Röhögve pancsolunk a trágyalében

A Gyilkos Joe-nak minden szereplője undorító féreg, aki gyalázatos dolgokat művel. És mi mégis a legnagyobb élvezettel nézzük.

Ha William Friedkin (Francia kapcsolat, Az ördögűző, Portyán) valamihez zseniálisan ért, az a rothadó, beteg atmoszférák megteremtése. Pszichésen elborult, vagy morálisan elzüllött, vagy állatias ösztöneiknek kiszolgáltatott figurái dagonyáznak a képletes és konkrét mocsokban, mi pedig élvezettel nézzük. A hetvenöt éves rendező a Gyilkos Joe-val keményen, de röhögve csap oda: megmutatja, hogy még mindig könnyedén képes lenyomni a fejünket a bűzös trágyalébe, és még mindig mi fogunk neki könyörögni, hogy ne hagyja abba.

Emile Hirsch és Matthew McConaughey a Gyilkos Joe-ban

Chris (Emile Hirsch) egy napról napra élő, kilátások nélküli texasi srác, aki több ezer dolláros adósságot halmozott fel. Amikor az apja, Ansel (Thomas Haden Church) nem hajlandó kisegíteni, Chris előáll a tervével: öljék meg az anyját, és az életbiztosításból befolyó pénzt osszák el négyfelé Ansel, Chris, Ansel új felesége, Sharla (Gina Gershon) és Chris húga, Dottie (Juno Temple) közt. Minimális tétovázást követően kiderül, hogy a családból alapvetően mindenki jó ötletnek tartja, hogy párezer dollárért eltegyék láb alól az anyát. Mivel egyikük sem ért a gyilkoláshoz, profit bíznak meg: Joe-t (Matthew McConaughey), a dallasi nyomozót, aki mellékállásban bérgyilkos. Igaz, hogy Joe a befolyó összeg felére igényt tart, de még így is minden jelenlevőnek hasznosabb a részeges anyuka holtan, mint élve.

Thomas Haden Church, Matthew McConaughey és Gina Gershon a Gyilkos Joe-ban

Bámulatos ez a család. Egy lerobbant lakókocsiparkban élnek, kérójuk előtt folyamatosan ugat az idegbeteg kutyájuk, a kéjvágyó, manipulatív Sharla nem a fejét, hanem a bozontos pináját dugja ki, amikor ajtót nyit, Ansel a szellemi fogyatékosságot súroló bamba tuskó, Chrisnél pedig nemcsak az erkölcsi érzék hibádzik, hanem totálisan össze is van zavarodva, és félpercenként meggondolja magát azzal kapcsolatban, hogyan is kéne sínre tennie az életét.

A szőke Dottie úgy kilóg, mintha angyal szállt volna közéjük, ami a fináléban nyeri el igazi jelentőségét. A rendező rögtön jelzi is, hogy ő egy másik dimenzióban mozog: amikor először látjuk babaházas lányszobájában, úgy fényképezik, mintha egy teljesen másik helyszínen lenne, mint a szomszéd helyiségben üvöltöző rokonai. Persze Dottie sem ép: tiszta szerelemről ábrándozva kóvályog a fantáziavilágában, ahova tűrhetetlen környezete elől menekült.

Juno Temple a Gyilkos Joe-ban

Ebbe a parádés kompániába érkezik meg Joe, az (eredetiben legalábbis) erős texasi kiejtéssel beszélő, szenvtelen perverz, aki fergetegesen vicces kontrasztként rögtön egy saját nemi szervét felgyújtó férfiról kezd sztorizni a tátott szájú Dottie-nak. A Gyilkos Joe 2011-es film, de hozzánk a Magic Mike hamarabb érkezett, és most már kisebbet üt a felismerés, hogy McConaughey megint színész. Hasonló, de kevésbé pojácáskodó figurát játszik itt is, Joe-ban pont az a poén, hogy szárazon magabiztos és távolságtartó marad még akkor is, amikor elképesztően brutális dolgokat mond és művel. Jól sikerült karikatúra, amit McConaughey halálpontosan rajzol fel.

Matthew McConaughey és Emile Hirsch a Gyilkos Joe-ban

A forgatókönyvet Tracy Letts írta a saját színdarabja alapján, akárcsak Friedkin előző, nem túlságosan sikerült filmjét, a Bug-ot, a harmadik Letts-adaptációt, az Augusztus Oklahomában-t pedig most csinálja John Wells. A három történetben közös, hogy egy klausztrofób helyzetben vergődő, egészségtelenül szimbiotikus viszonyban álló emberek teszik tönkre egymást nagyon durván. És a film ettől végtelenül vicces: folyamatosan kiaknázza a szereplők közelségének és egymással szembeni kegyetlenségének ellentmondásából eredő humort. Chris egy közeli ismerősnek tartozik, és mielőtt az összeveretné, még eldumálgatnak a szülinapi bulijáról. Joe nemcsak magáévá teszi Dottie-t, hanem rögtön annyira otthon érzi magát a megbízóinál, hogy meztelenül flangál a szűkös kecóban. Dottie tárgyilagosan veti oda a kérdést Joe-nak: "te fogod megölni az anyámat?". Tele van ilyen mesteri húzásokkal a film.

A szereposztás remek, mindegyik színész tökéletesen belakja ezt a világot, amit még csak sivárnak sem nevezhetünk. Az alkoholbűzzel belehelt nappali, a sztriptízbár karácsonyi izzókra emlékeztető fényei, a vonatsínek közt vadul burjánzó gaz, mind egyfajta beteges otthonosságot árasztanak magukból. Mert ezek itt egymáson csúszómászó, élősködő paraziták, akik csak így, együtt életképesek. Persze nem soká, mert egy a sorsuk: hogy felfalják egymást.