Még jó is lehet a Filmszemle

Az anyagi nehézségek miatt idén szerényebbre tervezett Filmszemle talán mégsem lesz olyan fapados, mint amilyenre számítottunk. Az előző években néha alig tudtunk összekaparni tíz érdekes alkotást, amelyet jó szívvel ajánlunk, most pedig könnyen találtunk tizennégyet is, amelyre feltétlenül beülnénk. A csütörtökön kezdődő 43. Filmszemle programjából válogattuk ki a legérdekesebbeket. (A címek előtti számok azt a sorrendet tükrözik, amilyen vehemenciával tülekedni fogunk a jegyekért.)

#14 - Krumpliangyal (Schilling Árpád)

Schilling Árpád most az egyik központi figurája a szemlének: eleve két film is érkezett a Krétakör tájáról, pluszban szervez egy egész napos konferenciát is a művészetfinanszírozásról, ahol kábé mindenki felszólal Geszti Pétertől Esterházy Péterig. De van saját filmje is, méghozzá dokumentum: ha jól értjük, az van, hogy Schilling és felesége, Sárosdi Lilla leköltözött Erdélybe, és ott próbáltak meg drámapedagógiával foglalkozni. Az erről készült filmnek azt a címet adták, hogy Krumpliangyal, amelyre a filmen kívül a Google sem ad találatot.

- - -

#13 - Sanghaj Magyar Építésze (Pigniczky Réka)

Pigniczky Réka eddig iszonyúan jól találta meg a személyes dokumentumfilm határait: úgy tudott bemutatni témákat a saját szemszögén keresztül, hogy érdekes és általános érvényű tudott maradni. A Hudec-dolog is személyes ihletés, családi vonalon, és van egy egész Hudec-központ, könyvvel, DVD-vel, honlappal stb., amelynek része a sanghaji világkiállításra készült rövid kis dokumentumfilm.

- - -

#12 - A szovjet levelezőpajtás (Papp Gábor Zsigmond)

Papp Gábor Zsigmond személyesebb témához fordult: míg korábban a hidegháború személyes vonatkozásait kereste mások életében, most a sajátjában kereste meg a történelmet, a kötelezően választott nyelvtanulási gyakorlat partnerét keresi meg felnőtt fejjel. Jónak hangzik.

- - -

#11 - Szovjet-magyar koprodukció (Forgács Iván)

Jancsó Miklós a Tarr Béla-féle szkeccsfilmben is szerepet kap, de emellett egy dokumentumfilm is készült a magyar rendezők doyenjéről. A Csillagosok, katonák az a filmje, amelyet Martin Scorsese is a "very powerful" jelzővel illetett. Ennek a filmnek a keletkezéstörténetét mutatja be a doksi - könyvtárosoknak, filmbuziknak érdekes lehet.

- - -

#10 - Mézföld - Német egység @ Balatonnál (Forgács Péter)

Eredetileg a Collegium Hungaricum projektje volt, hogy a magyar tengernél nyaraló németek emlékeit összegyűjtse: a rengeteg szupernyolcas filmből készült egy kiállítás, amely járt Berlinben, Cottbusban és a balatoni Vaszary-villában is, most meg összeállt egy film abból, hogy a Balatonnál nyaraló németeket különleges osztaggal figyelte meg a Stasi. Kicsit eltér Forgács korábbi, nagyívű filmjeitől, hagyományosabb, beszélőfejesebb interjúk váltják a szupernyolcas felvételeket, de így se lesz rossz.

- - -

#9 - jp.co.de (Fancsikai Péter)

A Krétakör csinált egy iszonyúan bonyolult összművészeti projektet, amelyben van egy opera, egy színdarab és egy film is. Utóbbi ráadásul egy prágai workshoppal egybekötve készült, ahol a résztvevők egy elhagyatott szerkesztőségben éltek és alkottak. Ennek az egésznek köze van a buddhizmushoz, és Jan Palachhoz, aki arról híres, hogy tiltakozásul felgyújtotta magát, és a film előzetesében is van olyan jelenet, amikor a szereplő leönti magát benzinnel. Igazság szerint ennek a tartalmi leírásnak az összeállításakor is elvesztettük a fonalat, úgyhogy a filmre még ennél is jobban fogunk figyelni, hátha megértünk belőle valamit (kizárt).

- - -

#8 - Aglaja (Deák Krisztina)

Deák Krisztina utoljára 2004-ben csinált filmet, és ráadásul az is A miskolci boniésklájd volt. Az elmúlt nyolc évben készült az Aglaja, ami elvileg nagyon más: cirkuszosok, artisták, mutatványosok és egy nő, aki a haján csüng! Ez nagyon jól hangzik, de az gyanús, hogy a sok ország koprodukciójában lévő filmet nem kapkodták még el a fesztiválok, folyamatosan csúszott a forgatás, az utómunka, most a bemutató. Az Aglaja baljós hangulata ellenére Ónodi Eszterre mégiscsak kíváncsiak vagyunk, a forgatási képek alapján úgy tűnik, komplett artistává képezte ki magát!

