Kiült a gyönyör az arcunkra

Kitarthat-e egy poén 80 percen át? - Erre a kérdésre akartam megtudni a választ, amikor helyet foglaltam a Toldi nagytermében a Final Cut - Hölgyeim és Uraim vetítésén. Nem egészen másfél óra múlva elégedetten és mosolyogva álltam fel a székből. Sokkal többet kaptam annál, mint amit vártam. Pálfi György kísérletként induló vállalkozása nem egy szűk kör által értelmezhető és élvezhető posztmodern játszadozás a vágóasztalon, hanem egy önmagában is megálló, akár széles tömegeket is megszólítani képes, klassz film. Azért, hogy ezt a mozit a nagyvásznon láthattuk, már érdemes volt megrendezni a 43. Magyar Filmszemlét.

Már sokszor és sok helyen leírták a Final Cut keletkezéstörténetét, ezért erről most tényleg csak címszavakban. Pálfiék négyszázötven, főként filmtörténeti jelentőségű, klasszikus moziból vágták össze a saját filmjüket, amely egy nő és férfi találkozását, majd kapcsolatuk alakulását meséli el. A Nőt Walt Disney Hófehérkéjén át Claudia Cardinalén, Karády Katalinon és Audrey Tautou-n át több száz híres és azonnal felismerhető színésznő játssza el. A Férfival sincs ez másként. Jack Nicholson, Harrison Ford, Cary Grant, Keanu Reeves, Jávor Pál, szinte mindenki ott van, akit valaha is sztárrá tett a mozgókép. Az már az első percekben nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán nem zavaró, hogy a két főszereplőt jelenetről jelenetre más valaki testesíti meg. A képzeletünk, a jó ritmusú, klipszerű vágások és a mozgás folytonossága bőven elég arra, hogy összekösse és eggyé formálja ezeket az embereket.

A beválogatott filmeknél is érvényesült a tág merítés elve. Hiába lesz - az alkotók reményei szerint legalábbis - oktatófilm a Final Cut-ból a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, egy pillanatig sem kellett attól félni, hogy csupán művészfilmekből épül fel a kész mű. Persze ott volt Tarkovszkij több műve is (Iván gyermekkora, Sztalker), de emellett többször felvillant részlet a Ford Fairlane kalandjaiból, illetve az egész film is az Avatarból elcsent snittel kezdődik. Ez az egyik humorforrás: sokszor követik egymást olyan jelenetek, amelyek teljesen más fajsúlyú filmekből származnak. Vígan elfér itt Hugh Grant (Sztárom a párom) és Tom Waits (Törvénytől sújtva) egymás után. A közönség vette a lapot: szinte állandó volt a nevetés a merész és frappáns snitt-társítások láttán.

Legalább ekkora örömet okozott a felismerés élménye: többször is hallottam magam körül, amikor valaki boldogan és büszkén súgta oda az ismerősének, hogy ez a részlet melyik filmből van. És ami a legfontosabb, ez a vidám hangulat kitartott egészen a film végéig. Sőt, amikor meghalt valaki, mindenki elcsendesedett és feszülten figyelt. Ezen a ponton vált nyilvánvalóvá, hogy ez nemcsak jól sikerült tréfa filmbuziknak és filmszakosoknak, hanem hagyományos értelemben vett mozi, amely ugyan szokatlanul, de hatásosan és befogadhatóan mesél el egy történetet. Amikor a Nő és a Férfi egymás felé fut mocsarakon, erdőkön és nagyvárosokon keresztül és közben szól a Rage against the Machine, én ugyanolyan izgatott voltam, mintha egy teljesen konvencionális módon leforgatott szerelmes történetet néztem volna, ahol szurkolok a happy endnek.

Ezt a filmet akkor is lehet élvezni, ha ez az első mozi, amelyet az ember életében lát. És ezt nagyon fontos dolog hangsúlyozni, mert hiába kísérleti, sok-sok embernek szerezhetne boldog perceket a Final Cut, ha valami csoda folytán az alkotók meg tudnának egyezni az eredeti alkotások jogbirtokosaival, és a filmet be lehetne mutatni. Ellentmondásnak tűnik, de nem az: a Final Cut - Hölgyeim és Uraim igazi közönségfilm.