Angelina Jolie és Robert Downey Jr. ment volna az űrbe
Majdnem öt évbe telt, mire Alfonso Cuarón összehozta a Gravitáció-t, és menet közben többször is változott a szereposztás. 2010 tavaszán jött az első hír a filmről, e szerint a férfi főszerepet Robert Downey Jr. alakította volna. A laza, jópofáskodó űrhajós figuráját Cuarón kifejezetten rá írta, de hiába: Downey Jr. a Bosszúállók forgatása miatt kénytelen volt visszamondani a felkérést.
Szerencsére ez a stílus George Clooney-nak is jól áll, és 2010 decemberében ő szerződött le Downey Jr. helyére. A női főszereplő megtalálása még nehezebb volt. Angelina Jolie-ra hosszan vadászott a Warner Bros., de nem sikerült megszerezniük, felmerült Blake Lively és Rachel Weisz neve is, de a legkomolyabb jelölt Natalie Portman volt, akinek a Fekete hattyú sikere után Cuarón meghallgatás nélkül felkínálta a szerepet, a színésznő azonban a terhessége miatt nem tudta vállalni. Így landolt végül Sandra Bullocknál a feladat.
* * *
Clooney utálja a 3D-t
Most, hogy a film anyagi és kritikai siker lett, persze már nem hangoztatja ezt, de Clooney a forgatást követően, 2011 végén még úgy nyilatkozott a USA Today-nek, hogy "ez volt az első alkalom, hogy 3D-s filmet csináltam, és remélhetőleg egyben az utolsó is". Valószínűleg Clooney nemcsak a 3D-re gondolt, hanem a Gravitáció forgatásának egész, a színészek számára iszonyatosan kényelmetlen módszerére, amiért érthetően nem lelkesedett, azt pedig ekkor még nem tudhatta, hogy Cuarón milyen zseniális látványt hozott ki a kínzásokból. Amúgy a rendező maga is leszögezte, hogy "továbbra is szívesen felmennék az űrbe, de soha többet nem fogok űrben játszódó filmet forgatni".
* * *
Szóval hogyan készült a film?
Részben azért tartott olyan sokáig a Gravitáció megvalósítása, mert Cuarónnak és operatőrének, Emmanuel Lubezkinek a trükkcsapattal együtt teljesen új módszereket kellett kidolgozniuk ahhoz, hogy az általuk elképzelt látványt megvalósíthassák. A legfőbb újítás az volt, hogy építettek egy dobozt, amelynek a teljes belső felületét LED-ek borították, a színészek minden űrjelenetben ebben a dobozban voltak, és a LED-ek biztosították a megfelelő hátteret, a folyton változó fényeket, amelyeknek éppen meg kellett világítaniuk a színészek arcát, vagy tükröződniük kellett az arcukon.
A doboz nyitott oldalán nyúlt be a speciális állványra szerelt kamera, amit távirányítással mozgattak. Szóval amikor Bullock és Clooney az űrben sodródnak, valójában nem ők mozognak, hanem a kamera, illetve a vetített táj forog körülöttük. Ezekben a jelenetekben egyébként csak a két színész arcát használták fel, minden más számítógépes grafikával készült. A színészeknek memorizálniuk kellett, hogy pontosan melyik pillanatban hogyan és merre mozdulnak majd, hogy szinkronban maradjanak az előre beprogramozott, bonyolult kamera- és fénymozgásokkal. A hosszú snittek miatt ez meglehetősen nagy feladat volt.
* * *
És amikor zárt térben vannak?
Néhány díszlet azért készült a filmhez, például a nemzetközi és a kínai űrállomás, de Bullocknak ezekben sem volt könnyebb dolga, mint a dobozban: számos dróttal függesztették fel, amelyeket bábosok húzogattak-mozgattak a súlytalanság állapotában történő mozgást szimulálva. A LED-dobozban és a díszletben való mozgást Bullock négy hónapon keresztül gyakorolta a forgatás előtt.
* * *
A legnehezebb jelenet
Első hallásra talán meglepő módon nem valamelyik bombasztikus űrjelenetet volt a legnehezebb megcsinálni, hanem azt, amikor Bullock bejut a Nemzetközi Űrállomásra, leveszi a szkafanderét, és magzatpózban lebeg - és mindezt vágás nélkül. David Heyman producer elmesélte, hogy Bullock valójában egy biciklin ült a jelenet felvétele közben, úgy, hogy az egyik lábát odakötözték a bringához, és tizenkét drót volt rászerelve, amelyekkel a bábosok mozgatták kívülről.
* * *
Bullockot agyoncsaphatta volna az áram
A filmhez szükséges eszközök az utolsó pillanatban lettek készen: egy héttel a forgatás előtt még azon dolgozott a csapat, hogy a LED-boxot biztonságossá tegye, addig ugyanis, ha valaki belemászott, megrázta az áram.
* * *
A főhős mindig is nő volt
Cuarón és a fia, Jonás együtt írták a film forgatókönyvét, amelyben kezdettől nő volt a főhős, fel sem merült soha, hogy férfi legyen, mivel: "A film egyik témája, hogy a figurának vissza kell szereznie az anyaságra való képességét. Az újjászületésről és a termékenységről szól. ... Nőnek kellett lennie, nem egy bénázó macsónak."
* * *
Bullock depressziós lett a forgatáson
Bullock nem különösebben élvezte, hogy a forgatás jelentős részében egyedül kellett játszania, és nagyon örült, amikor Clooney három hétre beugrott. "Sosem voltam még olyan depressziós, mint amikor elment. Dühös voltam, rá sem akartam nézni" - mesélte az élményről. Ráadásul sokszor fizikailag is rosszul volt, mert, amikor hosszan kellett produkálnia a filmben hallható ijedt lihegést, elszédült, és elsötétült előtte a világ.
* * *
Kiderül, kivel beszélgetett Ryan
A Gravitáció-nak van egy kísérőfilmje, a Jonás Cuarón rendezte, hétperces Aningaaq, ami rajta lesz majd a Gravitáció DVD- és Blu-ray-kiadásán. A kisfilm arról a Grönlandon élő eszkimó férfiról szól, akivel Ryan (Bullock) véletlenül felveszi a kapcsolatot az űrből. Megismerjük a feleségét, a kisgyerekét és a kutyáit, akiket a Gravitáció-ban csak hallhattunk, és a végén az ő szemszögéből látunk valamit, amit már a nagyfilmben is láttunk. Akik már megnézték, azt mondják, iszonyú megható.
* * *
Bullocknak volt egy feltétele
A forgatás idején Sandra Bullock örökbefogadott kisfia még alig múlt egyéves, és a színésznő előre figyelmeztette Cuarónt, hogy "ha hiányozni fog nekem, nem veszed hasznomat". Így aztán biztosították, hogy Louis nevű kisfia ott lehessen a forgatáson, és jól érezze magát.
* * *
Régen volt alcím is
A Gravitáció teljes címe eredetileg az volt, hogy Gravity: A Space Suspense in 3-D. "Ez még akkoriban volt, amikor a 3D menőnek számított" - magyarázta a rendező.
----
Ha arra vagy kíváncsi, tudományos szempontból mennyire hiteles a film, kattints ide!