Áll: Kevin Spacey, Paul Bettany, Zachary Quinto, Jeremy Irons, Stanley Tucci, Penn Badgley, ül: J. C. Chandor, Simon Baker |
Olvastam, hogy pár évvel ezelőtt néhány üzlettársaddal belevágtál egy New York-i ingatlan felújításába, és az egyik partnered bankár keresztapja egyszer csak elég meggyőzően azt tanácsolta, hogy szálljatok ki a buliból. Meg is tettétek, rövid időn belül beütött a válság, és akkor már örültetek, hogy legalább nem buktatok a bizniszen. Elsősorban ez az eset ihlette a filmet?
Az biztos, hogy ennek az esetnek a révén olyan rálátást nyertem a pénzügyi világra, amivel korábban nem rendelkeztem. És szembesültem azzal, hogy voltak olyanok, akik már jóval azelőtt tudták, hogy minden össze fog omlani, mielőtt megtörtént volna. Izgalmas volt belegondolni az ő nézőpontjukba, hogy azt hiszik, tudnak valamit, de közben lehet, hogy tévednek, és végigzongorázni az erkölcsi és üzleti döntéseket, amiket meg kellett hozniuk ennek a vélt tudásnak a birtokában. Ez volt az egyik gondolatmag, amiből kiindultam, de nem mondanám, hogy egyértelműen ez ihlette a filmet. Amikor az ember valami nagyon személyeset ír, nem feltétlenül van tudatában, hogy honnan ered, amin dolgozik, csak valahogy a körülmények folytán összeáll a dolog. Úgy éreztem, hogy erről a témáról én olyan forgatókönyvet tudok írni, amilyet az emberek többsége nem tudna. Az apám évtizedekig a bankszektorban dolgozott, így volt némi háttértudásom a dologról.
Ez volt az első nagyjátékfilmed, ami ráadásul mindössze 3,5 millió dollárból készült. Hogyan beszélted rá ezt a csomó sztárt Kevin Spaceytől kezdve Stanley Tuccin és Jeremy Ironson keresztül egészen Demi Moore-ig, hogy szerepeljenek a filmben?
Hát egyesével! Zachary Quinto cége beszállt producerként a filmbe, ez sokat segített. Kevin Spacey hamar igent mondott, és aztán a többiek már jöttek utána. Mellettünk szólt az is, hogy mindössze tizenhét nap alatt forgattuk a filmet: ezeket a nagy neveket nem tudtuk volna megszerezni egy hónapra vagy még többre.
Zachary Quinto és J. C. Chandor a Krízispont forgatásán |
Vannak a bankos-brókeres filmeknek olyan jellemző hibái vagy kliséi, amiket igyekeztél tudatosan kerülni?
Arra nagyon vigyáztam, hogy a figurák ne karikatúrák legyenek, hanem hús-vér emberek, akik hitelesen mozognak ebben a világban, és tényleg olyanok, mint azok, akik napjainkban a pénzügyi szektorban dolgoznak. Azért is volt nagyon fontos, hogy alacsonyan tartsuk a film költségvetését, hogy a teljes művészi folyamat irányítása a mi kezünkben legyen, és úgy mesélhessük el ezt a történetet, ahogy mi jónak látjuk.
Volt a figurák közt olyan, akivel egy kicsit jobban azonosultál vagy titokban jobban szeretted a többieknél?
Nem. Íróként és rendezőként az volt a célom, hogy az összes figurát empatikusan közelítsem meg. Egy ilyen sokszereplős filmnél kulcsfontosságú, hogy jól manipuláljam a nézőket, hogy hol ezzel, hol azzal a figurával érezzenek együtt, és ehhez az kell, hogy én is mindig váltogassam, hogy úgymond kihez vagyok lojális. És mindenkinek hitelesnek és árnyaltnak kell lennie. Van egyébként, aki úgy érzi, hogy Jeremy Irons figurája a főgonosz a filmben, de ez sem igaz, hiszen ő egy cégvezető, aki teljesen helyesen a cége és a részvényesei érdekeit tartja szem előtt.
Kevin Spacey és J. C. Chandor a Krízispont forgatásán |
Rutinos reklámfilmes vagy, de mégiscsak ez volt az első nagyjátékfilmed. Történt valami olyasmi menet közben, ami meglepő volt számodra?
Érdekes módon a korábbi filmes tapasztalataim annyiból gátoltak, hogy mivel hosszú éveken keresztül csak rövid történeteket kellett elmesélnem, nem voltam benne biztos, hogy képes leszek egy egész estés film ívét is végigvinni. Aztán menet közben rájöttem, hogy iszonyatosan élvezem, és arra is, hogy a megelőző tíz-tizenöt évben mégiscsak többet tanultam a filmkészítésről, mint hittem. Most jöttem rá, hogy a filmkészítés egyáltalán nem hasonlítható az olyan szigorú hierarchiával és előrelépési rendszerrel működő szakmákhoz, mint mondjuk az ügyvédeké, hanem csak úgy ragadnak rád a dolgok menet közben, amiket később hasznosítasz, amikor létrehozol valami újat.
Egy igazi irodában forgattátok le a film legnagyobb részét. Nehezebb volt, mint ha díszletben dolgoztatok volna?
Fantasztikus volt a helyszínünk, mert egy igazi befektetési alap irodáját foglaltunk el, szóval mindenünk megvolt ott készen, amit csak kívánhattunk. A logisztika nem volt egyszerű, például a nappali és éjszakai forgatások beosztása, illetve a felszerelések ki-be hurcolása, mivel egy felhőkarcoló negyvenkettedik emeletén voltunk. De az igazi helyszín nagyon erősen hozzájárult ahhoz, hogy a film autentikus legyen, a színészek pont úgy jöttek-mentek az épületben, ahogy azok az emberek, akik tényleg ott dolgoznak.
J. C. Chandor |
A következő filmedről annyit tudok, hogy All Is Lost a címe, és Robert Redford egyedül hánykolódik benne a tengeren. Hogy kell elképzelni, olyasmi lesz, mint a Számkivetett?
Nem, mert ebben a főhős sosem ér partot. Inkább hasonlítanám John Sturges Az öreg halász és a tenger-éhez. Nagyon-nagyon más lesz, mint a Krízispont, mondjuk úgy, hogy akció-művészfilm a műfaja. Nem lesz könnyű menet, de Mr. Redford már alig várja, hogy megbirkózhasson vele, összejött a pénz is, forgalmazóink is vannak már, szóval lényegében készen állunk. Júniusban forgatjuk, de az utómunkában elég sok vizuális trükkre lesz szükség, úgyhogy valószínűleg csak 2013-ban kerül a mozikba.