Együtt kínlódunk a magyar űrhajóssal

A méltán népszerű Mikrobi művek egyeduralmát megtörve, végre új magyar animációs sci-fi készült, amelynek azonban már a fele sem tréfa. A Cycle-ben egy kacifántos, masszívan tudományos-fantasztikus elméletekkel összezavart űrhajós keresi a megoldást a túlélésre, ami nekünk legalább annyira kellemetlen, mint neki. A 77 perces film executive producere P. Koltai Gábor, akit az adóhivatal közel négymilliárd forintnyi adócsalással vádol.

Koltai Róbert fiának 2010-es előzetes letartóztatásba helyezése óta egyetlen a produceri tevékenyégéhez köthető, bemutatásra kerülő film sem úszhatja meg, hogy bizonyítékként ne funkcionáljon arra nézvést, hogy valóban történt-e filmkészítés. A gyanú szerint ugyanis a producer fiktív számlákkal igazolta nagy összegű állami pénzek elköltését. Öt hónapnyi előzetes letartóztatást, majd házi őrizetet követően, idén januárban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közel négymilliárd forintnyi adócsalás miatt javasolt vádemelést P. Koltai ellen. A Cycle mindenesetre valóban elkészült, és a tavalyi londoni sci-fi fesztiválon debütált, igaz, a rendező, Sóstai Zoltán végül saját spórolt pénzéből és ingóságainak értékesítéséből finanszírozta a film befejezését.

A Cycle tulajdonképpen Jack, az elszánt kozmonauta története, aki kitartóan rohangál, hogy megtalálja a menekülési útvonalat a terjedő gyilkos köd elől, és aki végül folyton visszapottyan a kiindulási pozíciójába. Minden egyes nekifutása során újabb és újabb zavaros információkhoz jut, egyforma külsővel rendelkező, maszkos emberek elmondásaiból, és bár egyre kilátástalanabbnak tűnik a helyzete, valamiért mégsem hagy alább a lelkesedése. Ha a feladat-megoldásos szakaszok nagy részét nem foglalnák el a rejtélyes idegenekkel folytatott filozofikus, ködös és nagyrészt értelmezhetetlen párbeszédek, akkor a film nagyjából az adott pályát rendszeresen újrakezdő videojátékhős megszokott életritmusát szemléltetné.

A cselekmény is körülbelül épp ennyire érdekfeszítő, tekintve, hogy feszültséget legfeljebb vagy az okozna, ha nekünk kellene nyomogatni a joysticket, vagy ha képesek lennénk bármit is kihámozni az egyébként nyilvánvalóan alaposan felépített elméleti háttérből. Ez utóbbi azonban annyira zavaros és kaotikus, hogy jobb híján kénytelenek vagyunk osztozni Jack értetlenkedésében és kétségbeesésében.

Olyan kifejezésekkel, mint multiverzum, kvantumgépet lezáró gonosz öregember, ugráspont és téridő szerkezet, nem lehet büntetlenül dobálózni, mert sci-fi univerzum meg rejtélyesség ide-vagy oda, hamar súrolni kezdjük a röhejesség és a blöff határait. Ezt a kamaszosan tudományos-fantasztikus megközelítést erősítik az olyan részletek is, mint a sokszor érthetetlenségig recsegő és szakadozott rádiókommunikáció Jack és a központ, alias Holdbázis és Holdegység (!) között. De a "- Miért ölted meg őket? - Mert ők gonoszok." típusú dialógusok sem épp a komolyan vehetőség irányába terelik a történetet.

Mindezek ellenére tagadhatatlan, hogy a Cycle erős atmoszférával rendelkezik, ami a vizualitás, a zene és a ritmus harmóniájából adódik. A vibráló, színes alagutak, a fekete-fehér kihalt, kockaházas faluk, az űrhajósoknak megrendezett pszichedelikus világvége parti, és az arcmimikával nem rendelkező, ám hangban széles érzelmi skálát bejáró (Szabó Győző mindent belead) főhős, szokatlan és nyomasztó hangulatot teremt. Ha ehhez hozzátesszük a 3D következtében sokszor kifejezetten szemet bántó, villódzó, szinte roncsolt képeket eredményező részleteket és a kitartóan rázkódó kameramozgásokat, akkor már azt is tudjuk, hogy milyen lehet, ha egy világkatasztrófa-elhárító űrhajós rosszat álmodik.

Ha létezne még olyan, hogy Magyar Filmszemle, akkor a Cycle, műfajából és látványvilágából adódóan igazi magyar ritkaságként illeszkedhetne a programba. Így azonban csodálkoznánk, ha a 3D-ben és elméletekben bolyongó magányos űrhajós megpróbáltatásai a legelszántabb sci-fi rajongókon kívül mást is felajzanának.