Magyar filmmel lepték meg a románokat

Nyugdíjas tanárnak kinéző, mord öregúr, aki péntek reggel azon méltatlankodik, hogy késik az ifjú japán bérgyilkosról szóló versenyfilm. A kolozsvári nemzetközi filmfesztivál idén is nézettségi rekordokat döntött, és meghatotta Törőcsik Marit.

Megosztotta a közönséget a kolozsvári nemzetközi filmfesztivál, a TIFF fődíja. Joachim Trier Oslo, augusztus című filmje nemcsak a 15 ezer euróval járó Transilvania-trófeát kapta az amerikai, izlandi és román kritikusokból, producerekből, színészekből és zenészekből álló zsűritől, hanem a legjobb forgatókönyvért járó 1500 eurót is. A versenyfilmek közönségszavazásán harmadik helyen álló mű a többség szerint kiváló alkotás (haiku-kritikánkat lásd itt), a kisebbség szemében viszont tipikus fesztiválfilm, hatalmas adag, dramaturgiailag indokolatlan depresszióval.

"Ez most és itt életem boldog pillanatai közé tartozik" - mondta az életműdíjas Törőcsik Mari

Trier első filmje, a Szerzők már járt 2006-ban a fesztiválon. Akkor azzal a benyomással hagytam el a mozitermet, hogy mivel ezt a filmet nem érdemes újranézni, így kérdéses, hogy egyáltalán megérte-e beülni rá. A kolozsvári fesztivál egyébként kezdetektől fogva a fiatal rendezőtehetségekre bazíroz. Mihai Chirilov filmkritikus, művészeti igazgató tizenegy éve arra alapoz, hogy Európa-szerte (vagy világszerte) ismertté váló rendezők majd egyszer elmondhatják, hogy ez a fesztivál volt a fordulópont az életükben. Első- és másodfilmes rendezőkre alapozni a versenyprogramot merész ötlet volt már 2002-ben is, és talán most is az. A módszer bejött a román Cristian Mungiu esetében, aki első filmjével, a Nyugat-tal szintén fődíjat nyert, hogy azután az Arany Pálmáig meneteljen a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-pal.

Geraldine Chaplin életműdíjas és Mihai Chirilov, a fesztivál művészeti igazgatója

A háromszáz példányból álló kalapgyűjteményét most is felvonultató Chirilov 2012-ben nem válogatott be román filmet a versenyprogramba, amelynek nyilvánvalóan nem örült a szakma. A másik nagy hiányzó az új román film már említett rendezősztárja volt. Mungiu azt nyilatkozta: mivel Dombok mögött (Dupa dealuri) című filmjében kényes témával (egy ortodox kolostorban tragikus véget érő ördögűzési szertartással) foglalkozik, a TIFF-et nem tartja alkalmas helyszínnek a romániai bemutatóra a cannes-i siker (legjobb női alakítás és a legjobb forgatókönyv díja) ellenére sem. A mű viszont látható lesz októbertől Magyarországon a Cirko Film forgalmazásában.

Díjkiosztó gála a kolozsvári Lucian Blaga színházban

Így a fesztiválközönség további román filmekkel vigasztalódott. A vetítés napján már hiába álltak sorba sokan Radu Jude új mozijára, a Családunk összes tagja nem sokban távolodott el A legboldogabb lány a világon mikrorealizmussal dúsított drámájától. A főhős egy elvált apa, aki az exfeleség, az új pasi és az anyós ellenére elvinné pár napra a kislányát tengeri nyaralásra. A túszejtéssé fajuló szituációban pont az a jó, hogy nincs feloldás. Jude azt sugallja, hogy pont "a filmekben" kerül kórházba-börtönbe az exférj, "a valóságban" a családi körbezsarolások évekig eltartanak, mert a pokol - a többiek. Mivel a film Eurimages-támogatással készült, talán van rá esély, hogy magyarországi forgalmazásba is kerüljön.

TIFF-parti

Minden hiányossága ellenére a TIFF (a fesztivál idei reklámszpotja) legjobb filmje szerintem Florin Piersic Jr. Killing Time című balkáni bérgyilkosmozija volt. A mindössze öt szerepre írt filmet két lakásban forgatták videóra, minimális költségvetésből. A rendező játssza az egyik főszerepet és ő írta a forgatókönyvet is. Két bérgyilkos arról dumál, hogy Batmannek vagy Pókembernek nagyobb-e a farka. A Tarantinón túllövő, abszurd fekete humorú szövegek nélkül ez a mozi alig lenne nézhető, így együtt viszont olyan furcsa, többé-kevésbé műfaji filmmé áll össze, amely egyszerre megy szembe a klasszikus román filmek szimbolizmusával és az utóbbi tíz évben készült "újhullámosok" dokumentarizmusával. A Killing Time-ra valószínűleg nem várnak zajos fesztiválsikerek és átfogó nemzetközi forgalmazás - pont ezért volt jelentős tett mégis leforgatni.

A Killing Time előzetese

A fesztivál utolsó délutánján mintegy százötvenen voltak kíváncsiak az egyik meglepetésfilmre, Pálfi György Final Cut-jára. A rendező "új filmemnek" nevezte a kollázsmozit, és köszönte a nézőknek azt, hogy olyan vetítésre ültek be, amelyről legfeljebb bizonytalan pletykákból lehetett informálódni. Pálfi a vetítés után elmondta: kizárólag problémák vannak a több száz mozi snittjeiből összevágott filmmel, de reméli, hogy a nemzetközi forgalmazásba beszállt francia partner, a Wild Bunch segít a szerzői jogok tisztázásában, mert anélkül nem kerülhet moziforgalmazásba három év munkája.

A 2001: Űrodüsszeia szabadtéri vetítése a város főterén

Ez volt a TIFF legtöbb akaratlan felröhögést, kuncogást, somolygást és vigyorgást kiváltó vetítése. Egy olyan fesztivál végén, amely mégsem fedezett fel új rendezőzseniket, nem az "évtized legjobb filmjeit" mutatta be, hanem azzal tűnt ki, hogy maga is szubverzív kísérletből intézménnyé vált, ahol kötelező hozni a színvonalat. A TIFF szervezőinek eddig minden évben sikerült ügyesen becsatornáznia a kíváncsiságot és a sznobizmust. Ez alatt a tíz nap alatt Romániában sikkes dolog volt félretenni a "majd megnézünk valamit a tévében" reflexet. A nyolc mozitermet, két szabadtéri helyszínt és egy roppant kényelmetlen hangversenytermet megtöltő közönséget elnézve biztosak lehetünk abban, hogy a közönség többsége olyan filmeket néz, amelyekről egy hónappal ezelőtt nem is gondolta volna. Igen, ez a trükkje annak, ha egy egész város moziba megy.