Osvárt Andrea bevállalta a csúnyaságot

Az Utórengés egyszerű filmecske: bohó fiatalok tanulják meg benne, mi az élet, de mire levonnák a tanulságot, már annyi nekik. Horrornak nem elég véres, katasztrófafilmnek olcsó, az éjszakai álmunkat nem fogja megzavarni. Osvárt Andreát viszont öröm nézni, amint cafatokra szakadt ruhában, izzadtan menekül a rá leselkedő veszélyek elől. 

Nem tudjuk, Osvárt Andrea milyen olasz filmekben játszott, milyen színvonalon - hogy tényleg nem volt-e köztük egy legalább, ami megérdemelte volna a magyarországi forgalmazást. De az biztos, hogy az Utórengés hazai mozipremierjére sincs más ok, mint hogy ő a főszereplője, mert a film se nem olyan kaliberű (hollywoodi mércével olcsó B movie), se nem olyan jó, hogy máskülönben itt landolt volna. Ez természetesen nem baj, sőt, örülünk, hogy végre láthatunk egy amerikai film főszerepében egy magyar sztárt, akire tényleg büszkék lehetünk. És ha nem is valami nagyszabású film az Utórengés, egy eseménytelen szerda estét azért el lehet ütni vele.

Osvárt Andrea az Utórengés című filmben Forrás: Fórum Hungary

Igaz, az első fél órát túl kell élni valahogy, mert a szereplők bemutatása keserves kínlódást jelentett a forgatókönyvírónak. Nem csoda, ha még a hőseit is lusta volt kitalálni, jellemük szinte semmi. A hat fiatal közül öten egyet akarnak: a 24 órából legalább 23-ban megfeledkezni magukról, és ész nélkül bulizni. A hatodik - történetesen épp Osvárt Andrea karaktere, Monica - csak púp a hátukon, mert ő viszont idegesítő felelősségérzettel rendelkezik, és minden jó kis balhét elront az aggodalmaskodásával. Egy igazi "pain in the ass" - mondanák rá a tengerentúlon, és ezzel nagyjából az ő személyiségét ki is veséztük.

A hat fiatal tehát beleveti magát Chile napsütéses rengetegébe, és amikor már épp úgy éreznénk, hogy tévedésből az Éjjel-nappal Valparaiso egyik epizódjára ültünk be, akkor kezdetét veszi a horrorral kevert katasztrófafilm. A srácokra előbb a diszkó omlik rá, majd a cunami elől menekülnek, végül elszabadult börtöntöltelékekkel küzdenek. Innentől egyébként tényleg szórakoztató a mozi, még ha újat nem is látnak majd a műfaj rajongói. De a cselekmény könnyen gördül, a színészeknek végre konkrét dolguk van, és a rendező is mintha feléledne hamvaiból.

Natasha Yarovenko és Lorenza Izzo az Utórengés című filmben Forrás: Fórum Hungary

Ahogy hullanak a pár órával korábban még gondtalanul heherésző fiatalok, úgy válik nyilvánvalóvá, hogy nem is feltétlenül jellemhiba, ha van az embernek egy kis esze. Kétségtelen ugyanis, hogy Osvárt Andrea figurája - az égi szerencse mellett - ennek is köszönheti, hogy végül állva marad. És miközben az utolsó, heroikus beállításban az ő arcán vizsgáljuk az érzelmi hullámvasút finomzöngéit, egyértelműen megállapíthatjuk: ennek a filmnek nemcsak a sztori szerint ő a legnagyobb nyertese.

Egy bármilyen országból érkezett, "idegen ajkú" színésznő számára komoly kiugrási lehetőség lenne egy ilyen főszerep, de egy modellből lett színésznőnek végképp. Osvárt Andreát ezúttal senki nem vádolhatja azzal, hogy a külsejével érvényesül. Még véletlenül sem adtak rá egy előnyös ruhadarabot, és a sminkkel is rajta spóroltak a leginkább. A másik két lány miniszoknyában, magas sarkúban sikongatja végig a filmet, neki nem kell szexinek lennie, és ez lehetőséget ad arra, hogy belülről szépüljön meg, ami sikerül is neki.

Osvárt Andrea az Utórengés című filmben Forrás: Fórum Hungary

Ha csak ennyi marad a hollywoodi karrierjéből - hiszen ritka az olyan szerep, amiben épp egy bájosan kelet-európai lányra van szükség -, akkor is büszke lehet rá, de egyáltalán nem lenne meglepő az sem, ha lenne folytatása. Aki el sem tudja képzelni, mit jelent, amikor az interjúkban "sok munkáról", "befektetett energiáról" beszél, az mindenképp nézze meg az Utórengés-t, nem árt az előítéleteket néha próbára tenni. És ha más nem, az csak feltűnik majd neki, hogy ezt a filmet leforgatni sem lehetett épp sétagalopp.