A szerdán kezdődő velencei filmfesztivál területén a megnyitó előtti napon még jóval többen tolongtak a közeli fagyizóban, mint a sajtószobában, és még sötétedés után is bőszen fűrészelték és vörösszőnyegezték a helyszíneket a munkások. Az épületek körül viszont már ekkor rengeteg, meglepően jóképű rendőr gyülekezett, és számuk azóta csak nőtt. Ennek a punnyadt állapotnak vetett véget a fesztivál nyitófilmjének, Alfonso Cuarón Gravitáció (Gravity) című alkotásának szerda reggeli sajtóvetítése.
A hatásos és sokat ígérő előzetesek miatt felcsigázva vártuk, hogy Cuarón a nyilvánvalóan gyönyörű űrbéli látványon és ügyesen koreografált katasztrófa-jeleneteken kívül a sci-fijében tud-e nyújtani valami mást is. És tudott. A Gravitáció úgy söpört végig a sorbanállástól és korán keléstől elcsigázott közönségen, mint egy tornádó.
Cuarón különleges, egyszerre lélektanilag mély, megható drámát, ugyanakkor végig izgalmas, feszültséggel teli sci-fit rendezett. A történetben a veterán űrhajós (George Clooney) és az első űrutazásán résztvevő kutató (Sandra Bullock) marad magára az űrben egy tragikus baleset következtében.
Persze már Az ember gyermeke óta nyilvánvaló, hogy a mexikói rendező kivételes tehetséggel ötvözi az emberi lét alapkérdéseit feszegető filozofikus gondolatokat a jó ritmusban adagolt akciójelenetekkel és feszültségkeltéssel. Ami pedig még ennél is fontosabb, eközben képes a szinte elviselhetetlen megpróbáltatásoknak kitett, első ránézésre extrém, a hétköznapi emberek életétől távol álló helyzetekbe kerülő hőseit olyan közel hozni hozzánk, hogy észrevétlenül azon kapjuk magunkat, hogy érzelmileg egyre jobban bevonódunk a történetbe.
A Gravitáció egyértelmű főhőse a Sandra Bullock által megformált fiatal mérnök, Dr. Ryan Stone, akiről szinte alig tudunk meg konkrét információkat, mégis tökéletesen azonosulunk a kínlódásával. A történet legnagyobb húzása ugyanis, hogy egyáltalán nem arról szól, amire elsőre gondolnánk.
Ez nem a kitartás, túlélés és hősiesség filmje, és nem is a pánik és a halálfélelem érzésének mellbevágóan érzékletes megjelenítésével van dolgunk. A megpróbáltatások, robbanások és az űr végtelen sötétségében való sodródás közepette ugyanis folyamatosan az a kérdés tér vissza: Mit keres ez a nő valójában az űr kellős közepén? Ettől lélegzik végig a film, és ez teremt helyet a karakter fejlődésének.
Bár a film nem az ő figurájáról szól, de nem hagyhatjuk szó nélkül George Clooney szerepét sem a történetben, mert karaktere dramaturgiailag nagyon fontos és nagyon emlékezetes helyet kap a sztoriban. Egy önmagához feltűnően hasonló, laza és tapasztalt öreg rókát alakít úgy, hogy közben tiszteletreméltó alázatossággal hagy teret Sandra Bullocknak.
A Gravitáció vizuálisan lenyűgöző, hihetetlenül dinamikus jeleneteket lassú, meditatív részekkel ötvöző film. Az űrben játszódik ugyan, mégis arról szól, hogy bár az élet itt a Földön nem méznyalás, mégis minden helyzetben van választási lehetőségünk.