első látásra barátság született. Liával úgy ültünk le beszélgetni első nap, mintha világéletünkben i ismertük volna egymást. Ildi miatt pedig nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy őt osztotta mellém ebben a filmben. Az első napon, amit mi forgattunk együtt, a legdurvább szerelmi kapcsolatot kellett előadnunk. Reggel nyolckor rögtön azzal kezdtük, hogy durr bele a közepébe, csók. De mindenkivel nagyon szeretetteljes volt a munka. Az egész forgatás alatt mindenki mondta, hogy ez annyira más, mint ami lenni szokott. Szerintem attól lett olyan, amilyen. Büszke vagyok rá. Kollégák is odajönnek hozzám, hogy mondjam már el, mi történik a következő részben.

- Direkt erre a szerepre hívtak, vagy játszhattad volna mondjuk Pokorny Lia karakterét is?

- Liáét nem, de Martinovics Dorina szerepére megnéztek. Végül úgy alakult, hogy Thuróczy Szabi mellé kerültem. Tilla nagyon büszke volt, hogy ezt a párost ő találta ki.

Balsai Móni | Fotó: Hirling Bálint

- Milyen volt, amikor megtudtad, hogy megkaptad a szerepet a Társas játék-ban?

- Nem hittem el. Én nem vagyok jó az ilyen casting típusú megmérettetésekben, ahogy a főiskolai felvételik sem sikerültek. Borzasztó fontos dolog nekem a bizalom. Ha azt látom, hogy aki velem szemben ül, kíváncsi rám, és nincsenek előítéletei, akkor mindent megcsinálok. Abban a pillanatban, amikor egy picit is érzek valamiféle bizalmatlanságot, távolságtartást, akkor az nem működik, én sem tudom kihozni magamból a legjobbat.

- Mennyire tudtad előre, hogy mi fog történni végig a 13 rész alatt?

- Megkaptuk előre egyben az egész szöveget. Sőt volt egy olyan olvasópróba, mikor az egészet felolvastuk együtt.

- Te mit gondolsz, kéne folytatni? Vagy lehetne?

- Mindenképpen, bár tényleg az összes szál eléggé le lett zárva, de én annyira szeretnék a Thuróczyval olyan dolgot is játszani, ahol szeretjük egymást. A Csicská-ban is jól agyonvert, itt sem voltunk túl boldogok. Én annak adnék egy lehetőséget, hogy esetleg a következő 13 részben hosszú kommandózások és furcsa szituációk után kiderüljön, hogy mégsem véletlenül voltak ezek egy pár régen.

Balsai Móni és Thuróczy Szabolcs első három közös jelenete a Társas játék-ban

- Nyilván nem beszélhetünk Barátok közt-szintű számokról, de azért elég sokan nézték a Társas játék-ot. Te ezt észreveszed? Az utcán felismernek?

- Egyetlenegyszer történt meg, de ott sem tisztáztam, hogy ebből ismernek-e, mert annyira zavarba jöttem. Bementem egy boltba, valamit akartam vásárolni, és felkiáltott az eladólány, hogy "végre egy ismerős arc!" Életemben nem láttam még őt, de nem kérdeztem vissza, hogy "ugyan honnan, és hogy tetszik-e neki?" Inkább olyanhoz vagyok szokva, hogy például amikor lement a Csicska premiervetítése, álltunk a mozi előtt Tillával és Szabival, és széles mosollyal jöttek ki az emberek, nagyon megölelgették Tillát, nagyon megölelgették Thuróczyt, nekem pedig küldtek egy furcsa mosolyt. Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy én kihez tartozom. Aztán pár másodperc múlva visszafordult az egyik hölgy, hogy "nem ismertelek meg, te vagy az a lány". Említettem is még a casting alatt Tillának, hogy nekem már sokan mondták, hogy kaméleon vagyok, és ne aggódjon azon, hogy túl szép vagy túl fiatal vagyok, megígérem, hogy nagyon ronda leszek és öreg. A Társas játék esetében ugyanez volt. Barátaim mondták, hogy napok óta mennek el a plakát mellett, de kellett egy hét, amire lesett, hogy az én vagyok.

- A sorozatban más hajad. Bedauerolták?

- Az egy spéci csavaró, minden reggel egy hosszú procedúra volt berakni.

- A Társas játék-ban olyan karaktert játszol, aki sokáig nem lép ki a kapcsolatából, mert félti a biztonságát. Neked ez hogy van a saját életedben? Mennyire fontos a biztonság? Nyilván a szakmai életedre gondolok. Már utaltál rá, hogy nem mindig a biztonságos utat választod. Például, amikor elmentél Győrbe.

