Erényövet az álomszép tiniprostira!

Sokan az idei év cannes-i botrányfilmjét várták a Jeune & jolie tiniprostijától, szerencsére azonban egy gyönyörű, titokzatos és érzékeny drámát kaptunk helyette az elvesztett ártatlanságról. Marine Vacth személyében pedig megvan Catherine Deneuve örököse és az idei versenyprogram legszebb színésznője.

A rendkívül tehetséges és sármos Francois Ozon szinte évente forgat filmet, de a kétezres évek második felében megtorpant az ígéretesnek indult karrierje, és a cannes-i versenyprogramba sem hívták tíz éve (utoljára a Swimming Pool-lal járt a Riviérán). A Született feleség és A házban viszont biztató jel volt az utóbbi két évben, és most eddigi legkomolyabb filmje, a Jeune & jolie (Fiatal és gyönyörű) koronázza meg a karrierreneszánszot.

Forrás: Cannes

Jeune & jolie | Marine Vacth

A Jeune & jolie egy tizenhét éves diáklány, Isabelle (Marine Vacth) története, aki a szüzessége elvesztése után úgy dönt, ez olyan könnyen megy, hogy akár meg is élhetne belőle. Interneten hirdet és elegáns hotelekben 3-400 euróért adja oda magát többnyire decens öreguraknak. Közben viszont továbbra is normális középosztálybeli családjával él; anyja és mostohaapja mit sem sejtenek új mellékkeresetéről, csak a kíváncsi öccsének ejt el pár szaftos részletet.

Az alaphelyzetről rögtön Bunuel 1967-es remekműve, A nap szépe ugorhat be, hiszen a Catherine Deneuve által megformált hősnőt sem anyagi kényszer késztette prostitúcióra. Ozont valószínűleg cseppet sem zavarja a párhuzam, sőt, tekintve, hogy Deneuve-öt már maga is megajándékozta két jutalomjátékkal (8 nő, Született feleség), teljesen nyíltan vállalhatja az inspirációt. A két luxuskurva motivációi azonban eltérnek, és inkább csak az érzékiség mögött tátongó érzelmi űr köti össze Bunuel Séverine-jét Ozon Isabellével.

Forrás: Cannes

Jeune & jolie | Géraldine Pailhas és Marine Vacth

A Jeune & jolie-ban sosincs megmagyarázva, hogy Isabelle miért adja áruba a testét, de sokatmondó az a jelenet, amikor egy családi nyaraláson egy üresfejű német fiúval elveszíti a szüzességét. "Megvolt" - kommentálja utóbb az öccsének, és az aktus közben is látni rajta, hogy leginkább azt szűri le az egészből, hogy milyen könnyű is az érzelemmentes szex. Marine Vacth gyönyörű, de többnyire passzív, érzelemmentes arckifejezése végig megbízható kalauzunk abban, hogy végignézzük, hogyan szabadul meg egy kamaszlány végleg az ártatlanság utolsó szikráitól.

A rendezőt illeti a dicséret a tökéletes főszereplő kiválasztása és általában a színészvezetés miatt (a mellékszereplők egytől-egyig telitalálatnak bizonyulnak, Géraldine Pailhas emelkedik ki az anya szerepében), de Ozon abból a szempontból is bizonyítja rendezői érettségét, hogy a téma ellenére nem silányodik soha a filmje ócska szenzációhajhászattá. Vannak szexjelenetek, de nem cél a botránykeltés, az aberrációk vászonra vitele, vagy a főhősnő megalázása, pedig Cannes-ban vannak ennek hagyományai, elég ha például a két éve ugyanitt bemutatott, béna Alvó szépség gusztustalan jeleneteire gondolunk.

Érdekes pont a hasonló témájú Alvó szépség-re visszagondolni, hiszen azt, csakúgy, mint egy másik közelmúltbéli gyenge próbálkozást, a Szex felsőfokon-t is nő rendezte (Julia Leigh, illetve Malgorzata Szumowska) és bennük mégsem volt nyoma sem a cannes-i versenyprogramon évről-évre számon kért női érzékenységnek. Ozon viszont tiszteli hősnőjét és csodálatosan szépnek láttatja, de sohasem időzik rajta nyálcsorgató vagy öncélú módon. Persze, mivel érzékeny témáról van szó, sokan épp azt kérhetik majd számon a filmen, hogy túl idealizált és nem ítéli el vagy mutatja elég elrettentőnek egy kiskorú prostituált sorsát.

Igaz, hogy Isabelle kliensei között nem látunk aberrált állatokat és nőgyűlölő perverzeket, de a történet szempontjából nagyon is fontos, hogy a konszolidált családi háttér egyfajta védőháló a kalandokra vágyó fiatal lány mögött, ami még időben meg tudja óvni egy nagyobb tragédia bekövetkezésétől. A Jeune & jolie így hiába számit az Ozon-életmű komolyabb darabjai közé, mégis alapvetően egy könnyed, az élet szépségeire koncentráló film, amelynek legtöbb jelenetébe a néző is szívesen odaképzelné magát. Talán épp ezért hátborzongató, hogy a főhősnő mindezt a szépséget könnyelműen eldobná az ártatlanságával együtt egy ostoba kamaszkori húzás miatt.