A Ha/ver (Kick-Ass) felemásan sikerült film volt, ugyanis egy briliáns alapötletet csupán korrekt módon tudott kibontani. Mi történik, ha a képregények igézetében felnőtt emberek hőseiket utánozva álarcot húznak, és elkezdenek harcolni a világ vélt vagy valós igazságtalanságai ellen? Releváns kérdés, és a film nem tért ki a következmények taglalása elől, de azért a hangsúly a korhatáros poénokon, és az erőszak adrenalinpumpáló bemutatásán volt, ami némileg idézőjelbe tette a társadalomkritikát. Szórakoztatott, kicsit meghökkentett, sosem fogom elfelejteni Hit-Girl belépőnek szánt, drogtanyás mészárlását, de az az érzés maradt a film után, hogy lehetett volna sokkal jobb is.
A rendezőváltás ellenére (Matthew Vaughn helyett Jeff Wadlow), a Kick-Ass 2 stílusban és történetben is ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Megmaradtak a káromkodások, az egyszerre brutális és irreális verekedések. Kick-Ass (Aaron Taylor-Johnson), polgári nevén Dave Lizewski gimnáziumba jár, szabadidejében Hit-Girllel (Chloë Grace Moretz) edz, hogy ne csupán a maskarája miatt hasonlítson a szuperhősökre, hanem erőnlétben is közelítsen hozzájuk. Hit-Girl egy túlzottan nagy nyilvánosságot kapott akciója után kénytelen megígérni nevelőapjának, hogy felhagy az önbíráskodó igazságszolgáltatással, és megpróbál normális tinilányként élni Mindy Macready-ként. Minden képregényfilmbe kell egy főgonosz, a Kick-Ass 2-ben pedig az első részben elhalálozott maffiavezér (Mark Strong) fia látta el ezt a feladatot inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Chris D'Amico (Christopher Mintz-Plasse) az előző részben még Vörös Köd néven játszotta el, hogy ő egy szuperhős, most viszont már rájött valódi hivatására, és ő akar lenni a világtörténelem első szupergonosza. Az eredeti verzióban a The Motherfucker (Az Anyabaszó) néven futó karakter magyarul a Mutterbever nevet kapta, amely fordítás szinte biztos, hogy helyet fog magának követelni a magyar szinkron főbűnei között. A finomkodó, és rendkívül hülyén hangzó névválasztás már csak azért is érthetetlen, mert a film kifejezetten mocskosszájú. Mutterbever figurája körülbelül öt percig vicces. Amikor először beköszön, mint dúsgazdag, elkényeztetett csemete feketével kihúzott szemekkel, és amikor először mutatkozik domina ruhából varrt jelmezében, még lehet nevetni, de aztán már csak szimplán idegesítő. Hiába toboroz össze igazi bűnözőkből álló csapatot, Ruszki Mutter és társai nem pótolhatják egy valódi súllyal bíró főgonosz hiányát.
A Kick-Ass 2 abban az értelemben is tipikus folytatás, hogy az első rész azon elemeiből, amelyeket sikeresnek ítéltek meg a készítők, még nagyobb dózisban kapunk. Kezdjük a pozitívumokkal. Hit-Girl most már sokkal több időt kap, és bemutatkozik pár új szerencsétlen átlagember, akik szuperhősködésre (Harci Arc, Éji Ribanc) adták a fejüket. Továbbra is üdítően hat az a vonal, hogy a jelmezes igazságosztók is szerethetik a szexet, és akár még nyilvános vécékben is bevállalnak pár gyors menetet. Sajnos negatívumokból sokkal több van.
Az első részben még frappánsan jelent meg a YouTube, és poén volt, hogy egy tinédzser-szuperhős azzal kezdi a pályafutását, hogy csinál magának egy MySpace-oldalt. Most viszont túlzásba vitték az internetes dolgok emlegetését, ahogy a más képregényekből vett analógiák használatát is. Egy nagyon béna poén pedig egyenesen az Adam Sandler-vígjátékok szintére süllyesztette a filmet. A Kick-Ass 2 humortalanságához feltehetőleg nagyban hozzájárult a felháborítóan rossz magyar szöveg is. Eltekintve pár ügyes nyelvi leleménytől, túlnyomórészt a magyar nyelv megerőszakolásának lehettünk fültanúi.
Fájóan hiányzott egy világosan végigvitt dramaturgiai ív. Csapong a film, és nem tudja eldönteni, hogy egy sima szuperhősfilm, vagy annak a paródiája akart lenni. Az egyik jelenetben közel akkora pusztítást visz végbe egy kertvárosi utcán Ruszki Mutter, mint Az acélember-ben Zod admirális emberei, máskor meg nevetség tárgyává válik egy jelmezes szuperhős-aspiráns, mert egy híres képregényből csente el a saját eredettörténetét. Még nyilvánvalóbbá teszi a problémát, hogy állandóan azt ismételgetik benne, hogy ez nem egy képregény, ez a való világ. A filmet látva, ez csak egy jól hangzó, de üres frázis, mivel az első rész félig-meddig működő társadalomkritikája itt már sehogy sem egyeztethető össze a látottakkal.
A történet szövése kifejezetten elnagyolt. Legalább annyira meglepődtem azon, hogy az iskolában népszerűtlen Mindy hirtelen egy pizsamapartira kapott meghívást, mint maga a szereplő. Nincs átvezetés, a Kick-Ass 2 egyik pillanatról a másikra átvált egy elcsépelt sablonokból felépített tinifilmbe, és kénytelenek vagyunk megnézni a Bajos csajok húsz percesre összesűrített remake-jét.
A folytatás egyetlen igazán szuper húzása az, hogy nagyobb teret kapott benne Hit-Girl, azaz Chloë Grace Moretz. Igazságtalanság lenne csupán arra fogni a titkát, hogy szórakoztató dolog egy tüneményes tinédzserlányt mészárolni látni. Valójában sokkal nagyobbat alakított annál, mint amennyit ez a film megérdemelt. Sokarcú, természetes, és kifogástalanul játszotta el a szerepét, amiben volt megszégyenített, vagy éppen hormonjaival harcoló diáklány, mentor és persze gyilkológép. Kíváncsian várjuk a Carrie című középiskolában játszódó, természetfeletti horror remake-jét, és reméljük, hogy a film felér majd Chloe tehetségéhez.
Chloe Moretz egymagában azért még nem tud jóvá varázsolni egy filmet. A Kick-Ass 2 megnézése után újult erővel fogalmazódik meg a kérdés, hogy vajon meddig fog még tartani ez a szuperhős-dömping. Aztán persze, ha a Thor: Sötét világ visszahoz majd valamennyit a Bosszúállók mozimágiájából, vagy legalább annyira tisztességesen elkészített darab lesz, mint az Amerika kapitány, máris csillapodik az elégedetlenség.