Soha nem volt még ennyi szex Berlinben

Az idei Berlinale versenyprogramja nem bővelkedett felejthetetlen filmekben, ennyire közepes mezőnnyel már régen zárt a fesztivál. Üdítő kivételek persze voltak, és talán minden korábbinál több szex. A szombat esti zárógálán a fődíjakat kelet-európai filmek kapták: az Arany Medvét román, az Ezüst Medvét bosnyák film vitte haza.

A legjobb film Arany Medve-díját a román Calin Peter Netzer Pozitia Copilului (Child's Pose) című filmje kapta, ami egy Cornelia nevű, ötvenes évei végén járó építészről szól, akinek a fia száguldozva elüt egy gyereket, aki nem sokkal a baleset után meghal. Ekkor kezdődik Cornelia harca a fiáért, akire háromtól tizenöt évig terjedő börtönbüntetés vár. A film félig dokumentarista eszközökkel mutatja be egy éjszaka és a rákövetkező napok történetét. A díj átvételekor a film producere, Ada Solomon részben a román politikusokat kritizáló beszédet mondott, mert úgy véli, azoknak "jobban oda kellene figyelniük a román film nemzetközi szinten betöltött szerepére".

Calin Peter Netzer az Arany Medvével

A bosnyák Danis Tanovic filmje, az An Episode in the Life of an Iron Picker elvitte a zsűri nagydíját (Ezüst Medve) és a legjobb férfi alakítás díját is. A főszerepet játszó Nazif Mujic amatőr színész: önmagát alakítja Tanovic filmjében, mely azt a néhány napot eleveníti fel, amikor valóban megmentette felesége, Senada életét. Senada ugyanis elvetélt, az orvosok viszont biztosítás hiányában megtagadták az ellátását. A filmben újrajátsszák életük e kritikus epizódját, amit a stáb három kicsi digitális kamerával vett fel. Mujic egyébként valóban vashulladék gyűjtéssel kereste a kenyerét, jelenleg egy gyerekek oktatását segítő alapítványnál dolgozik, és ahogy a sajtótájékoztatón mondta, egyik napról a másikra él. A német kritikusok a Csak a szél, a tavalyi Fliegauf-film folytatását látják benne, amennyiben ez a film is a régióban tapasztalható romagyűlöletről szól. A film költségvetése mindössze 17 ezer euró volt.

A legjobb rendezés Ezüst Medve-díját az amerikai David Gordon Green kapta a Prince Avalanche-ért (kritikánk), ami egy jó hangulatú, "feel good"-film két útfestő férfi hegyekben töltött napjairól. A versenyfilmek között kirívóan pozitív kicsengésű darab, szuper humorral és párbeszédekkel. Köszönőbeszédében a rendező elmondta, hogy első filmjével, a George Washington-nal is Berlinben debütált 13 éve, és kiemelte, hogy Berlinben nemcsak a filmek, de a bulik is szuperek.

An Episode in the Life of an Iron Picker

A legjobb női alakítás díját Paulina García kapta a Gloria (kritikánk) című filmért, ami egy 58 éves nőről szól, aki nagyjából egy évtizede vált el, és a történet kezdetén úgy dönt, hogy megpróbál kilépni a társadalom által a generációjára osztott szerepből, és szexuális kalandokat keres, majd összejön egy férfival. Kritikusunk szerint "a filmet lényegében a Gloriát alakító fantasztikus Paulina García teszi lenyűgözővé, aki nagyon kevés eszközzel jeleníti meg a karakternek a kapcsolat alakulása folytán megjelenő legapróbb érzelmi rezdüléseit."

Az iráni Jafar Panahi nem tudta átvenni a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst Medvét Pardé című filmjéért, mivel továbbra sem hagyhatja el Iránt. Két évvel ezelőtt a Berlinale zsűrijében foglalt volna helyet, amikor hiányát egy szimbolikus szék jelezte. A Pardé a filmkészítésről, és voltaképp Panahi életéről szóló metafora, melyben egy nő és egy férfi egy Kaszpi-tenger partján álló villa fogságába kerül. A díjat a film társrendezője, Kamboziya Partovi vette át, aki a hazájában filmezéstől eltiltott Panahira utalva azt hangsúlyozta, hogy a nagy művészeket lehetetlen elhallgattatni.

* * *

A fesztivál felére minden évben körvonalazódik valahogy egy központi téma; az idei egyértelműen a szex volt. Minden a szex körül forgott, rengeteg volt a pucér nő, illetve a direkt vagy lappangóan jelen lévő szex (pl.: Gloria, Lovelace, The Look of Love). A másik nagy tanulság, hogy a vígjáték műfaja valahogy nem passzol a politikus, a világ gondjait szívén viselő berlini filmfesztiválhoz.

Gloria

Wong Kar-wai zsűrielnöktől származott a nyitófilm, a The Grandmaster, ami egy nagy harcművész életét meséli el. Ő egyébként az első találkozón azzal küldte munkába a zsűritagokat, hogy koncentráljanak csak a pozitív dolgokra, és semmiképp se ragadjanak le a rossz versenyfilmeknél.