- Igen. Mivel családom nincs, most még lehetek nagyon bátor. De egészen más a helyzet, ha már felelősséggel tartozol valaki felé. Nekem Győrben az volt nagyon jó, hogy ott minden évben kaptam két fantasztikus feladatot, és mellette volt idő, hogyha bármi más jön, akkor azt el tudjam vállalni. Nekem fontos, hogy tartozzam valahova, de jó, ha el lehet menni egy kicsit tapasztalni, újdonságokat csinálni.

Balsai Móni | Fotó: Hirling Bálint

- Soha nem volt olyan, hogy azt érezted, hogy valahol többet voltál, mint kellett volna? Hogy már évekkel ezelőtt ott kellett volna hagyni?

- Nem. Sőt, hogy Győrből el kellett jönnöm, az nagyon fájt, de ezt dobta a sors. Nagy vándorút volt, mert Győr után Székesfehérvár következett, ahol nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. De most a Magyar Színházban vagyok, ami nekem olyan, mint Győr volt az első pár évben. Nagyon jó csapat sok fiatallal, jó munkák, nagy-nagy szeretet, összetartás. Nagyon szeretek itt lenni, büszke vagyok hogy Őze Áron és Guelmino Sándor csapatához tartozom. És itt is megtehetem, hogy elmegyek a Szkénébe próbálni olyan emberekkel, akikkel még nem dolgoztam.

- Sok áldozatot hoztál a karrieredért? Mondtad például, hogy nincs még gyereked. Ez áldozat a részedről?

- Nem. Szeretnék majd, de fel kell nőni ehhez a feladathoz. Nyilván a legjobbat akarod a gyerekednek, és nem egy állandóan próbáló, idegbeteg valakit, aki szét van csúszva, és semmire sincs ideje. Mindennek a maga idejében kell történnie.

- Tehát nem az volt, hogy halogattad?

- Nem, nem.

- Nemrég derült ki a Liza, a rókatündér-ről, hogy ez lesz az első film, amit az új Magyar Nemzeti Filmalap támogat. Ez egy olyan történet, amivel már hosszú évek óta élsz együtt. Az élettársad a rendező Ujj Mészáros Károly, és gondolom, iszonyatosan sokat beszéltetek már róla. Lehet valamivel túl sokat foglalkozni?

- Ezt a munkafolyamatot megszakította mindig valami más. Károly közben leforgatott két rövidfilmet, én rengeteg dolgot csináltam. Szerintem nagyon jól kitartottunk, nem betegedtünk bele ebbe. Minden vágyunk az, hogy megcsináljuk, alig merem elhinni, hogy erre most lesz is lehetőség. Nagyon várom, hogy már ott álljunk, és csináljuk. Nincs még meg az összes szereplő, de akik megvannak, azokkal kapcsolatban azt érzem, hogy jó csapat jöhet össze.

A Liza, a rókatündér előzetese

- Az is szerencsés, hogy olyan színészek lesznek benne, akiket ritkán láthatunk.

- Igen. Molnár Piroskát és Reviczky Gábort azért ismerik az emberek, de az összes többi szereplő nincs agyonhasználva. Csupa tehetséges, jó színész.

- Károlyt már hallottuk megnyilvánulni a filmmel kapcsolatban, de számodra miről szól ez a történet, ez a karakter?

- Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Valamennyire tudom, mert foglalkoztam vele, a castingokon is mindig van egy-egy pici jelenet, amit megcsinálunk, tehát hülyeség lenne azt mondani, hogy még nem kezdtünk el vele mélyen foglalkozni, de az egészről akkor tudok majd rendesen beszélni, amikor majd elkezdjük próbálni.

- Furcsa, hogy ezt mondod, mert én azt hittem, hogy a forgatókönyv minden mondatáról már pontosan tudod, hogy hogyan fogod mondani.

- Dehogy, nem tudom, rettegek. A forgatást egy hosszú próbafolyamat fogja megelőzni, hogy mélyebb, konkrétabb, átbeszélt legyen, hogy mindennek meglegyen az értelme, és hogy a színészek is összeszokjanak. Akkor fogunk a mélyére menni. Nyilván azért van a fejemben egy elképzelés Lizáról. Olyan, mintha egy nagyon egyszerű karakter lenne, egy borzasztóan tiszta, saját világában élő UFO-lány. Amikor megszűnik a munkája, akkor ott marad a világban egyedül, és rájön, hogy semmi nem történt eddig vele, és semmiféle normális kapcsolata nincs az emberekkel és a világgal. Elkezd élni, tapasztalni, bátran belemenni a dolgokba. Szerintem nagyon sok ember él úgy, hogy nem mer élni. Ebben a filmben senki nem lesz normális, mindenkinek megvan a maga problémája. Rengeteg humor lesz benne, mert az ember először mérges a saját butaságára, de utána nagyokat tud röhögni rajta. Ami nagyon fontos, hogy a film a szeretetről szól. Ma már annyira nem szól semmi a szeretetről, mert minden egyéb hír fontosabb, közben meg mindent a szeretnek kéne mozgatni.

