Vásári bohócok helyett színészeket!

Jacques Audiard Rozsda és csont című filmje valószínűleg sokkal nagyobbat durrant volna, ha a tavalyi cannes-i filmfesztiválon nem homályosít el mindent Haneke és a Szerelem. Visszatekintve talán ennek tudható be az is, hogy nem kapott nagyobb visszhangot Marion Cotillard levágott lábú Stephanie-ja sem, pedig ez a színésznő eddigi talán legbátrabb és legőszintébb alakítása.

Jacques Audiard A prófétá-val 2009-ben a nagydíjat hozta el Cannes-ból, így hatalmas várakozás előzte meg következő filmjét, amit a tavalyi fesztiválon mutattak be. Az izgalmakat többek között az is fokozta, hogy jó előre bejárta a sajtót a hír, miszerint Marion Cotillard a filmben egy olyan delfinidomárt alakít, aki mindkét lábát elveszíti egy balesetben. A hatásvadászattól, a borzalmak öncélú ábrázolásától azonban a film messze áll. Éppen ellenkezőleg: azt mutatja meg, hogyan a lehet a testről, az ahhoz való viszonyról és annak korlátairól beszélve elmondani egy szerelmi történetet.

Rozsda és csont | Matthias Schoenaerts és Marion Cotillard

A Rozsda és csont (De rouille et d'os) azon ritka filmek egyike, amelyben a női és a férfi főszereplő minden szempontból egyenrangú egymással. Cotillard partnere a már általunk is ajnározott belga Matthias Schoenaerts, aki a Bikanyak után újabb, szintén a nyers fizikalitásra építő, szenzációs alakítást nyújt. Stephanie és Ali, a kisfiát egyedül nevelő, többek között illegális bokszmeccsekből élő férfi először egy diszkóban találkozik, majd miután megtörténik a szörnyű baleset, a lány megérzi, hogy csak olyan ember segíthet neki átvészelni a poklot, aki nem ésszel, hanem a zsigereivel él. A lány ösztönösen tudja, hogy Ali nem fog - mert nem tud - beszélni érzésekről, arról, milyen az, ha az ember elveszíti mindkét lábát.

Ehelyett azzal segít neki, hogy ugyanúgy nőként kezeli. Helyesebben: ugyanúgy kezeli, mint akármelyik nőt. Nem különösebben kedves vele, de nem is bunkó, és az első - majd minden további - adandó alkalommal megdugja. Furcsa kettősség van a viszonyukban, hiszen ebben az egyszerű, nem túl okos férfiban fel sem merül, hogy Stephanie meg van csonkítva, hiszen ami neki kell egy nőben, az a baleset után is sértetlen maradt. Ennek felismerése lehetne éppen vulgáris, hiszen Stephanie csak "arra" kell neki, de ebben a helyzetben a legtöbb, amit a lány kaphat az, hogy érezze, tényleg kell a férfinak: "arra" is, de másra is.

Rozsda és csont | Matthias Schoenaerts

Schoenaerts és Cotillard egyaránt ritka lehetőséget kapott ebben filmben, és tudtak is élni vele: olyan oldalát mutathatják meg a színészi játéknak, ami első ránézésre nem tűnhet nagy feladatnak, pedig teljesen hétköznapi figurákat ezerszer nehezebb eljátszani, mint sokoldalú, bonyolult személyiségeket. Schoenaerts azt mutatja meg, hogy lehet érzékenyen megjeleníteni egy ösztönlényt, és a sem túl intelligens, sem különösebben szerethető Ali figuráját minden perccel közelebb hozza a nézőhöz.

Cotillard csodálatosan őszinte alakítását nézve pedig különösen elgondolkodtató, hogy miért akkor kap igazi vállveregetést egy színész, ha kikenve-kifenve "más bőrébe bújik"? A saját bőr mióta nem eléggé érdekes? Ki és mikor döntötte el, hogy a legnagyobb színészi teljesítmény az, ha valaki több tonnányi smink vagy maszk alá bújtatva, sokszor cirkuszi bohóccá züllesztve parádézik?

Rozsda és csont | Marion Cotillard

A gyönyörű, fiatal színésznőket ez a teher még jobban sújtja: igazán csak azután veszik őket komolyan, ha vállalják azt az óriásiként feltüntetett áldozatot, hogy elcsúfítsák magukat. Minél durvább átalakulást visznek véghez, annál nagyobb a dicsőség. Reneé Zellweger vattával kitömött arca a Hideghegy-ben vagy Nicole Kidman kampóorra Az órák-ban egyenesen Oscart ért. De tényleg olyan kimagasló alakítások ezek? Nem véletlen, hogy Marion Cotillard-t is sokan azóta tekintik komoly színésznőnek, hogy leborotvált szemöldökkel eljátszotta Edith Piafot.

Pedig az, amit a Rozsda és csont-ban nyújt, ennél ezerszer emberibb és őszintébb. Nagyobb bátorság kellett ahhoz, hogy zsíros hajjal, előnytelen fényben álljon Audiard kamerája elé, hogy megpillantsuk (az egyébként minden nő arcán felbukkanó) apró ráncokat és a szeme alatti karikákat, mint ahhoz, hogy valaki más arca mögé bújva kifejezetten csúnya legyen. És mégsem ezért jár az Oscar.

Rozsda és csont | Marion Cotillard

Bármilyen büszkén nyilatkoznak a színészek arról, mennyi munkájukba került mélyrehatóan áttanulmányozni egy karaktert, és mekkora teher volt minden nap hosszú órákon át tűrni, amíg a sminkszobában rájuk került a maszk, sokszor az az érzésem, hogy ilyenkor a színészek rejtőzködnek. Cotillard most a saját bőrét vitte vásárra. Alakítása azért üt annyira szíven, mert nem volt hová rejtőznie.

- - - - - - - - - -

A Rozsda és csont című film április 10-én jelent meg DVD-n Magyarországon.