Ez az intelem utóbb váteszinek tűnt, mivel kirívóan emlékezetes filmek nélkül pergett le a kilenc nap (talán a Glóriá-t kivéve), és világpremierekből sem volt annyi, mint általában - sok film már megjárta Sundance-t, mielőtt Berlinbe érkezett. A versenyről lecsúszó filmeket tartalmazó Panorama-program igazából erősebb szelekciónak tűnt az idén. Kiemelkedő volt például a szekcióból az Out in Ost-Berlin - Lesben und Schwule in der DDR című dokumentumfilm és a bájos Tanta Agua, ami akár egy magyar termálüdülőben is játszódhatott volna.

És inkább volt nyugis, mint izgalmakkal teli az idei fesztivál - annak ellenére, hogy nem kevés A-kategóriás sztár lépkedett a vörös szőnyegen. Ott volt például egyből a francia díva-triumvirátus; és mintha csak szándékosan lett volna így kitalálva, majdnem pont tízévenként születtek ők hárman: Isabelle Huppert 59 éves, Juliette Binoche 48, és a mindhármuk közül a legjobb filmmel (Elle s'en va - happy enddel!) érkezett Catherine Deneuve idén tölti be a hetvenet. De megjelent Matt Damon, Jude Law, Anne Hathaway, Hugh Jackman, Ethan Hawke, Amanda Seyfried és Jeremy Irons is; és az utolsó napra befutott Nicolas Cage is, igaz, ő csak egy ősember szinkronhangjaként (Croodék).

Catherine Deneuve a Elle s'en va-ban

Mivel új magyar filmek nem igazán készülnek mostanában, a Berlinalén sem volt magyar film; vagyis egy volt a retrospektív szekcióban: 1934-ből származik a magyar-osztrák koprodukcióban készült Péter című film, Hermann Kosterlitz rendezésében. Még azt a szerény magyar vonatkozást érdemes megemlíteni, hogy Fredrik Bond filmjében, a The Necessary Death of Charlie Countryman-ben visszatérő poén lesz a Budapest-Bukarest szavak összecserélése, ami aztán a sztori egy kulcsfontosságú elemévé is válik.

Úgy tűnik, a kézi kamera használata és az ebből fakadó imbolygó kép visszatért, idén ugyanis feltűnően sokszor kellett kigúvadt szemmel erőlködnünk, hogy rendesen követni tudjuk a történteket. Talán valami olyasmit akartak ezzel a technikával sugallni a rendezők, hogy a sztori AKÁR meg is történhetett volna. Olyannyira, hogy sokról nem is lehetett megmondani, hogy akkor most játék- vagy dokumentumfilm-e voltaképp, ilyen volt például Danis Tanovic An Episode in the Life of an Iron Picker című filmje is. Technikai érdekesség, hogy a hivatalos program 400 filmjéből már csak szűk tíz százalékot forgattak 35mm-re, a többi digitális volt - számolt be a fejleményekről Dieter Kosslick fesztiváligazgató egy német filmes lapnak adott interjúban.

The Necessary Death of Charlie Countryman

Kb. a fesztivál felénél jött egy apró izgalom: a Berlinale 63 éves történetében még nem volt olyan, hogy egy német pápa lemondott volna. Általában, a világtörténelemben nem nagyon volt ilyen, csak egyszer. És még egy dologról szót kell ejtenünk: minden évben majdnem akkora várakozás előzi meg, hogy milyen lesz az aktuális Berlinale-táska fazonja, mint hogy ki fog masírozni a vörös szőnyegen: nos, az idein látszik, hogy Németország kezd túllépni a válságon, legalább is, ami a táska méretét illeti. A rajta díszelgő "Film loves beauty"-felirat, kiegészítve egy háromszorosára nagyított csókos szájjal viszont alighanem sok férfi vásárló kedvét visszavetette. Ezer szerencse, hogy a másik oldalán a szokásos medve kalimpál, ami egyszerre Berlin és a fesztivál jelképe.

* * *

A díjazottak teljes listája:

Legjobb film (Arany Medve): Pozitia Copilului / Child's Pose (Calin Peter Netzer)

A zsűri nagydíja (Ezüst Medve): An Episode in the Life of an Iron Picker (Danis Tanovic)

Alfred Bauer-díj: Vic+Flo ont vu un ours / Vic+Flo Saw a Bear (Denis Coté)

Legjobb rendező: David Gordon Green (Prince Avalanche)

Legjobb női alakítás: Paulina García (Gloria)

Legjobb férfi alakítás: Nazif Mujic (An Episode in the Life of an Iron Picker)

Kiemelkedő művészeti teljesítmény: Aziz Zhambakiyev az Uroki garmonii operatőri munkájáért

Legjobb forgatókönyv: Pardé (Jafar Panahi)

Legjobb első film: The Rocket (Kim Mordaunt)

Rövidfilmes Arany Medve: La Fugue

Rövidfilmes Ezüst Medve: Die Ruhe Bleibt

Életműdíj: Claude Lanzmann