Van valami különösen nyomasztó a milliméteres pontossággal levágott fűben, a tökéletesre berendezett házakban és a mindig kedves és roppant barátságos szomszédokban. Arról, hogy egy teljesen átlagos osztrák elővárosi házban hogyan nyílik meg az egzisztenciális szakadék, és miért teljesen kilátástalan minden figura sorsa, abból Ulrich Seidl filmjeiből értesülhetünk. Arról, hogy milyen az élet bevándorlóként egy német elővárosban, legújabban Kincses Réka tudósít.
Ha kimész, és egy ilyen helyen telepedsz le, ott aztán életed végéig gondolkozhatsz azon, hogy minek is mentél oda - mondja a Németországban élő, marosvásárhelyi származású rendező. Első nagyjátékfilmje a Szülőföld, szex és más kellemetlenségek, miután 2007-es filmszemle legjobb dokumentumfilmese lett az édesapjáról, Kincses Előd ügyvéd-politikusról forgatott Balkán bajnok.
Zsuzsi és Sándor úgy tűnik, beilleszkedtek. A kertjük, a házuk, a ruháik és a gyerekeik is pontosan olyanok, mint amilyennek lenniük kell a katalógusok szerint. Életükben mindennek szabott ideje van; Zsuzsi egy kórház laborjában dolgozik, Sándor orvos. Egymás között következetesen németül beszélnek. Ideális bevándorlók, mert úgy tűnik, németebbnek akarnak lenni a németeknél. Ekkor, vagyis a legjobbkor fut be Zsuzsi tíz éve nem látott magyar barátnője (történetesen tévériporter) egy csetlő-botló fickóval az oldalán, hogy a "Németben" élő magyarokról forgassanak.
Mi lesz egy kivándorolt családdal, ahol az egyik félen egyre inkább eluralkodik az ellenőrizhetetlen, gyermekkori álmok táplálta, elemi honvágy? A film annak a története, hogy a feleség már feladta a csupán a férje kedvéért vállalt álmot a beilleszkedésről, és csak idő kérdése, hogy mikor törik darabokra az egész. A férj viszont egy öszvér makacsságával ragaszkodik ahhoz, hogy minden maradjon a régiben.
Feltételezem, Kincses Réka szándékosan nem drámát forgatott kivándorlás, identitás, nemzeti érzés és anyanyelv témában. A Szülőföld, szex és más kellemetlenségek dokumentarista mű, egy amatőrrel a főszerepben (Kerekes Krisztina, történetesen a rendező barátnője), és több hónapi próbával a forgatás előtt. Sándort a Kolozsvári Állami Magyar Színház legjobbja, Bogdán Zsolt játssza, aki a film kedvéért bemagolta az összes német szövegét, holott nem beszéli a nyelvet. A riporter-operatőr párost a Varga Katalin balladájá-ból ismerős Péter Hilda és a volt krétakörös Tóth Attila kapta, a mama szerepét pedig Csákányi Eszter.
Dokumentarista a film olyan értelemben is, hogy nem feszes és kimódolt, minden sallangtól mentes. Néha a nézőnek az a benyomása, hogy ez a jelenet csak úgy megtörtént, és ezek az apró, véletlennek tűnő semmiségek a legjobbak. A férj, amint tejhabos kávét főz az újdonatúj presszógépen, és a feleség, aki sehogy sem boldogul vele. Van közben dráma, szétcsúszó házasság, a házaspárra rászakadó egyedüllét, ezoterikus családterapeuta házaspár, nótaest németországi magyaroknak, megcsalás, alkoholallergiával súlyosbított vodkázás, vissza a mamához.
Kincses Réka a legjobb értelemben vett édesbús történetet írt. Van még remény, még akkor is, ha Sándor számára a haza csupán az a hely, ahol mindennap elalszik, Zsuzsi számára pedig maga a gyermekkor csodája.
A tragédia csupán annyi, hogy ahová kivándorolsz, sosem leszel teljesen otthon, ha pedig visszajössz, az már rég nem ugyanaz. A Szülőföld, szex és más kellemetlenségek legnagyobb erénye, hogy az életre szóló konfliktusokat precízen adagolt humorral ellensúlyozza. Az erdélyi rendező megmutatta, mennyi lehetőség van még ebben a témában, most jöhetne egy igazán jó film a londoni magyarokról is.
- - - - - - - - - - - - - - -
A Szülőföld, szex és más kellemetlenségek-et a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.