Balsai Móni | Fotó: Hirling Bálint

- Tehát nem egy cinikus valami lesz.

- Ez egy felnőtt mesefilm. Az emberek összes hibájával, furcsaságával, torzságával. Mindig meg kell találnod másikban azt, ami szerethető. Ha találsz egy kóborkutyát, annak megvolt előtte a sorsa, azt a barátoddá tudod tenni, ha működik az a fajta türelem, szeretet, és érdeklődés. Ez mézes-mázosnak tűnhet, de nem az.

- Károly sokat beszélt arról, hogy a japán kultúra milyen nagy hatással volt a filmre. Neked van valami viszonyulásod ehhez?

- Csomóan nem értik, hogy kerülhet bele ez a japán szál. Lizának nincs mamája, papája, és akinél dolgozik, az a japán nagykövet felesége. Teljes mértékben magyar történet, de abban mutatjuk meg ennek a lánynak a zárt világát, hogy ő kislány kora óta ennek a néninek segít. A néni nagyon önző, meghalt a férje, és csak a kislány van neki. Aki azóta felnőtt nő lett, csak benne maradt ebben az állapotban, és semmi másban nem él, csak a néni dolgaiban. A néni japán férjétől rengeteg japán dolog maradt, és Liza egy abszolút nem reális világot teremt ezekből magának, ami annyira nem reális, hogy még nem is magyar. A néni japán zenét hallgat, japán nippek között él. Egy ilyen vegyes házasságban a két kultúra találkozik, a néni magáévá tette ezt a kultúrát, és a lány is ezt teszi magáévá. Ez az egész démoni történet, ami behozza a krimi szálat, amiatt van, mert a lány ezeket a japán regényeket olvassa, amik a néni férjének a polcán voltak. Én nem jártam soha Japánban, nem folytam bele különösebben a kultúrába, ez majd a felkészülési folyamatban fog megtörténni.

- Japán filmeket sem nézetett meg veled a rendező?

- De igen. Nagyon érdekel, nagyon szeretem, nagyon különlegesek. Borzasztó távoli világ, de vonzó.

- Elég régóta vagytok együtt Károllyal. Ez alkotó és a múzsája felállás? Sok filmet terveztek együtt csinálni?

- Nekünk ez munkakapcsolatból indult. Három évig dolgoztunk együtt kisfilmen, reklámban, és aztán valahogy úgy hozta az élet, hogy komolyabbá vált. Ő nagyon ellenállt, mert megfogadta, hogy színésznővel soha, én pedig azt, hogy színésszel és rendezővel soha, aztán mégis így alakult a dolog, és már nyolc éve tart. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ő egy csomó olyan filmet csinált, amiben más színésznő szerepelt, és ebből sosem volt gond kettőnk között. Én pedig egy csomó dolgot csináltam más rendezőkkel. Köztünk van egy nagyon jó kapcsolat, de ez nem abból áll, hogy mi csak egymásból létezünk. Abból egy idő után nem tanul az ember, és be is fáradhat. Szerintem ez így egészséges. Az első színházi rendezését itt csinálta meg a Magyar Színházban, és én nem is játszom benne. Amikor próbáltak, akkor Hámori Ildikó volt Károly múzsája, és nagy találkozás volt neki Rancsó Dezső, akire, ha nő lenne, nagyon féltékeny lennék, de hálistennek férfi.

Balsai Móni | Fotó: Hirling Bálint

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Claire Danes játszik benne, Temple Grandin a címe. Az nagy élmény volt. A másik meg az, ami a tavaly a legjobb idegennyelvű film Oscar-díját kapta. Egy jobb világ. Azóta is a hatása alatt vagyok, pedig már egy éve láttam. Most ez a kettő jut eszembe, pedig tudom, hogy láttam valamit mostanában is, amire azt mondtam, hogy hű.

- - - - - - - - - - - - -

Köszönet Dömötör Áginak és Zomborácz Virágnak a segítségükért.