A nyolcadik utas: a kapzsiság

Az Alien előzményeit bemutató, de egyben független történetként is működő Prometheus a 2012-es nyári szezon jobb filmjei közé tartozik: látványos, izgalmas és szórakoztató, Aki viszont arra számított, hogy Ridley Scott A nyolcadik utas: a Halálhoz vagy a Szárnyas fejvadászhoz mérhető új sci-fi klasszikussal hozakodik elő, csalódni fog. Kritika több mint egy héttel az amerikai és a magyar bemutató előtt.

Mikortól számít egy film klasszikusnak? Például ha egyetlen kockája vagy pár másodperce alapján felismerjük, és rögtön tudjuk, hogyan folytatódik az adott pillanat. Nem is feltétlenül követelmény, hogy évtizedek távlatából értékeljük: Pálfi György montázsfilmjében, a Final Cut-ban klasszikusokból ollózott össze egy új történetet és békésen megfért egymás mellett a Sztalker és az Avatar - viszont mindkettőt rögtön be tudtuk azonosítani. Ugyanez a helyzet Ridley Scott első igazán nagy sikerű rendezésével, A nyolcadik utas: a Halál-lal is; elég egy röpke utalás és átfut rajtunk az 1979-es film láttán érzett bénító rémület.

Az Alien három folytatást ért meg három különböző rendező vezényletével, valamint többször próbálták fuzionálni a Predator-franchise-zal (legutóbb 2004-ben), ami arra utal, hogy a nézők részéről sosem múlt el az igény, hogy a nyálkás földönkívüliek irtásában gyönyörködjenek, míg a hollywoodi stúdiók pedig sosem szabadultak az elszántságtól, hogy a lehető legtöbb bőrt húzzák le a márkanévről. A Prometheus-t azonban kezdettől fogva különlegesként kezelték a rajongók. Egyrészt mert viszonylag sokáig sikerült titokban tartani, hogy valóban előzménytörténetről van-e szó, másrészt pedig ha az eredeti film szülőatyjának van valami mondanivalója még az Alien-mítoszról, az más megítélés alá kell essen, mintha egy kapzsi stúdió próbálna kiizzadni újabb folytatást.

A 75 éves rendező azonban az eltelt 33 évben korántsem tudott egyenletesen a minőség védjegye maradni. Az Alient még olyan remekművek követték a rendezésében, mint a Szárnyas fejvadász vagy a Thelma és Louise, de később jött a G.I. Jane, a Hannibál, a Bor, mámor, Provence vagy a Hazugságok hálója. Utolsó pozitívan fogadott filmjei is már több mint tíz éve voltak; a Gladiátor és A sólyom végveszélyben. Az alienekhez való visszatérésre a sorozat fénykorában sohasem kérték fel hivatalosan, ami saját bevallása szerint kicsit rosszul is esett neki, most viszont ambiciózus volt, hogy új mítoszt teremt, miközben a régihez is visszakanyarodik.

Prometheus | Logan Marshall-Green, Noomi Rapace és Michael Fassbender

A nyolcadik utas: a Halál

2089-ben járunk, Dr. Elisabeth Shaw (Noomi Rapace) és Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) régészpárosa olyan barlangrajzokat fedez fel, amelyek más hasonló képekkel együtt feltehetően egy térképet adnak ki, ami az emberiség származására is magyarázattal szolgálhat. A vénséges multimilliomos Peter Wayland (a promóvideóban látott Guy Peace csak erősen elmaszkírozott matuzsálemként tűnik fel a filmben) vállalata finanszírozza, hogy a tudósok a Prometheus nevű űrhajóval utánajárjanak a rejtélynek. Mint tudjuk, Wayland cége küldi ki 33 évvel később (nyilván nem véletlen egybeesés, hogy A nyolcadik utas: a Halál pont 33 évvel ezelőtt, 1979-ben készült) az Alien pórul járt legénységét is, bár ott szó sincs izmos CGI-óriásokról, akik az emberiséget kreálták volna, csak a csápos földönkívüliek jelentették a (bőven elegendő) riadalmat.

Prometheus | Michael Fassbender

A Prometheus felépítése - valószínűleg szándékosan - követi az Alien-ét és a film feléig kiválóan működik a feszültségteremtés, még ha tudjuk is, hogy menthetetlenül be fog indulni a tíz kicsi néger típusú szereplőfogyatkozás. Becsülendő, hogy Scott megpróbálkozott valamennyire elrugaszkodni az Alien-mítosztól és nem csak a szörnyekre, illetve egy új Ripley-re hagyatkozni, de valahogy mégis a visszakacsintások működnek a legjobban a Prometheus-ban, az új legenda a bolygó óriásairól pedig kissé érdektelen. Noomi Rapace karakterével kapcsolatban elsőre frissítően hat, hogy mer más lenni, mint Sigourney Weaver ikonikus hősnője, de végül csak akkor szorítunk neki a legjobban, amikor egy egyértelműen az eredeti filmre utaló, lélegzetelállító műtétet hajt végre magán.

Prometheus | Charlize Theron

A Prometheus legénységének többi tagja lényegében halálra ítélt statiszta, kivételt csak Charlize Theron és Michael Fassbender figurái jelentenek. Ők mindketten épp ott tartanak a karrierjükben, hogy bármit megtehetnének, nincs szükségük arra, hogy pénzért/hírnévért lemenjenek kutyába. Jelenlétük ezért presztízst kölcsönöz a produkciónak, nem feltételezzük, hogy szerepükre következő körben Rihannát és Taylor Kitscht kérték volna fel. Theron (aki egy ponton még Rapace nagyobb szerepére volt esélyes) járt rosszabbul a legénységet felügyelő jégkirálynő egydimenziós szerepével, bár ő még szívtelen ribancként is szórakoztató. Fassbendert viszont nem véletlenül emlegetik korosztálya legjobb színészeként; alakítása filmkedvelő androidként messze a legösszetettebb és legfantáziadúsabb eleme a Prometheus-nak.

Négy részlet a Prometheus című filmből

A film egyik csúcspontja az a jelenet, amikor a Fassbender által megformált robot, David felderíti a teremtők barlangját - ekkor összeadódik a pazar látvány, a kiemelkedő színészi játék, a történet fordulatai felett érzett izgalom és a vizuális kreativitás valami olyan különlegessé, amilyennek az egész filmet vártuk. A többi részben azonban szinte mindig a látvány kerekedik felül és ez sokaknak elég is lesz ahhoz, hogy jó befektetésnek érezzék a mozijegy árát. A Prometheust érdemes minél nagyobb vásznon, lehetőleg 3D-ben (Scott elegánsan használja az újítást, nem akar feszt az arcunkba nyomkodni valamit) nézni, garantáltan pozitív élmény lesz. De semmiképp sem feledhetetlen, amire újabb 33 év múlva majd klasszikusként tekintenénk.

- - - - - - - - - -

A Prometheus-t a brüsszeli UGC De Brouckere moziban láttuk szerda este.