Őrült magyar komolyan gondolja

Itt egy fiatal magyar filmrendező, aki mindenben különbözik az átlag magyar filmrendezőtől: nem végzett Színműt, sci-fit és horrort csinál művészfilm helyett, nem közpénzt költ, levadássza Luke Skywalkert szereplőnek, és angolul forgat, nemzetközi piacra. Első nagyjátékfilmjét, a retro amcsi sztárokkal tuningolt és a városligeti Vidámparkban forgatott Gingerclown című 3D-s horrort már egy ismert amerikai forgalmazó meg is vásárolta. Csütörtök óta a magyar mozik is vetítik. A 29 éves Hatvani Balázzsal beszélgettünk.

Mikor döntötted el, hogy filmrendező akarsz lenni?

Középiskolában már biztosan éreztem, hogy szeretnék én is adni magamból, úgy összerakni egy produkciót, hogy azt mások is meg tudják nézni. Mivel nem nagyon ismertem senkit, gyakorlatilag mindent egyedül kellett elkezdenem.

Felvételiztél a Színművészetire?

Persze. Én is bedobtam magam, gondoltam, hátha, de nem jutottam el a harmadik fordulóig. Valószínűleg az volt a baj, hogy már a második körre világmegváltó tervekkel érkeztem, tudtam, kivel, hogy, mennyit és mikor fogok forgatni, ilyen trilógiát, olyan trilógiát. Úgy gondolták, hogy kicsit még pihennem kéne, de aztán inkább elindultam máshogy.

Ezek szerint autodidakta módon képezted magad?

Így van, végigmentem a szamárlétrán. Tulajdonképpen a nulláról indultam, segítséget meg nem nagyon kaptam, tehát mindent ki kellett próbálni. Sok mindenre rájöttem, hogy mi hogy működik. Alapvetően nagyon jó tanulóidőszak volt ez a négy-öt év, amíg próbálkoztam.

Első filmed, a Gingerclown egy 3D-s horror, miközben évek óta dolgozol egy másik filmen is, a Thelomeris-en, ami egy hollywoodi stílusú sci-fi. Nem sok más magyar rendező dolgozik ezekben a műfajokban. Szerinted miért?

Nem azzal van a baj, hogy nem akarnának egy új Star Trek-et vagy Indiana Jones-t készíteni, csak kevesen vágnak bele. És ha belevágnak, akkor se könnyű, mert nincs olyan produceri háttér itthon, ami egyből beletenné a pénzt. Van egy Nemzeti Filmalap, ahova esetleg lehet pályázni, innentől kezdve viszont nagyon véges a lista, amiben itthon gondolkozhatnak. Ha nem lehet zsánerfilmet csinálni, akkor meg marad a fesztiváloztatható művészfilm.

Hatvani Balázs | Fotó: Mudra László

Mindenképpen egy vidámparkban akartál horrorfilmet készíteni, vagy adódott a lehetőség, és hozzá igazítottátok a forgatókönyvet?

Hét-nyolc éve találtam ki, hogy a Vidámparkban szeretnék forgatni valamit, mert már akkor is ilyen volt, mint most. Érdekes hangulata van a helynek, én nagyon szeretem. Amikor felröppent a hír, hogy majd esetleg bezárják, nagyon bepánikoltam. Szerencsére egy producer, Lippert Krisztián pont megkeresett, hogy fektetne filmbe, így adott volt, hogy csináljuk a Vidámparkban, mert lehet, hogy ez lenne az első és utolsó film, ami itt játszódik. Sajnos így is lett.

Hogy sikerült a szörnyek szinkronhangjaira olyan nagy neveket megnyerned, mint Tim Curry (Rocky Horror Picture Show), Lance Henriksen (A bolygó neve: Halál) vagy Sean Young (Szárnyas fejvadász)?

