Megzabálom, olyan perverz

Lélektani dráma ígéretével húz minket csőbe a Stoker, hogy aztán átcsapjon vérben lubickoló trashbe. Hüledezünk és remekül szórakozunk.

Még szerencse, hogy a mostanra kissé túléretté vált Tarantino helyett vannak olyan filmesek, akik még hatásosan művelik a túlhúzott, stilizált, szándékosan röhejesbe hajló erőszakot a vásznon. Harmony Korine a Spring Breakers fináléjában mutatta meg, hogy Tarantinóbb tud lenni Tarantinónál (aki a Django elszabadul fináléját sajnos feszültségmentesre maszatolta), és itt az őrületes erőszak dél-koreai nagymestere, Park Chan-wook is első angol nyelvű filmjével, a Stoker-rel.

Mia Wasikowska a Stoker-ben

A Stoker-ben főleg az a csodálatos, hogy elindul úgy, hogy azt sejteti, egy érzékeny, finomságokkal teli lélektani dráma bontakozik majd ki belőle, de aztán hirtelen stílust vált, és átmegy felháborító, kacagtató, fergeteges trash-be. Szerintem ezt jó előre tudni, mert aki a nyitás után komoly pszichologizálásra és bergmani mélységekre számít, az súlyosan becsapva érzi majd magát akkor, amikor a film átcsap vérrel megöntözött Hitchcock-paródiába. Persze, elég akár csak az Oldboy-t ismerni ahhoz, hogy ez ne okozzon túlzottan nagy meglepetést, Park mestere a beteges családi viszonyok vérözönbe torkolló boncolgatásának, és itt is pont erről van szó.

Nicole Kidman és Matthew Goode a Stoker-ben

A film rögtön elcsábítja az embert, annyira kényezteti a szemet és a fület. India Stoker (Mia Wasikowska) egy fenséges kerttel övezett, gyönyörű kúriában lakik anyjával, Evelynnel (Nicole Kidman), és éppen a tizennyolcadik születésnapját ünnepelné, ha apja nem hunyt volna el röviddel ezelőtt autóbalesetben. A kamera lendületesen pásztáz a grandiózus környezetben, mi pedig magunkba szívjuk a szobák aprólékosan kidolgozott berendezését, a szépséges ruhákat, a dús színeket, és a felerősített, külön odafigyelést érdemlő hanghatásokat. Egy-két konkrétum jelzi ugyan, hogy a mában vagyunk, de fontosabb, hogy ez egy valóságtól függetlenül működő, zárt fantáziavilág.

Mia Wasikowska, Nicole Kidman és Matthew Goode a Stoker-ben

Az audiovizuális orgia nem önmagáért való, hanem India világát mutatja be nagyon plasztikusan: mint megtudjuk, a lány olyasmit is hall és érzékel, amit mások nem. India tenyere alatt puskaropogásként pattog a keménytojás szétrepedő héja, de a tekintetén látjuk, hogy tűpontos észlelése nem korlátozódik a fizikailag érzékelhető dolgokra. Itt várhatnánk, hogy egy különös, érzékeny lány és hideg anyja drámája alakul ki a szeretett apa elvesztése után, de a film viszonylag hamar közli velünk, hogy nem ebbe az irányba tart.

A temetésen váratlanul megjelenik a tenyérbe mászó képű nagybácsi, Charlie (Matthew Goode), akinek a létezéséről Indiának addig fogalma sem volt, és akiről süt, hogy nem szabad megbízni benne. De ez persze csak Indiának tűnik fel, a férje elveszítése miatt szemlátomást nem sokáig szomorkodó Evelyn lelkesen cuppan rá a sógorra. Goode-nak nincs sok színészi feladata azon kívül, hogy folyamatosan alamuszin nézzen, de karikatúraszerű figurája tökéletesen ellenpontozza Kidman és Wasikowska érzékeny játékát, akik végig úgy tesznek, mintha mindez halálosan komoly lenne, és ezzel még több izgalmas kétértelműséget visznek a filmbe.

Matthew Goode és Mia Wasikowska a Stoker-ben

Lassan fény derül Charlie valódi, nem kifejezetten barátságos természetére, és a cselekmény akkor megy át élvezetesen abszurdba, amikor a nagybácsi nem várt módon óvja meg Indiát egy erőszakoskodó srác közeledésétől. A jelenet hangos, döbbent felvonyításra ingerli az embert, de Park még csak most kezd belendülni, India ezt követő zuhanyozása tartogatja az igazi csattanót. Innentől a szex és a vér dominál, kicsit olyan hatást keltve, mintha egy trashhorrorrendező gondolta volna újra Hitchcockot.

A szórakoztató tobzódás nem túlságosan meglepő, de nagyon is kielégítő befejezésbe torkollik, és ahogy Park elsüti pont ugyanazt a vizuális poént, amit Tarantino is a Django elszabadul-ban, mintha szemtelenül kacsintva hirdetné, hogy ő az erőszak új ura Hollywoodban.

----

A Stoker-t a londoni Curzon Soho moziban láttuk, magyarországi forgalmazásáról egyelőre nem tudunk.