- - -

#7 - 180/100 (Lőrincz Nándor, Nagy Bálint)

Mióta két évvel ezelőtt eldobtuk az agyunkat az Itt vagyok-tól, azóta megkülönböztetett figyelemmel csüngünk a hazai kisfilmeken. Tavaly a Külalak volt a favoritunk, most a 180/100 című alkotás tűnik a legígéretesebbnek. A cím a főszereplő srác (Kovács Lehel) vérnyomásproblémáira utal, amelyek csak fokozódnak a nap folyamán, mikor lassan rádöbben, hogy a csaja (Téby Zita) tényleg dobni akarja őt. A rövidfilm mögött álló író-rendező páros eleve bizakodásra ad okot: előző alkotásuk, az Egyéjszakás jó dramaturgiai érzékkel megkomponált, ütős rövidfilm volt, amely mindannyiunk legnagyobb titkos félelmét dolgozta fel: mi van akkor, ha egy sötét utcán odalép hozzánk Polgár Tamás (itt írtunk a filmről)? A 180/100-nak, már látszik, nagy erőssége a szereplőválasztás: a Katona József Színház társulatában játszó izgága Kovács Lehelt és a Bodó Viktor-féle Szputnyikból érkező melák Molnár Gusztávot mindig izgalmas nézni.

- - -

#6 - Sajnálom (Hermán Árpád)

Hermán Árpád csinálta a Büdöské-t (nézd meg!), ami szupervicces animáció, tehát egyértelmű, hogy odafigyelünk, ha megint csinált egy állítólag szupervicces animációt, meg egyébként is a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről kikerülő animációs dolgokat érdemes követni, nem nyúlhatunk mellé, ha MOME-s blokkra veszünk jegyet.

- - -

#5 - Last Call - Dresden Dolls (Szász János)

A Dresden Dolls egy középhíres indie/punk/gót zenekar, amit egy férfi és egy nő csinál, aki történetesen együtt is él - róluk készített filmet Szász János. A Last Call-t a Campfilm gyártotta, amelyet Szász egykori tanítványa, Gerő Marcell alapított. Ők csinálták a 3 esküvő-sorozatot és a Két világ közt-öt is, ami elég ajánlólevél ahhoz, hogy bármit csinálnak, arra odafigyelünk.

- - -

#4 - Bianka (Fabricius Gábor)

Fabricius Gábor reklámguru Felnőttek (nézd meg!) című előző rövidfilmje a legnagyobb jóindulattal is teljesen érdektelen volt: rémesen játszó fiatal színésznők ficcegnek a pasikon, miközben az operatőr keresi a lehető legirritálóbb beállítást. A rendező most lement szocióba, és a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok túlélőjéről csinált rövidfilmet amatőr szereplőkkel, gyakorlatilag dialógus nélkül. Hogy Fabricius csúfosan felsül vagy tud dobni egy Tillát - ez az idei Filmszemle egyik legizgalmasabb kérdése. Ha már Fliegauf cigányfilmjét megvonták tőlünk, mi mindenestre kíváncsian ülünk be a Bianká-ra.

- - -

#3 - Az ajtó (Szabó István)

Oscar-díjas rendezőnk hat év után újra alkot, naná, hogy alig várjuk, hogy megtudjuk, mit is. Ráadásul Szabó Magda regényéből dolgozott, aki - sok magyar nézőhöz hasonlóan - nálunk is nagy kedvenc. Reményteljes várakozásainkat némiképp letörte, mikor a filmből napvilágra került a külföldi forgalmazóknak szánt előzetes (azóta persze mindenhonnan leszedették), amely inkább hasonlított egy béna magyar tévéjátékra, mint Szabó István-filmre. Az ijedség miatt most cseppet vegyes érzelmekkel tekintünk a filmre, de Az ajtó így is az idei Szemle harmadik legjobban várt filmje.

- - -

#2 - Final Cut - Hölgyeim és uraim (Pálfi György)

Pár évvel ezelőtt Pálfi Györgyöt megválasztottuk az elmúlt évtized legjobb magyar rendezőjének, de később kikiáltottuk a legpechesebbnek is, mert legalább annyi filmterve dőlt dugába, mint amennyi másnak megvalósult. Egy szebb világban már rég a cannes-i vörös szőnyegen integetne Scarlett Johanssonba karolva a Szőke ciklon világpremierjén, ehelyett azzal tölti az idejét, hogy Sharon Stone puncivillantását vagdossa ki az Elemi ösztön-ből. Volt az a videó tavaly, amikor egymás mögé vágták azokat a részeket a filmekből, amikor éppen a film címét mondják. Elvileg a Final Cut is ilyesmi lesz, csak nem öt hanem nyolcvan percben, és itt azt vágták egymás után, ahogy férfi és nő valamit csinál. Bármi kisülhet belőle, az alkotók állítják, hogy működik. A rendező egykori osztálytársa, Török Ferenc pedig egyenesen azt mondta róla, hogy "nagyon durva".

- - -

#1 - Magyarország 2011 (Jeles András, Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Mészáros Márta, Forgács Péter, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András, Jancsó Miklós)

A legnagyobb öregektől kezdve a beérkezett fiatalokon át egészen Szabó Simonig ötperces skiccek arról, hogy mit gondolnak ma a rendezők hazánkról. Mindezt nulla forintból, és azt már tudjuk, hogy Török Ferenc részének a Moszkva tér-hez van köze, Pálfi György meglepetéssel készült, Szabó Simoné pedig egy dunaparti szopással indul. A kérdés, hogy ez a sok kis egymás mellé helyezett mozaik kiad-e magából valami többet, vagy lesz még egy Európából Európába-szintű szkeccsfilmünk. De ha már ezzel megyünk Berlinbe, akkor illik megnézni itt Budapesten is, nem?