Miután Mark Hamillel forgattunk a Thelomeris-ben, már nem volt annyira bonyolult a dolog. Először, mint egy nagyon pici pont, felkerülsz a kinti ügynökségek radarjaira. Jönnek a visszajelzések, hogy milyen volt veled dolgozni, mennyire tudtál megfelelni a kinti követelményeknek. Onnantól fogva már nincs annyira ellenséges magatartás az ügynökségek részéről. De mi is telefonhívásokkal kezdtük: "Üdv, Hatvani Balázs vagyok Magyarországról, és egy sci-fit szeretnék forgatni William Shatnerrel." Máris letették a telefont. Miután kicsit otthonosabban mozogtunk odakint, már nem volt olyan nagy nehézség összeszervezni ezeket a színészeket, de leginkább a forgatókönyv győzte meg őket. Csak amikor együtt dolgozol valakivel, akkor tudsz vele úgy összehaverkodni, hogy megadja a privát email-jét vagy számát, hogy zaklathasd: "Lance, felkeltem és hihetetlen ötletem támadt, Lance, egy óriási vakond megtámadja New Yorkot, mindkét szerep a tiéd!"

Pénzzel tudtad őket leginkább őket motiválni, vagy meggyőzted őket arról, hogy minőségi feladatot tudsz nekik adni?

Nekem jóval kevesebb pénzért jöttek el, mint amiért szoktak dolgozni, úgyhogy muszáj volt máshogy motiválni őket. Ezt úgy lehet, hogy egy olyan forgatókönyvet teszel le eléjük, amit be tudnak fogadni, másrészt meg a személyiséged is kicsit átmegy feléjük és akkor látják, hogy: "Úristen, őrült magyar, ez komolyan gondolja, hol van Magyarország, mindegy, ez egy állat, oké, csináljuk." Fontos a pénz is, de bárkit meg lehet győzni egy jó forgatókönyvvel és referenciákkal. Csak amíg odáig eljutsz, amíg átverekeded magad az ügynökökön, az a nehéz.

Hatvani Balázs | Fotó: Mudra László

Azt hiszem, ezek a színészek maguk is elismernék, hogy nem most vannak karrierjük csúcsán. Mit tapasztaltál, hogyan dolgozták fel ezt?

Szerintem ezt Amerikában elég jól tudják kezelni. Ők ott még ugyanúgy ismert nevek,mert van egy olyan generáció, ami az ő filmjeiken nőtt fel, és számukra ez a non plus ultra, nem a Vasember. Ettől függetlenül tisztában vannak vele, hogy nem tartoznak a mainstream hírességek közé. Próbálnak ők is megélni, minél több munkát találni, de nem nagyon vettem észre, hogy maguk alatt lennének. Nekik megvolt a virágzó aranykoruk a nyolcvanas években, és ezzel teljesen meg vannak elégedve.

Tim Curry-nek nem volt ellenérzése azzal kapcsolatban, hogy 23 évvel az Az után megint egy gonosz bohócot kellett játszania?

Az az igazság, hogy ezek a régi filmek csak nálunk élnek ennyire elevenen. Mi még mindig azon pörgünk, hogy egy 1977-es filmben ki mit mondott, milyen idézeteket tudunk előkapni a zsebünkből. Erre ők úgy tekintenek, hogy 23 évvel ezelőtt volt egy bohóc, most megint lesz egy, nagy ügy. Látta, hogy ez más stílusú dolog, itt csak a hangját adja egy gumifigurához, kíváncsi volt, mi sül ki belőle.

Sean Young folyton balhézó, elviselhetetlen díva hírében áll. Veled hogy viselkedett a munka során?

Ebből semmit sem tapasztaltam, nagyon kedves és rendes, semmi nem jött át a régi legendákból, mint például amikor Macskanő-jelmezben vonult be egy meghallgatásra, hogy megkapja Michelle Pfeiffer helyett a szerepet. Lehiggadt, csinálja, amit tud, örül, hogyha hívják valahova.

Sean Young a Szárnyas fejvadász-ban	Lance Henriksen A bolygó neve: Halál-ban

Lance Henriksen tényleg akkora király, mint az a filmjei alapján tűnik?

