A Kilencedik mennyország című német film után újra egy időskori szerelmet és szexet bemutató film kavarta fel egy A-listás filmfesztivál állóvizét - csak ezúttal bő tizenöt évvel fiatalabb szereplőkkel van dolgunk. Az 58 éves Gloria nagyjából egy évtizede vált el, és a történet kezdetén úgy dönt, hogy a magá(ny)ba savanyodás helyett megpróbál kilépni a társadalom által a generációjára osztott szerepből. Szórakozóhelyekre jár, ahol alapvetően nem a szerelmet, hanem a szexuális kalandot keresi.
Gloria | Paulina García |
Azonban egyik este egy olyan korabeli fickóra akad, akivel az érzelmi kötelék is hamar kialakul, elkezdenek együtt társaságba járni, Gloria egy családi eseményre is elviszi őt. Az egyetlen zavaró tényező, hogy az ugyancsak elvált férfinak kissé zűrös a régi családja, és gyakran hagyja csak úgy ott Gloriát valami perpatvar miatt, amelyet neki kell megoldania.
A Gloria lényegében az ő viszonyuk hektikus alakulását követi végig, azt, hogyan találják meg a közös hangot a mindennapokban és az ágyban, és milyen dolgok tudnak zavart okozni ebben a folyamatban. A német filmmel ellentétben azonban itt nem kerül igazán előtérbe a testiség, a fő kérdés inkább az, hogy lehetséges-e szerelem, együttélés olyan emberek számára, akik korukból fakadóan nagy mennyiségű és súlyos (lelki) terhet hordoznak.
Gloria | Paulina García |
A filmet lényegében a Gloriát alakító fantasztikus Paulina García teszi lenyűgözővé, aki nagyon kevés eszközzel jeleníti meg a karakternek a kapcsolat alakulása folytán megjelenő legapróbb érzelmi rezdüléseit, a történetet pedig a kiszámíthatatlanság és az időnként felbukkanó remek humor teszi élvezetessé. Csak azt bánhatjuk, hogy Sebastian Lelio rendező nem bánt kissé merészebben az ollóval, néhány vontatottra sikerült jelenet kihagyásával még szerethetőbb mozi lett volna. A befejező jelenetet Gloria táncával viszont sokáig nem lehet elfelejteni.