Sandra Bullock töketlen macsóként hódítana

Igazán újító film a Női szervek, hiszen ugyanazt a százszor látott "össze nem illő zsarupár"-filmet most két nő próbálja eladni. Ebből az igazán poénos, izgalmas és női szemszögű filmből csak négy dolog hiányzik: az igazán jó poénok, az izgalmak, a női szemszög - meg a film.

Éljenek a feminista tömegfilmek! - kiáltott fel egy részeg producer egy hosszan tartó hollywoodi parti fülledt vasárnap hajnalán. Éljenek! - felelte mindenki, aki ugyanabban a jakuzziban itta a negyedik üveg pezsgőjét. A delírium jó sokáig kitartott, elkészült a film, az első a műfajban, és ez az egész tényleg jó ötletnek is tűnt. Azt már csak józanon kérdezte meg valaki a producertől, valahol a vágószoba és a vörös szőnyeg között, hogy "te, mi az a feminizmus?". A választ senki nem tudta, de akkor már mindegy volt.

Sandra Bullock és Melissa McCarthy a Női szervek című filmben Forrás: InterCom

Addigra már elkészült a Női szervek, az első női "buddy-cop movie", azaz annak a fajta, már jó pár éve sem izgalmas alműfajnak a női verziója, amelyikben két egymással tökéletesen ellentétes rendőr kerül össze, mindkettővel nehéz kijönni, de azért viszonylag hamar kiderül, hogy hát a szívük, az azért nagyon is a helyén van. Így amíg a pedáns és karót nyelt Sandra Bullock (az FBI ügynöke), meg a szabadszájú és elviselhetetlenül öntörvényű Melissa McCarthy (a vidéki zsaru) egy drogbáró után nyomoznak, tornasorban fel is vonul a zsáner összes kliséje, egészen a megnyugtató happy endig.

Paul Feig rendező (Koszorúslányok) és Katie Dippold forgatókönyvíró (Városfejlesztési osztály), akik szintén ott voltak azon a jakuzzis bulin, és ugyanúgy nem kaptak választ a definíciót firtató kérdésükre, jobb híján a fejükbe vették, hogy a férfi-női egyenlőség az nagyjából úgy néz ki, hogy most majd a nők is olyan alpárian fognak poénkodni a "pókhálós pinájukról", ahogy más filmekben a férfiak beszélnek a tökeikről. Van ebben a gondolatban valami, de azt talán megkockáztathatjuk, hogy nem igazán a lényeget fogták meg vele. De mivel a producer éppen a vodkanarancsot kereste, amivel bevehetné az aszpirinjét, rábólintott a dologra, a továbbiakban ez a film is pontosan leképezi a hollywoodi patriarchális sémákat.

Melissa McCarthy és Sandra Bullock a Női szervek című filmben Forrás: InterCom

Például, hogy a nőknek természetesen kétszeresen kell bizonyítaniuk: az nem elég, ha ők a legjobb ügynökök a teljes FBI-nál, még meg is kell magukat szerettetniük a férfikollégákkal, mert kell egy kis flört ahhoz, hogy kompenzáld a hiányt a lábad között. Na meg ha nő vagy, akkor úgy is kell kinézned, különben ne csodálkozz, ha kiröhögnek a külsőd miatt: megérdemled. Tetszettek volna forrónacit venni! És persze a legjobb ügynök, ha nő, akkor nyilván a teste segítségével éri el, amit akar (egy telefon bepoloskázását): ha egyszer oly szép melleket adott neki a teremtő, kár lenne nem kihasználni minden előnyét.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez a film akkor se lenne jobb egy bikabokányival sem, ha két férfi zsaru vinné benne a prímet. A poénjai ugyan nem feltétlenül rosszak, sőt legalább három kifejezetten jó is van benne, azért mégis nehéz elfeledni az olyan mókázásokat, mint amikor Sandra Bullocknak mogyoróhéj megy az orrába, és azt ki kell fújnia onnan, vagy azt az alighanem csak a magyarra szinkronizált verziót választó néző számára oly igen kínos részt, amikor Bullock nem érti a "maga is zsé?" (zsé = zsaru) kérdést, mert nem tudja, mi az az "iszsé".

Melissa McCarthy és Sandra Bullock a Női szervek című filmben Forrás: InterCom

A viccelődésen kívül viszont nemigen nyújt mást a Női szervek, hiszen nemcsak, hogy a bűnügyi sztori sablonos és érdektelen, de amúgy is roppant nehéz komolyan venni egy olyan filmet, amiben a hitelességnek még a látszatára sem ügyel senki. A kommandósok közül senki sem ismeri a parancsnok kézjeleit, a hosszú jelenetben lehallgató-készülékkel ellátott telefon beszélgetéseibe senkinek nem jut eszébe belefülelni, ha pedig felrobban egy kocsi, benne Bullock részeg kocsmai udvarlójával, arra mindössze annyit mondanak, hogy "de kár, pedig már épp volt egy pasid". (Amúgy már az is mélységesen hiteltelen, hogy Sandra Bullock szerepe szerint, ha meggebed, sem tud felszedni egy pasit, pedig a színésznő pontosan ugyanúgy néz ki, mint húsz éve – márpedig húsz éve pokolian jól nézett ki.)

És a jó adag viccnek szánt cigányozáson (ami, mivel Amerikában játszódik a film, éppenséggel redneckezés vagy white trash-ezés, de a lényeg ugyanaz) kívül olyan alapvető gondok is adódnak, mint például a szereplők jellemfejlődésének megvalósítása. Nem valósul meg ugyanis. Egyszerűen annyi történik, hogy Melissa McCarthy figurája a film elejétől a végéig ugyanaz a végtelenül inkorrekt, erőszakos, etikátlan, csaló, fogolykínzásban erős alak marad, aki volt, de mivel egy éjszaka együtt rúgtak be, Sandra Bullock hirtelen rájön, hogy mindvégig tévedett, hiszen ideiglenes partnere mégiscsak jobb rendőr mindenkinél.

Nem mintha végeredményben olyan sokat nyomna a latban, ha a krimi-szál hiteles és emiatt élvezhető lenne, vagy ha a tényleg nem túl bonyolult filmes kliséket tisztességesen végig tudnák vinni az alkotók. De ha még ennyit sem ad a film, akkor tényleg minek az egész?