Tényleg nagyon laza. Konkrét történet nincs, csak arra emlékszem, hogy miután megkértem rá, hogy legyen egy kicsit perverzebb a szörny, akinek a hangját kölcsönözte, annyira nem tudta abbahagyni a röhögést, hogy tíz percre le kellett állnunk, nem tudtuk folytatni. Nagyon közvetlen, segíti a munkádat, folyamatosan azon van, hogy megcsinálja, amit szeretnél. Nincs semmilyen sztárallűr, szerintem ő már mindent látott, őt már minden helyzetben megölték, felfalták. Tudja, hogy éppen mikor milyen filmet csinál, és nem gondolja azt, hogy ez lesz az Arábiai Lawrence 2, és hogy majd mennie kéne az Oscarra. Baromi jó arc.

Michael Winslow, a Rendőrakadémia hangutánzós zsaruja itt mennyire improvizált?

Nem improvizálás volt, szimplán csak eldurrant a stúdióban. Olyan szintű hangokat nyomott, hogy csak néztünk. Ami a filmben hallható tőle, az mind ő volt, mindenféle gép, torzítás vagy effekt nélkül. Ha azt mondtuk neki, hogy kicsit kevesebb legyen, az is sok lett. Nem lehet ezt az embert leállítani, igazi energiabomba.

Ashley Luke Lloydot instruálja Hatvani Balázs a Gingerclown forgatásán

A Thelomeris-ben javarészt CGI-t, a Gingerclown-ban viszont animatronikus bábokat alkalmaztatok. Miért döntöttetek így?

Igazából az volt a koncepció hogy a film emléket állítson a nyolcvanas évek thrashvonulatának, és ehhez nem illik a CGI, az más érának a gyermeke. Sok tapasztalatot halmoztunk fel a Thelomeris készítése során, de a Gingerclown-ban nem akartuk használni.

A felkért színészek névsorából látszik, hogy nagy rajongója vagy a nyolcvanas évekbeli filmeknek. Hogy kezdődött ez a rajongás, miket néztél?

Hú, nagyon hosszú a lista. Kissrác koromban folyton filmeket néztem, nekem betettek egy VHS-kazettát, azt gyakorlatilag loop módban képes voltam egymás után többször is végignézni. Szeretem a Kincsvadászok-at, a Segítség, felnőttem! pedig mindmáig nagyon illik rám. Szörnyecskék, Vissza a jövőbe, Star Wars, Star Trek, ezek a nagy klasszikusok, amiket akárhányszor és akármikor és akárhol.

Mi a véleményed az utóbbi évek horrorfilm-terméséről? Szerinted milyen irányba tart ez a műfaj?

Igazság szerint én nem vagyok nagy horror-rajongó. Meg szoktam nézni az új filmeket, de nem nagyon tudok már meglepődni, mert minden sablon, ugyanazt megcsinálják évente ötször. Megnézem őket, de kimegyek az utcára, és már nem emlékszem semmire belőle. Valaki meghalt, meg volt valami szellem vagy szörny az ágy alatt, a tetőn, vagy a mikrohullámú sütőben, valakinek kiszedték a lábát, a szemét, a kezét. A végén meg vagy életben maradt valaki, vagy nem. Nem tudom összerakni, nem tudom, mi a jó ebben, melyik résznél is kellene konkrétan megijedni. Ha horrorfilm, akkor nekem a Poltergeist - Kopogó szellem, számomra az a leglenyűgözőbb, az van a leginkább egyben.

Hatvani Balázs | Fotó: Mudra László

A 3D-ről mit gondolsz? Múló divat vagy a mozi jövője?

Nem adott szerintem annyit az embereknek, mint amekkora hype-ja van, és mint amennyivel drágább a mozijegy rá, és egyelőre nem is nagyon használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Még mindig nem olyan az érzés, mint amit a kilencvenes évek elején ábrázoltak a német filmmagazinok, hogy a dinoszaurusz kijön az IMAX-moziból, a nézők meg sikítanak.

Lehet manapság annyit keresni egy ilyen filmmel, hogy bebiztosítsa magát az ember egy-két évre?

