Hang útján terjed az őrület

Peter Strickland, egy szokatlan lefolyású erdélyi bosszútörténettel, a Varga Katalin balladájával robbant be a hazai és nemzetközi filmes köztudatba. Második rendezésében a horrorfilmet szedi szét elemeire, hogy aztán valami szemkápráztatóan újat és egyénit építsen fel a darabokról. Ha azt hiszed már mindent láttál, és a moziban már nem érhet meglepetés, akkor nézd meg a Berberian Sound Studiót. Végre egy film, amely fittyet hányva a műfaji szabályokra, bátran feszegeti önmaga határait, ráadásul eközben arról sem feledkezik meg teljesen, hogy közönségnek készült.

"Nem tudom, most mit láttam, de rohadtul élveztem" - mondtam a mellettem ülő ismerősömnek, amikor legördült a stáblista. Itt egy film, amely nem a logikailag kikezdhetetlen történetvezetést, hanem a hangulatteremtést tartja elsődleges fontosságúnak. A Berberian Sound Studio második felét a székben felegyenesedve csodáltam, mert valami olyasmit éreztem, amit már nagyon régen nem: elvesztem a képek és hangok zabolátlan folytonosságában, és elképzelésem sem volt, hogy mi fog következni a következő jelenetben. Strickland kidobta az ablakon a dolgokat unalmas keretbe helyező racionalitást, és elszabadította az avantgárd zenéken és őrült olasz filmeken érlelődött képzeletét.

Berberian Sound Studio | Toby Jones

Gilderoy (Toby Jones) Olaszországba utazik, hogy hangmérnökként vegyen részt egy film utómunkálatain. Antiszociális, zárkózott természete folytán nem igazán tudja megtalálni a közös hangot a nagyhangú, kedélyesen viccelődő, ámde megbízhatatlan helyiekkel. Állandó nyugtalanságban, magában elmerülve tologatja a potmétereket a stúdióban. Lelki egyensúlyából még inkább kibillenti az a fejlemény, hogy egy brutális horrorfilmen kell dolgoznia. Nem látjuk, csak a jelenetet ismertető hang jóvoltából tudjuk, hogy mit néz Gilderoy a vásznon. De látva kétségbeesett ábrázatát, biztosak lehetünk benne, hogy tényleg forró vasat dugnak fel egy szerencsétlen nő vaginájába.

Valóság és film egyre inkább összekuszálódik Gilderoy képzeletében. A történet, a helyszín, a hangulat kapcsán tucatnyi film juthat eszünkbe, mint lehetséges ihletforrás, és általában igazunk is lesz, mivel a Berberian Sound Studio egyik vállalása az, hogy egy egész műfajnak, az olasz horrornak, illetve a giallóknak állítson emléket. A zsáner szerelmeseit biztos nagy boldogsággal fogja eltölteni néhány ismerős kellék (fekete bőrkesztyű), vagy néhány ismerős beállítás (Mélyvörös) feltűnése. A készülő gótikus horrorhoz felvett rémisztő hangokból, sikolyokból és néha már egészen döbbenetes jelenetleírásaiból is biztos fognak tudni majd sok más filmre asszociálni (Suspiria). Továbbá korántsem ez az első alkalom a filmtörténetben, hogy egy hangmérnöknek meggyűlt a baja a valóság feldolgozásával (Magánbeszélgetés, Halál a hídon, Gyilkos kiáltás).

Ezek az alkotások mind hasznos fogódzók a Berberian Sound Studió-hoz, ismeretük növeli a film élvezetét, de egyben félre is vihetik a nézőt. Aki vérben tocsogó gótikus horrort, vagy tornagyakorlatok precizitásával megkoreografált, látványos giallo-gyilkosságokat vár, az a nyomasztó és sejtelmes felvezetést, illetve a sok ismerős jelet még élvezni fogja, de aztán valószínűleg csalódni fog, mert másfajta őrületet fog kapni, mint amit ezektől a filmektől megszokott.

Nincsenek könnyen előhívható csúcspontok, csupán lassú és összefüggéstelennek tűnő feloldódás az elmebajban. A Berberian Sound Studio zárlatának kompromisszumképtelenségét jól jelzi, hogy egy pontján, a vetített filmkockák a szemünk láttára olvadnak meg a hőtől. Egy név van, amely legkevésbé tévesztheti meg, és amely valamennyire felkészítheti a nézőt az utolsó fél órára: David Lynch.

Berberian Sound Studio | Tonia Sotiropoulou

A Berberian Sound Studio egy kalandosan döcögő, a ránkszabadított ismeretlen miatt néha frusztráló utazás, végeredményben viszont egy semmi máshoz nem fogható élménnyel teheti gazdagabbá az ilyesmire fogékony embert. Csupán annyi kell hozzá, hogy ne álmodjuk meg előre, mit fogunk látni. Hagyjuk, hogy a film öntörvényű és őrült képzelete kebelezzen be minket.