Tíz fiatal magyar színészt kértünk meg arra, hogy kameránk előtt adjon elő egy-egy monológot egy-egy filmből, mintha színivizsgán vagy szereplőválogatáson lenne. A megfejtést - vagyis hogy eredetileg melyik filmben volt hallható a cikkünkben szereplő monológ - a következő rész megjelenéséig várjuk (a játék részletei és a múlt heti feladvány megfejtése a cikk alján találhatók).
Célunk nemcsak az, hogy játékra hívjunk minden filmőrültet, hanem az is, hogy bemutassunk figyelemreméltó, már végzett vagy még tanonc színészeket, akiknek tömegével készülő magyar film híján nincs lehetőségük a széles plénum előtt való bemutatkozásra. Részben ezt szeretnénk pótolni sorozatunkkal, ezért minden cikkünkben tíz kérdést is felteszünk annak a színésznek, aki vállalkozott rá, hogy a játék feladványát eljátssza.
Miket csináltál eddig?
Petrik Andrea: A vajdasági Temerinben születtem, Szentesre jártam drámairodalmi gimnáziumba, másodjára vettek fel az egyetemre. A kettő között az Új Színházban stúdióztam, és éjszakai műszakban egy polifoamgyárban dolgoztam. Három éve végeztem, azóta a Radnótiban dolgozom. Jól érzem magam, az utóbbi időben sok olyan szerep talált meg, ahol erős, drámai sorsokat megélt nőket játszhattam. Emellett Gárdos Péter forgatja jövő tavasztól a Hajnali láz című filmjét, és abban egy rettenetesen izgalmas szerepet fogok játszani. Még 3-4 kilót le kell fogynom hozzá, mert a szerepem szerint nemrég szabadultam egy koncentrációs táborból, plusz rövid lesz a hajam és fekete. Csináltam még két kisfilmet, az egyiknek szeptemberben lesz a bemutatója, Rabbi vagy miazisten a címe. A másik a Turiszt című bankrablós burleszk, még most készül, Elek Ferivel csetlünk-botlunk benne.
Szinkronizálni szoktál?
Kábé egy hónapja elmentem egy szinkronstúdióba, csináltam egy próbát, ami tök jól sikerült. De nem mentem vissza, mert azt érzem, hogy ebben nekem nem lenne örömöm. Úgyhogy nem leszek szinkronszínésznő, de legalább kipróbáltam.
Nincs szükséged több pénzre?
Nem éhezem, de ha egyszer nem lesz pénzem, előbb megyek el mosogatni, mint szinkronizálni. Magamat tartom el, a családom otthon lakik Szerbiában.
Reklámokat szoktál csinálni?
Nem szoktam. Hívtak például napi tévésorozatba is, de ilyeneket én nem tudok elvállalni. És nem a miatt, mert lenézném, de azt gondolom, hogy amíg van mit zabálnom, addig nem csinálok olyat, amiben nem tudok hinni, vagy képviselni, vagy mögé állni. Nyilván más lenne a helyzet, ha három gyerekem lenne.
Melyik filmet láttad a legtöbbször életedben?
Még régen, amikor gimnazista voltam, nagyon szerettem a Cigányok idejé-t.
Melyik filmen sírtál utoljára?
A Melankólia nagyon nagy hatással volt rám. Megviselt - mind jó, mind rossz értelemben. Februárban láttam, és nagyon sokat az eszemben van azóta is. Gondolok rá, mert kell gondolnom rá. Nem sírtam rajta ugyan, de megnémított. Annyira fájdalmas, kíméletlen és kegyetlen volt nekem az a film.
Melyik film volt a leginkább hatással arra a döntésedre, hogy színész legyél?
Az nekem színházhoz kapcsolódik. Hatodikos voltam, és az újvidéki színházban láttam a Sztárcsinálók című musicalt. Ültem, és azt éreztem, hogy úristen, nekem kell ott állnom. Emlékszem, az előadásban úgy égett Róma, hogy vörös lepedőket hullámoztattak, de valamiért annyira megérintett az egész, hogy abban a percben eldőlt, hogy színész leszek.
Nevezz meg egy jelenleg élő zsenit!
Lajkó Félix.
Kibe szerettél bele legutóbb a filmvásznon?
Marlon Brandóba. A Vágyvillamos miatt sok filmjébe belenéztem megint.
Anyukád szerint mit kellene csinálnod a helyett, amit csinálsz?
Anyukám engem teljes mértékben támogat, és azt gondolja, hogy az a jó nekem, ami nekem jó. Hál' istennek! Azért nem lehetett könnyű nekik. Úgy elengedni egy gyereket 14 évesen a vakvilágba, hogy színész akar lenni. Nagyon bizarrul hangzik.
Jellemző volt a korosztályodban ott a Vajdaságban, hogy már középiskolában elmentek a gyerekek nagyon messzire?
Egyáltalán nem. Tagja voltam a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének, és ott ismertem meg Kovács Lehelt. Ő most a Katonában játszik, de amúgy horgosi, és tőle hallottam arról a szentesi gimnáziumról.
Van B terved arra, ha a színészi karrier nem jönne össze?
Az a baj, hogy nincs. Nagyon sok örömöm van ebben, és nem tudom, hogy van-e más dolog, ami ennyi örömöt tudna adni. Amúgy a pultozás érdekelne. Ha ez nem jön össze, akkor szívesen lennék felszolgáló.
Mostanában mire vagy rákattanva?
Most meg akarok tanulni normálisan angolul. Hetente kétszer járok magánórára, van tolltartóm, radírom, hegyezőm.
Melyik könyvből tanulsz?
New Cutting Edge.
Melyik filmre vagy most a leginkább kíváncsi, és miért?
A Bikanyak-ra, mert sok jót hallottam róla.
- - -
Ha felismered, hogy melyik filmből származik a fenti jelenet, írd meg augusztus 15. éjfélig a film címét a filmklub@origo.hu címre. A levél tárgya "Ez melyik filmből van? - Petrik Andrea" legyen. A helyes megfejtést beküldők között egy Thor-os ébresztőórát sorsolunk ki, amelyet a UIP Dunafilm ajánlott fel. A játékban az [origo] Zrt. munkatársai nem vehetnek részt, a helyes választ és a nyertes nevét a sorozat következő részében olvashatod augusztus 16-án. + + + Sorozatunk előző részében Molnár Gusztáv a Hálózat című 1976-os alkotás egyik jelenetét adta elő. A filmben ezt a monológot Peter Finch mondta, aki Oscar-díjat kapott az alakításáért. A szerencse Lepp Tünde nevű kedves olvasónknak kedvezett, ő nyeri a Mission: Impossible 4-es kirakós játékot. Gratulálunk! Nézd meg az eredeti jelenetet Peter Finch előadásában: |