Lehet ilyen típusú filmekkel keresni, van létjogosultsága az olyan filmeknek, amik alacsony költségvetéssel készülnek amerikai vagy nemzetközi piacra. Az, hogy mi most mennyit kerestünk, az nagyon egyszerű: semmit, zérót, nullát. Az elmúlt pár évben csak arról szólt minden, hogy rakjunk össze egy olyan produkcióat, ami felkavarja az állóvizet és tényleg el lehessen mondani azt, hogy na, valakik csinálnak egy amerikai filmet. Lesz, amilyen lesz, de megveszi egy nagy stúdió, be fogják mutatni külföldön, nem kerül a süllyesztőbe, és mindezt önerőből. Ezt most megvalósítottuk, innentől kezdve a következő lépés, hogy ezt még jobban össze kell rántani anyagilag, hogy megérje, és hogy utána még jobb filmeket tudjunk csinálni, még nagyobb neveket szerződtetni.

Mi van a Thelomeris-szel? Már jó pár premierdátumot említettetek az évek során, a film Facebook-oldala szerint a megjelenés 2014 végén várható. Ez mennyire biztos?

Két nagyobb céggel is tárgyalunk az Egyesült Államokban, és mindkettőnél van esély rá, hogy beszállnak, mert nagyon tetszik nekik. Azért is vagyok még bizakodó, mert ugye 2014-ben kezdik az új Star Wars-t forgatni, és a Thelomeris az a film lenne, amiben szintén ott van Mark Hamill. Nagyon nehéz mindezt önerőből csinálni.

Hatvani Balázs, Kiss Levente producer és Mark Hamill

Ő még bízik abban, hogy elkészül valaha a film? Tartjátok a kapcsolatot?

Az tény, hogy nincs még kész a film, de kapcsolatban vagyok vele, most májusban is fogunk találkozni, megbeszéljük, mit hogyan lehetne. Benne van egy angol filmfinanszírozó cégben, én nagyon reménykedem, hogy sikerül elérni valamit. Annyi munka és energia van mindebben, muszáj befejezni.

Feltételezem, hogy Mark Hamill nagy gyerekkori hősöd a Star Wars-sorozat miatt. Kalandos volt az út, mire eljutottál odáig, hogy együtt dolgozhass vele?

Eléggé. Az első három hónapban azt hiszem öt nem-et kaptam. Gondolj bele: a világ legsikeresebb science fiction brand-jének vagy a főszereplője. Megkeresnek a világ végéről, hogy egy sci-fi-t szeretnének forgatni veled, akkor az első gondolatod nem az, hogy: "Oké, nyomjuk", hanem, hogy "Úristen, elvisznek valami mutambai táborba, és biztos valami totemoszlopon kell valami őrültséget csinálnom befestve." Egyértelmű volt, hogy nem lesz a válasz. De ahogy szépen lassan be lett törve az ügynökség, már direktben tudtam vele kommunikálni. Onnantól kezdve eljutottunk odáig, hogy nem csak mint színész, de mint kreatív konzultáns is közreműködne. És igen, ott ülni Luke Skywalkerrel egy asztalnál és figyelni, hogy mit mond, miket sztorizgat Harrison Fordról, vagy George Lucasról...

Milyen volt az első találkozásotok?

Egy malibui szörfös étteremben történt, ahonnan természetesen késett húsz percet, már mindenki görcsbe szorult gyomorral várta, hogy megérkezzen, de végül megjött. Leült, kért egy akkora tál kaját, amekkorát én még nem láttam. Megjegyezte, hogy meglepően fiatal gyerek vagyok, de onnantól kezdve már bármit meg lehetett beszélni a forgatással kapcsolatban, és kérdezni korábbi filmekről, szóval nagyon közvetlen ember. Nem mellesleg az egész családja hatalmas sci-fi fanatikus. Képregénygyűjtők, akciófigura szobrászok, festők... nem lennék meglepve, ha egy Halálcsillag alakú medencéjük lenne a kertben.

Mark Hamill üdvözli a Thelomeris majdani nézőit

Mi a véleményed arról, hogy 2015-ben új Star Wars-film lesz?

Szerintem nagyon ipari az egész, a stúdiófejeseket nem hiszem, hogy érdekli bármi más a pénzen kívül. Furcsa belegondolni, hogy már minden a Disney-é, furcsa az, hogy minden elmúlik. Biztos jól meg fogják csinálni, de az már nem Star Wars lesz. Mindenesetre jó lesz újra látni az öregeket, remélem, nem csak egy rövid cameo erejéig, például a végén Harrison Ford elszaladna a háttérben, Mark Hamill meg leesne a csillárról. De inkább ez, mint Sam Jackson meg a lila fénykardja, vagy az ugráló Yoda. Akkora üzletet csinált ebből a Disney, hogy hihetetlen. Lefednek egy 15-70 éves korosztályt, valaki a régiekért megy el, valaki az újakért, de az biztos, hogy mindenkit érdekelni fog.

Milyen tanácsot tudnál adni az olyan feltörekvő magyar filmeseknek, akik hozzád hasonlóan a rendszeren kívülről jönnek?

Ne higgyék el, amikor azt mondják, hogy hülyeség, hogy így nem lehet, hogy nem szabad belevágni, hogy erre nincs pénz és hogy ezt Magyarországon nem lehet megcsinálni. Az a kulcsa, hogy olyan embereket kell találni, akik hisznek egymásban, vagy össze tudnak fogni, és valamilyen célért együtt harcolni, ami nem szól se pénzről, se hatalomról, se arról, hogy mennyire fog csillogni a következő másodperc, hanem hogy szülessen valami igazán jó. Számomra ilyen például Kiss Levente, akivel a Thelomeris óta együtt dolgozom, és most is produceri munkákat végzett a filmben.

Tom Hanks testvérével, Jim Hanksszel fogsz közösen forgatókönyvet írni. Tudnál mesélni erről?

Ez a Homályzóna hangulatát, világát megidéző film lesz, azon belül is négy epizóddal, melyekben ő a főszereplő, és mindegyik egy misztikus történetet dolgozna fel. Lesz itt mágus, aki mint házaló ügynök próbálja az ötvenes években rásózni portékáit egy kisváros lakosaira, ami megvédené őket az atomkatasztrófától. Egy másik blokkban pedig egy olyan jelentéktelen embert fog alakítani, aki elől még a saját árnyéka is megszökik, de pont emiatt keresi fel az Egyesült Államok kémhálózata, ami a világ "legészrevehetetlenebb" figuráit gyűjti össze. Valamilyen ponton pedig minden történet kapcsolódni fog egymáshoz.

Hatvani Balázs | Fotó: Mudra László

"Célom megváltoztatni a magyar filmgyártást, és olyan nemzetközileg is élvezhető, szórakoztató filmeket készíteni, amelyek a világ minden pontján nézhetőek" - nyilatkoztad egy korábbi interjúdban. Ez elég bátor felfogás. Mennyire vagy biztos magadban és a filmjeidben?

Magamban az esetek hetven százalékában biztos vagyok. Az egyetlen igazi problémám, hogy az idő jelentős része azzal telik, hogy pénzt vadászok. Orson Welles azt nyilatkozta élete végén, hogy az idő két százalékában csinált csak filmeket, a maradék kilencvennyolcban pedig pénz után kajtatott, és ha újrakezdhetné, akkor biztos mást csinálna. Kicsit én is ezen az úton haladok, folyamatos a pénzvadászat, és ez a legnehezebb az egészben. Ahhoz, hogy itthon pénzt találj, nem tudom, mi kell. Talán egy félig polip, félig róka, félig medve-disznó-emberre felfigyelnének, és kaphatna valami támogatást.

Sose gondoltál rá, hogy feladod?

Nagyon sokszor gondoltam rá. De ezek csak ilyen felvillanások, hogy: "Ú, most aztán tényleg elmegyek, ordítva berohanok az állatkertbe a gorillák közé, az elsőt tökönrúgom és megvárom, hogy ott helyben széttépjen. Legalább lesz egy utolsó show, meg 15 másodperc hírnév." De nem szabad ilyenekre gondolni, annyi munka van már benne, annyi emberrel kellett megküzdeni, annyian voltak ellene a dolognak, és olyan nehéz volt ezt az egészet összehozni, hogy most már nincs megállás. Egy Indiana Jonesos óriásgolyó, ami gurul, és remélem, hogy mindenki menekül előle, aki meg akarja állítani.